Még egy szó a pest-debreczeni vasut körül.
Még egy szó a pest-debreczeni vasut körül.
Lehet, már akkor a pest-debreczeni vasut ügye, s vele az érdeklett vidékek sorsa eldöntve lesz, mikor e czikk Pestre felér. Ám legyen: de a tév-eszméket utba igazitani, az igazságot a maga fényében felmutatni, hitem szerint, soha nem késő, – sőt nekem talán, ki e tárgyat a nyilvánosság terén első hozám szőnyegre, lélekismeretes tisztem is. Felkérem azért az igen tisztelt szerkesztőséget, az ügy szent érdekében, áldozzon fel jelen soraimnak lapja hasábjain egy parányi helyet.
Többek kérelmére irt, pro és contra némi vitákra anyagul szolgált elébbi czikkemben, czélom volt statisticai s helyfekvési eltagadhatlan adatokra támaszkodva, feltüntetni egy Szolnoktul, a N.-Kunságon át Debreczenbe vezetendő vasutnak, a Jászság, Heves, T.-Keszi felé tervezett vonal feletti előnyeit. Czikkem csak kivonatban közöltetett: még is – igazolhatom többrendü hozzám érkezett levél, – s szóbeli nyilatkozatokkal – az egész tiszántuli kerületben, s s igy mind azoknál, kiket leginkább érdekel, kiknek javára terveztetett a országgyülés által e vasut, helyeslést nyertek nézeteim. Tudtomra csak a jászsági és miskolczi részek azok, honnan czikkem ellen roszaló szózatok emelkedtenek. E felszólamlások indokait jól ismerem, azért a mi történt, váratlan épen nem volt, de nagy hiba az illetőktül meg nem fontolniok azt, mikép az 1836. XXV. törvényczikkben a Pest-debreczen-kolosvári vonal kijelelésekor sem a Jászsán, sem Miskolcz nem volt a szempont, hanem az egész tiszántuli alföldi és erdélyi roppant vidékek: ezek pedig csak az általam javaslott Szolnok-n.kunsági vonal által hiszik. igen alaposan, elérhetőknek a vasutban helyzett reményeiket. E körülmény untig elégséges arra, hogy részrehajlatlan 554itélőnek e tárgyban irányt adjon; mert csak fel kell tennünk, mikép fel birja fogni saját s a haza érdekét mindenki, itt tiszántul is, mint amott tiszáninnen.
De ugyan ki is ne látná azt át, hogy ha már Szolnokig kész a vasut, elvitatlanul okszerűbb azt, innen a rövidebb egyenes, mint egy nagy, ecclipticai alaku, hosszu vonalon vinni be Debreczenbe; annyival inkább, ha elég mellé az is szintolly eltagadhatlanul igaz, hogy a rövidebb vonalon mind a technikai kivitel könnyebb és jutányosb, mind a közbeeső vidék nagyobb forgalmat és jövedelmet biztosit: miket elvitatni sem a jász Juhász, sem a miskolczi*** urnak vagy uraknak, a Pesti Hirlapban, nem sikerült. Nem is fog ez sikerülni, bármint erőködjék senkinek is, mert ha hazánk e részeit ismeri, jól tudja azt mindenki, hogy a n.-kunsági és sárréti dusgazdag vidékkel a zagyvamenti és Vezekénytájéki szegény falvak, sem népszámra, sem anyagi és szellemi sajátságok tekintetében, nem versenyezhetnek soha.
