Vidéki hirek. Arad és Szeged kereskedelmi s műipari mozgalma.
Vidéki hirek.
Arad és Szeged kereskedelmi s műipari
mozgalma.
Arad és Szeged kereskedelmi s műipari
mozgalma.
Arad, oct. 12-kén 1847. – Midőn a Hetilap levelezőségét elvállaltam, azon szándékkal tettem, hogy minden, városunkban és megyénkben a hazai ipar és kereskedés 1396körében történt és történendő mozgalmakat időnkint leirni fogom; most tehát adott szavamat beváltandó, jelen első tudósitásomat irom, a mellyben ugy szólván leveleimnek bevezetésül, kereskedelmünk és iparunk állapotjáról átalánosan szólandok. – Kereskedelmünk igen virágzó állapotban van, és a ki Arad városának kereskedelmi viszonyait ezelőtt ismerte, és azokat most figyelemmel vizsgálja, lehetetlen hogy azon roppant élőmenetelen, mellyet városunk e tekintetben az utolsó tiz év alatt tett, ne csodálkozzék. – Gyáripari kereskedelmünk igen jó lábon áll, és kereskedőink mindinkább gyarapulnak: több bolt már olly csinos külseü, hogy csinosabbakat a fővárosban is alig találhatni. Beltartalmukra nézve is jól vannak ellátva, és a divat és az izlés minden kivánságainak mindenkor megfelelhetnének, csak kár, hogy kereskedőink (kevés kivétellel) a honi műipari czikkekre olly kevés figyelmet forditnak. Legujabban több és igen csinos külsejü dohány- és szivartárak nyittattak meg és mindnyájan igen jó keletnek örvendenek. De főképen a termesztményekkeli kereskedés az, mi néhány év óta folytonosan emelkedik, és e tekintetben Arad városa, Pestet kivéve, akármellyik várossal honunkban bátran megmérközhetik. Hát ha még nagyobb hajókkal járható folyóvizünk volna! De ezen a bajon majd ha az isten ugy akarja, a vasut által segitve leend, mihez igen alapos reményünk van, mert mult hó 18-kán a középponti vasut-társaságtól leküldött mérnökök már a tervezett Szolnok-aradi vaspálya térségének kimérését valóban is megkezdették, melly alkalomnál a városi tanács által az itteni indóház helye ünnepélyesen kijelöltetett.
– F. hó 18-kán reményljük? hogy a Szolnok-aradivasut kérdése itten végkép el fog döntetni. Adja isten, hogy szép reményeink meg ne hiusuljanak. –
Műipari mozgalmaink, sajnálattal kell kimondanom, bizony igen csekélyek, azon egy gyári intézetünk is, melly városunkban létezett, t. i. az aradmegyei rabdolgoztató posztógyár, mióta azt egy részvény-társaság átvette, pangó állapotban van. Ennek okát nehéz volna meghatározni, de tagadhatatlan, miszerint az nagy részt abban fekszik, hogy a részvénytársaságot alapitó urak, e vállalatnak népszerüséget szerezni elmulasztották. És igy ezen intézet, a melly máskép kezelve, valamint a társaság hasznára, ugy a hazai ipar diszére válhatott volna, egészen haszonvétlenül vesztegelne, ha jelenleg K. G. megyei főügyész benne pokróczokat és közönséges posztókat, saját kezére nem készitetne. – Vannak ugyan városunkban sok és többféle kézmüvesek, de ezek többnyire olly szakbeliek levén, kiknek munkáira, csupán a mindennapi életben van szükségünk, kevesen vannak köztük, a kik a műipari nemesbitéssel valamit gondolnak. – Ezek között ritka kivételkép Wionkler Jakab bőrgyárnok urat kell megemlitenem, kinek gyárában mindenféle szines és fénymázolt bőrök olly tökéllyel készitetnek, hogy azokat igen messzire, sőt Pestre is szállitja. E derék gyárnok már a hazai iparműkiállitás alkalmával érdempénzt is nyert. Jövő levelemben a vasuti gyülés eredményét is fogom e lapok olvasóival közleni.
1397Szeged, oct. 12-kén 1847. – A sötétség golyója szétpattant, a világosság isteni szikrája terjed a kir. városokra; a polgár felébredt olmos álmaiból és belépett a tettek sorompójába. –
Városunk már jó formán kezd haladni, – ezt a vidéki is észreveheti, ha Szegedet meglátogatja; mert a piacz sincs már a régi helyen. – Ott, a hol eddig a békák kiabáltak, most már a kofák lármáznak, – a hol esős időben némelly ló a bőrét hagyta, épen ott árulják a disznóhust; és oda a hová téli időben egyik gyerek a másikat jégre vezette; oda ültették az árulókat; azaz, zsemle és szappanárulókat, és igy a főpiaczon levő viztenger, ezen uj rendelés által feltöltetik, mi által városunk igen sokat, nyerend.
El nem végezhetem levelemet a nélkül hogy helybeli kovácsmester, Bognár Lajos urat, ki egyszersmind harangöntő s toronyóra-müvész is, dicsérettel meg ne emlitsem, azon találmányáért, miszerint a megrepedt harangokat, függő helyökön ugy öszveforrasztja, hogy előbbi tiszta hangokat ismét tökéletesen visszanyerik, találmányának már több helyen adá sikerteljes jelét. S igy e találmányért, mellynek a külföldön még hire sincs (?), magyaré a dicsőség, még pedig szegedié!
Sajnos ugyan, de ugy van, a gabona ára semmikép leszállni nem akar, tiszta buzának köble 20 ft 30 kr., kétszeres buza 18 ft 12 kr., kukoricza 6 ft 45 kr., árpa 7 ft 30 kr., zab 5 ft 30 kr. és köles 7 ft 36 kr.
Keméndy Ferdinánd.
