Temesvárról.
Temesvárról.
– Egy Temesvárról, jul. 15-kén hozzánk irt levél több adalékot közöl az ottani katonai hatóság szelleméről, hangulata és irányáról, mellyeket egyelőre tudomásul vszünk, mert hisszük, hogy e nemzetellenes szellemé s ferde irány napról napra ki fog bontakozni tevélyeiből, s recriminatiókkal csak keserűséget okoznánk most.
A katonai határőrvidéken eddig az utazás veszedelmes volt, kivált ah az utazó valamelly magyar szózatot, röpiratot vagy verset vitt magával, mert ez még a fegyverviselésnél is gyanúsabb a lázadók elött. Német, vagy magyar útilevéllel nem utazhatni, csak a mindenütt fenálló választmányok által kiadott rácz bizonyitványokkal nyer az emberi némi személybátorságot. A határszéli lázadók sokszor a legközönyösb utasokat is elfogják; azonban a törvénytelenségek tán javulni fognak, miután Szanimirovics elfogói magok is határőrvidéki tisztek valának. Sztanimirovics a börtönben azt nyilatkoztatta ki, hogy ha halál bizonyos is, de azért a szerb nemzet élni és győzni fog. Már azt mi nem bánjuk, csak hogy e szerb nemzet országa Belgrádon túl kezdődjék, s ne a magyarok földén.
A dalmátországi nép nem igen szít még a horvát tartományi együléshez, jó volna rokoszenvöket irántunk biztosítani, minél előbb s minél hatályosabban. Ez ország, szegénysége daczára, nekünk sokat használhat geographiai fekvésénél fogva, mind politicai, mind kereskedési tekintetben. Ma holnap a statusegység ránk nézve egyetlen boldogító bizotsíítéka követelni fogja minden tartományi elnevezések eltörlését. a sok névveli visszaélés már is elég bajt okozott a magyar nemzetnek, s e jelen pillanatban is tapasztaljuk, hogy a „temesi bánság”, „bánát” név létezéséből is követelések formáltattak. Ne higyük; hogy csupán eszmékkel lehet hatni egy országra, ha ezek a felsőbb rétegekre befolyással birnak is, de az egész népség legnagyobb része nem érti azokat; azért oszszuk fel Dalmátországot megyékre és részesítsük lakóit minden anyagi jótéteményekben.