E pontnál nem is igen érzett magában kedvet velem csatasikra kiszállni sem a jász, sem a miskolczi felszólamlott ur, hanem más térre vonult mindkettő, takarózván, mint nézetük szerint, fegyverjárhatlan köpennyel, az egész felföld kereskedelmi érdekével. Ez, felületes számitásnak ugyan meg járja, de gondosabb megfontolás előtt, nem állja ki a próbát. Nem pedig azért
1) Mert helytelen Juhász ur ebbeli elve mintha a Pestdebreczeni vasutnak nem a lehető rövidebbség, hanem a hon különböző éghajlatu s egymástól tova fekvő tájékinak felkarolása lenne egyedüli czélja. Ez elv, alkalmazásban, igen messze vezetne, mert szerinte a Pest-debreczeni vaspályának sok al- és felföldi szanaszét szórt városainkat be kellene barangolnia addig, mig Debreczenbe bejutna. De akkor kérdem, mire a vasut? Hiszen igy a szerte csavargással meghosszitott vasuttal épen ott lennénk, hol most nélküle: mert akkor a fóti fuvaros elég talán elébb behajtana az egyenes, bár sáros uton, Pestről Debreczenbe, mint a tónyát-baranyát, mint mondani szokás, bekalandozandó gőzmozdony. – Kereskedői világban uraim! nagy szerepet játszik a költség és az idő, és kinek sürgetős utja van, annak nem nagy öröm, ha szekerese az egyenes vonalról félre csapongva, behurczolja ittott, hol semmi keresete, látogatóba, kivált ha 555e czéljától elhátráltató sétautazásokat még méregdragán meg is kell fizetnie. – Továbbá
2) A Berczeltől vagy Czeglédtől tervezett jászsági hosszu görbe vonal, egész T.-Kesziig folytonos párhuzamot képezne a Tisza-folyammal. Tudjuk e folyamon gőzhajózás alakult, s czélja kivitelétől már nincs messze. Mirevaló versenytérre állitnunk egymással e két nagyreményü vállalatot, s ez által – kiszámithatlan közveszteségünkre – bukását szándékosan előidéznünk, talán mindegyiknek? Gr. Széchenyi István, egy igen nyomatékos tekintély, mint országgyülésen kétségét nyilvánitá a felett, hogy a vasut Pest és Debreczen közt fen tarthatná magát. Mennyivel bizonyosabban elő fog állni e lesujtó eset akkor, ha a vasut versenypályára kényszerittetik a jóval olcsóbb vizeni szállitással? – És helyes combinatio-e az, illy közlekedés-hiányban szenvedő országban, hogy egy jelentéktelen vidéken két jó közlekedési vonal küzdjön egymással szomszédságban, a nép- és termékgazdag vidékeken pedig semmi közlekedés ne legyen, hanem lábolhatatlan sártenger? – És
3) Hol vagyon megirva, hogy Miskolcz és az egész felföld jövendője a Pest-debreczeni vonallal összefügg? Hát a felföldnek nem lehetne különben vasutja, ha csak a debreczeniből nem ágazik az, szárnyként ki? Hát Hatvan, Gyöngyös és Eger örökre vasut nélkül maradjanak-e csak azért, mert némelly felföldiek szeszélye ugy hozza, hogy a debreczeni vonallal kivánnak csatoltatni össze? Ha Czeglédtől Kecskemétig, innen Szegedig, innen ismét Temesvárig bir létesülni, az illetők lelkesedése által, vasut: nem történhetnék-e illyes Pesttől Eger felé Miskolczig, s innen továbbra is? Ide forditsák önök figyelmüket, mert ez azon vonal, mellyet a természet és hazánk szent érdeke a felföldi vasutnak kijeleltenek, kijeleltenek az által, mert e vonalon Miskólcz Pesthez 7 mfölddel van közelebb, mint Czeglédig le kerülve, és általa a vasut jótékony hatását érezni fogná az Eger, Gyöngyös, Hatvan, Gödöllő tájéki már is virágzó vidék. –
