Déésről.
Déésről.
Lapunk 15. számában említés téteték egy gyanus férfiról, kinek tárczájában többek között a balásfalvi oláh gyülés jegyzőkönyvét is megtalálván, a Beslő-Szolnok megyei bizottmány elébe állittatott. E férfi neve Rousseau Sándor, jassyi születés, tanulmányait Párisban végezte. Állitása szerint a Moldvában kiütött forradalomnak egyik főtényezője levén, dij vala fejére kitüzve, miért is Jassyból megmenekült, Párisba visszautazandó. Terjedelmesen és büszke magatartásán s higgadt férfias szavaiban volt valami lélekemelő, mi becsülést parancsolt. Nem tagadá, hogy volt Szebenben és a balázsfalvi gyölésen is, s onnan Lugosig ment társai felkeresésére, ezek ott maradtak, ő pedig Pestre ment, utóbb pedig ismét Lugosra tért vissza. Itt ugymond méltatlanul bántak vele, s ez iránti panaszát fel is küldé a magyar ministériumhoz. A balásfalvi gyülés jegyzőkönyvének nála talált 100 példánya felőli kérdésre azt válaszolá, hogy ő azokat Barnucs nevü barátjától kapta, miszerint Moldovában és Olaszországban szétoszsza. Ezek után a nyomozó bizottmány egyik tagja a vallomások s átolvasott levelekből azt következteté, hogy a vádlott mind olly helyeken fordult meg és időzött, hol a forradalom tűzhelyén voltak. Barnuczcsal érintkezésben volt, lehetetlen, hogy az erdélyi oláh lázongásban is részese ne volna, s ennek üszkét, most is nem szítogatná, és miután a nyomozó biztos szerint a f. hó 22-én Csernoviczban tartandó comité, mellyen a vádlott szintén jelenteni szándékozott, –összeköttetésbe hozza az erdélyi, magyar, oláh, illyr és horváth lázadásokat, és mert a vádlottnál talált egyik levélben nyiltan kimondatik, hogy mivel Oláhországban és Moldáviában a muszka reactio emberei még hatalmasok, s itt nem sok eredményt várhatni, a levéliró fölkéri a vádlottat, irjon neki az erdélyi és a bánati dolgokról.
Ezen előterjesztésre Rousseau csudálkozását fejezé ki az ellene követett zsarnok eljáráson. Itt ugymond kikiáltották a szabadságot s mégis az emberek ördögöt festenek a falakra, még nem halt ki a Metternich-politica, fennállnak még a protocollumok, titkos politikák és a kötél. Tagadá hogy összeköttetése összeköttetése volna a fent elősorolt lázongásokkal, sőt erős ragaszkodását nyilvánitá a magyarokhoz, kikel szövetkezve az oláhországiak, birtokukba vehetik a Duna torkolatát, s a fekete tengeren világkereskedést űzhetnek, s dönthetlen bástyáivá válandanak a keleti barbarismusnak.
Levelezőnk e férfiról azt jegyzi meg, hogy a leghevesebb republicanus, s igen nagy befolyásu férfiú, azonban az ellene elkövetett bánásmód minden esetre tul szigoru volt, midőn első napon ételt sem kapott s a megye–ház egyik teremében a padozaton egy rongyra fekteték, mielőtt az ítélet kimondatott ellene.
Igenis! Mi azt mondjuk, hogy a „vétkes”, kivált jelen körülményeink közt szigoruan bünhödjék, de mielőtt ez kimondatik ellene, idegenek irányában a nemzetjogok, feleink irányában pedig a testvériség tiszteletben tartása legyen iránytű eljárásunkban, igy bizton számolhatunk a civilisált népek rokonszenvére.
Rousseau Kolosvárra a kormányzóhoz küldeték némelly oláh és szász bujtogatókkal leendő szembesités végett.
