FRANCZIAORSZÁG.
FRANCZIAORSZÁG.
Páris. Julius 20. ismét ujabb áldozata húnyt el a mult havi véres lázadásnak. A nemzeti gyülés elnöke hivatalosan tudatá a házzal, hogy Dornés junius 23-kán kapott sebeiben, midőn fölgyógyulásához legkedvesb remény kezdett mutatkozni, betegsége véletlen fordulatot vévén – meghalálozott. A ház szomorú áthatottsággal fogadta e hírt, s gyásztiszteletül az egész képviselői kar megfogott jelenni temetésén. Dornés tiszta jellemével s elveinek szilárd szabadelvűségével nem csak az egész ház szeretetét birta, de tisztelte őt egész Francziország is. A lázadás kitörése alkalmával ő első volt a képviselő közűl, ki a véres helyre sietett, s ő bizonyára legnemesb áldozatai közé tartozik a megvédett köztársasági szabadságnak! – Egyszersmind a National szerkesztője volt. –
A 300 nemzetőrségi zászlóalj mozgóvá tételével megbizott választmány munkálatát befejezve, a kormány által tett javaslatot elfogadta. A törvényt indokolásaul fölhozott szavai közűl érdekesek a következő sorok: „A bizottmány egyetemben a kormánynyal erősen hiszia béke föntartását, de a jelen körülmények között tekintélyes hadi erővel kell Francziaországnak birnia, hogy jogos befolyását Europára sükeresen föntarthassa. És ez erő föntartását megkivánja nemcsak a külháború elleni biztosítás, de a belbékének is erélyes megőrzése minden rend és társadalom-ellenes megrohanásoktól!” A törvényjavaslat szerint a fölszerelés inkább csak készületileg fog megtörténni, mert a nemzetőrök összeiratva időszakonként hadi gyakorlatokat fognak ugyan tenni, de semmi katonai szolgálatokra kötelezve nem lesznek. –
A nemzeti gyülés alelnökévé a derék Bixio, ki magát a torlaszokon annyira kitüntette, választatott el. –