4) A melly ok igényelné a jászsági vonalt, t. i. hogy általa országunk felrésze Pesttel kapcsolatba hozatnék, ugyanazon ok követeli az ország alrésze irányában a Szolnok-n.-kunsági vonal létesitését ama felett. Arad, mikép a bécsi kereskedők, a P. Hirlap egyik közelebbi számában közlött nyilatkozatából kitünik, kereskedelmi szempontból, Miskolcznak jóval felette áll. – N.-Várad pelig kiállja vele, minden bizonynyal, az összehasonlitást. E két város roppant termékdús tájékaival csak a Szolnok-n.-kunsági vonal által juthat könnyen vasuthoz, e nélkül, Arad kivált, semmiképen nem. Ugyan tegyék szivökre kezeiket önök, s mondják meg: a méltányossággal, az osztó igazsággal, a közhaza javával összeegyeztethető lenne-e az, ha önök kedveért, kiknek a gyöngyösiekkel, egriekkel stb. egyesülve, vasuthoz bizonyos kilátásuk van, s jelenleg is jó kőutakkal birnak, örökre közlekedés nélkül hagyatnék a széles Arad, Békés stb. tájéki alvidék, – s oda lenne kárhoztatva, hogy külföldről sok pénzt behozható, a legtöbbször kenyérszükségben sinlő felföldet éhhaláltól megmenthető termékbősége közepett, zsirjában fuldokolva szenvedjen, mintegy a haza keblén czéltalan gyümölcsözésben hervadó hasztalan rész? Vallják meg örök, méltányosság-e oda dolgozniok, hogy az Erdélyből vagy N.-Váradról Pestre utazó, a mellett hogy Debreczenig, a vasuton egyenes utjából kitért már, még innen se mehessen 556egyenesen Pestre, hanem fel csavarogjon Miskolcznak csaknem kertje alá, innét le ismét Czeglédre, és ennyi tömérdek zarándoklással kényszerittessék megtenni azon utját, mellyet természet-szabta vonalon majdnem felényi költség és idővesztéssel bevégezhetett volna.
Tisztán áll ezek szerint, mikép a jászsági vonalt elfogadva, egy botlással, két tetemes, soha helyre nem pótolható kárt okoznánk e jobblét felé különben is olly lassu léptekkel haladható hazának. Ugyan is a) Debreczennek, az egész alföldnek, a testvér Erdélynek utját Pesthez, szükségen kivül, nehány mfölddel hoszabbá tennők, mint minő az jelenleg, s igy a vasut czéljával épen ellenkezőleg, e legfontosabb vonalon, melly egész honi kereskedésünknek főcsatornáját képezi, közlekedésünket szándékosan késleltetnők s megdrágitanók; – b) Hazánk két igen jelentékeny s nagy jövendőt igérő részét, Gyöngyös, Eger gyönyörü vidékét egyfelől – Aradot s vele az alföld nagy terjedelmü gazdag téreit másfelől, a vasuttal lehető valahai érintkezés jótékonyságától, mondhatlan kárára nemzetgazdagságunknak, örökre elzárnók: holott e bajokat kikerülni, a külön érdekeket közjóra egyenliteni ki, az általam javaslott hatvan, gyöngyös, eger, miskolczi és szolnok-n.-kunsági vonalok megépittetésével, hatalmunkban áll, megadatván igy országunk két nagy részének, mindenkinek a világ-kereskedésseli érintkezés tekintetében, a magáé. Ez az osztó igazság, ezt követeli hazánk közfelvirágzása, miket a mezőn máskép, mint igy, elérni teljesen lehetetlen.
Melly szempontoknál fogva, ha az általam e tárgy körül más izben elsoroltakat nem ismétlem is, bátran kimondom, hogy ha a középponti vasuttársaság a debreczeni vaspályát nem Szolnoktól egyenesen, hanem a Jászság s T.-Keszi felé forditva vezetendi: akkor e vasutnak czélja, az egész alföld s Erdély érdeke, és hazánknak e vállalat által czélzott jobbléte szem elől tévesztve lesz; – és, – értsenek meg önök, a véleményt roszaló urak! ez nem egy e tájéki földbirtokos parányi önérdekét latolgató nyilatkozata, mert engem ide, mindig ideiglenesnek tekinthető hivatalomon kivül, semmi nem köt, hanem olly egyéné, ki családja jövendőjét nézve, az általa különben is igen kedvelt jászföldön érdekelve van. Irta Nádudvaron, aprilisben.
Baksay Dániel.
