Nézzünk szét.
Nézzünk szét.
Oláhorszában a czigányok nem rabszolgák többé, de egyelőre csupán azok, kik a metropolita, püspökségi vagy zárdák, egy szóval közvetlenül a statuséi voltak. E törvény szerint eztán képesek a czigányok szabad oláhnőket elvenni és keresetüktől évenkénti körülbelül egy aranyadót fizetni a statusnak, melly pénz a többi czigányok megváltására fog forditatni, ugy hogy növekedő irányban annyi pénz gyülend össze, mennyivel 35 év alatt valamennyi rabszolga megváltathatik (be hamar!), s azontul csupa szabad emberek fognak itt lakni. Föltevén, hogy 568minden czigány ára átalában 10 arany leend, és most 8000 család szabaditatik föl, azon 1000 családon kivül, melly már előbb szabadságba helyheztetett.
A török követ pápa ő szentségétől egy gyémántokkkal dúsan kirakott burnót-szelenczét kapott ajándékba. Az utóbbi vasárnapon kiséretével együtt a quirinali kápolnában az isteni tiszteleten megjelent, a hol számára diszhely készitetett. – Faenzaból ismét szomoru hirek hallatszanak, a mennyiben a bel- és külvárosi lakók összeverekedtek, – minek következtében holtak és sebesültek mind a két részen voltak. Csupán a környékből hozott katonaság volt képes a csendet helyre állitani. Rómából a nemzeti őrség egy osztályát gyors kocsikon küldték oda. – Több más helyeken is összekaptak a pártok, mig Anconában Olaszország egyesülése ünnepére lakomáztak.
Ugyancsak a török követ (Sekib Effendi) a pápától, bucsuzásakor ennek brillantos arczképét ajándékba kapta, aztán Anconába utazott, hol egy ausztriai gőzösön Triesztbe, onnan pedig Bécsbe követsége helyére utazott. Nagy a remény, hogy e férfiunak Rómábani követsége a keleti katholicusokra kedvező hatásu leend. Sekib Effendinek az itt tartózkodása igen tetszett.
