Az erdélyi tutajászat ismertetése.
Az erdélyi tutajászat ismertetése.
A bölcs gondviselés minden világrésznek, sőt egyes tartománynak is földirati fekvésébe szőtte azon ösvényt, mellyen a tartomány, vagy vidék polgárai haladva, az anyagi s következőleg a szellemi jólét zenithét megközelithetik. – S bár a hatalom zsarnoki kénye, egyik polgárzatnak a másikét letipró érdeke, – a polgárok elfogultsága vagy homálylepte szelleme miatt, tövis és hitvány dudva temesse is a természetszabta utat, még is hamarább későbbre csak kivivja jogát a természet, fölébred a tévelygő, félre vitt vagy elnyomott vélemény s fellobban a szellem szövétneke, az anyagi jólétnek eddig más irányban keresett utját megvilágitandó. –
Egy ember egyben, más másban hiszi az anyagi jólétet lenni. Némelly ember kevéssel megelégszik, mig némelly a világot felfalná, illyenek az emberekből álló polgárzatok is. – Voltak rajoskodó ugynevezett bölcsek, kiknek a negyvenes hordó dongái kényelmes lakul szolgáltak, mások eladták minden vagyonukat szigoru életen tengődők. Az emberi ész illy pházissai után bajos volna már meghatározni, hogy mi legyen az anyagi jólét minimuma vagy maximuma főleg, miután az élet olly szükkeblüen méri a boldogságot, s mi is nem csupa anyagi, hanem szellemivel vegyült lények vagyunk; s nem is czélom nekem annak értelmezése, – hanem az emlitett tévelygő véleményekhez csak azt mondom hogy kielégitőleg nem lehet eldönteni, hogy 1201az afféle Diogeni et pares felé tények, valójában bölcseség-e, vagy ostobaság. Mert valameddig az ember nem csupa szellem, hanem testből is áll, s mig őt az életben polgári és családi édes lánczok füzik honához és az övéihez, addig az anyagi jólét utáni, törekvést nemcsak lényegéből folyó ösztöne sugalja, hanem több oldalos családi és polgári kötelességei is parancsolják.
És egy futó pillanat a civilizált népekre meggyőz minket arról, hogy a dolog ma is igy áll. Ma már a philosophus sem elégszik meg a negyvenes hordó dongájával, – kivált ha üres – sem egy negyven éves kopasz fővel, hanem azon iparkodik, hogy ha különben anyagi vagyonra nem juthat, legalább egy gazdag Xantippére tegyen szert, kinek erszényéből a hideg philosophi légmérő a hőfok felé siessen, – a nem philosoph hasonlóan. – Igy tesznek a philosophus, és nem philosophus egyénekből álló népek és országok is, a vagyoni jólétre mindenik eljutni törekedvén, – azon kis különbséggel, hogy az okosabb emberek hamarább, a nem okosabbak későbbre találják meg az utat, melly a jólét zenithére juttat, – igy a statusok is. – A mellyik megtalálta, az test- és szellemben erős, s mint illyen óriás léptekkel halad a jólét ölén a tökély és boldogság felé; mig a másik még talán alszik, vagy szellemi fogságban sinlik, vagy irányt tévesztve, ide-oda barangol, s másoktól elmaradva hátul sunnyog mint szárnya-szegett liba, s mint illyen gyenge, szegény, boldogtalan, gyáva. – A mi áll az emberről, áll az abból képződött társaságról is.
Az anyagi jólét feltalálása pedig nem a vaktörténet, lotteria, vagy az ostobaság eredménye; ez a tiszta észszerü számitás utáni ernyedetlen szorgalom gyümölcse. Hogy Kölcsei szerint „egy pazar utolsó forintját a lotteriába löki s ezereknek lesz birtokosa ez által” – az nem rontja el amaz állitásomat.
A fenebb, mondott hátramaradási hasonlatot, ha Erdélyhont nemcsak más anyagi- és szellemileg erős, s már messze haladt országokkal, de ha csak a testvér magyar honnal is összehasonlitjuk, hazánkra bátran alkalmazhatjuk. –
Az ur isten ingyen jóságából bőven teremté hazánkban a kőszirtokat, s dusan oda ezek kebelébe aranyat, ezüstöt, rezet, vasat és sót; hegyeinket megkoszoruzá bükk és tölgymakkot termő erdőkkel, rengeteg fenyvesekkel, – s azok alját benépesité a magyar ember számára kövér szalonnának való sertések, s az azoktól rnegbetegedő, ember számára alkalmas gyógyfüvek ezreivel. – Téreinken ahhoz képest jól hullámzik a kalász, érik a tengeri, borunk elég terem, vizeink telvék halak, erdeink madarakkal stb. stb. és.... még is mi az oka hogy illy bőség mellett mondhatni éhen, szomjan s fázva nyomorgunk a tantalusi helyezetben? mi az oka, hogy midőn erdélyi aranyunk annyi kincset nyujthatna, nekünk alig van nehány garasunk? honnan van az, hogy a sok réz, vas mellett, házaink zsuppal fedvék, szekereink ugynevezett „fakó”? honnan az, hogy a sok só mellett sótalan a málé? honnan, hogy oláhhoni sertés hustól betegszünk s külföldi fűtől gyógyulunk meg, – holott honunkban annyi a gyógyerejü fű, – s annyi a marha s disznót is annyit lehetne tenyészteni mennyi kell? Mi az oka, hogy......? de több kérdést nem teszek, hiszen a fenebbiekre sem lehet megfelelni hirtelen.
1202Azonban vannak tudósok, s különösen érdemes honfiak, kik a fentebbi kérdésekre könnyen felelnek, mondván: „annak mind ugy kell lenni, mert az eddig is ugy volt. Már a kik igy vélekednek s igy éreznek ám lássák! az illyeneknek alkalmasint hiában hasadt ki a nemzet hajnala. – De a kiknek a haza érdeke, s nemzetünk jövendője kebtök érdekével összeforrt, azok mind azon fentebbi kérdésekre az okok tengeréből kielégitő feleletet igyekeznek felhordani.
Azonban mások hogy okoskodnak s vélekednek, azzal most többet nem törődöm, hanem saját szerény véleményemet nyilvánitó, azt hiszem nem tévedek, ha hátramaradásunk és szegénységünk egy főtényező okául a magunk és körülményeink nem-ismerését teszem. –
„Ismerd meg magadat” bölcsen választott elve volt ez a régi Hellas egyik bölcse tudományának. Az önismereten alapul a tökély lehetősége; a melly ember, a melly ország magát nem ismeri az bajosan örvend felüdülésének. És itt legyen szabad kérdenem: ismerjük-e magunkat minden, oldalról? ismerjük-e honunkat, politicai, nemzeti, kereskedelmi, status- és mezei gazdászati stb. stb. viszonyainkat? Elhiszem hogy vannak önhittek, kik ezen kérdésekre „igen”-nel felelnek, de én nem merem viszszahangzani azon feleletet. Hanem a helyett polgári kötelességemnek tartom magamnak szabadságot venni, Erdélyhonunkra nézve egy igen nevezetes iparüzletet, az erdélyi marosoni tutajászatot, e lapok tisztelt olvasóival, mennyiben az talán ismeretlen lenne, megismertetni azon édes reménynyel, hogy ez által is némi csekély világot a hazai tárgyak felett honoló sötétségre deritettem.
Az erdélyi tutajászat egy millió forintnál többet forgat, hazánkba szinte fél millió forint tiszta hasznot évenkint hoz, és a mellett az év minden szakában tömérdek 20–24,000 embert tart foglalkozásban; egy illyen országos üzlet tehát megérdemli hogy közelebb megismerjük.
Hogy az egészet tisztábban előadhassam, szólok a tutajászatnak
A) technicai,
B) kereskedelmi,
C) pénzügyi oldalairól.
