A drága-gyöngyről.
A drága-gyöngyről.
A drága-gyöngy, melly mint jelenleg, ugy az őskorban is fényüzési czikkül szolgált, üvegnemü anyag, s a valódi gyöngycsiga (Avicula margaritifera) szolgáltatja. Ezen csiga jókora nagyságra szokott jutni, s főképen a persiai tengeröbölben, Baharia mellett, a ceyloni és ujhollandi pártoknál s a mexicoi tengeröbölben lakik. A gyöngyök képződése alapját pontosan kimutatni bajos. Régebben csigatojásoknak tartották; de az ujabb természetvizsgálók ugy vélekednek, hogy mivel a gyöngycsiga testében és a csigahéjban fordulnak elé azok vagy bizonyos betegség, jelesen sérvek által származó kinövések vagy megkeményedések, vagy pedig bizonyos mésznemü nedvességből erednek, melly rétegenként lerakodik és megkövesül. A gyöngycsigák a tenger mélyében rejlő sziklákhoz kapaszkodnak, s onnan kihalászni fáradságos és sokszor veszélyes munka. Mind a mellett is ezen iparág, mellyet a buvárok gyakran 40 lábnyi mélységben is üznek, csak a persiai tengeröbölben évenként mintegy harmadfél millió pftot jövedelmez. Ezen összeg háromnegyede a legszebb és legnagyobb gyöngyökért Indiából és Chinából kerül, a többit Cassora felé viszik, s Törökországban terjed el. Europába aránylag a legolcsóbb gyöngyök kerülnek. A buvárok által kihalászott gyöngycsigákat jólrendezett porondra teritik ki, mig eldögölnek és rothadnak. Ez által igen ártalmas, ragadó szag terjed el, melly a csigákkal foglalkozó dolgosoknak gyakran halálos betegségeket okoz. Mintegy tiz nap mulva a csigaház felnyilik ekkor vizsgálat alá veszik; némellyekben semmit sem találnak, másokban ellenben igen sok gyöngyöt. Ha a csigákat igen hosszasan hagyják rothadni, a gyöngyök is könnyen megromlanak. A persiai tengeröbölben évenkint csak kétszer halásznak gyöngycsigákat, t. i. tavaszszal és őszszel. Illyenkor tömérdek halász-csónak és hajó gyül össze, mellyek mindenikében 1–2 buvár van. A csolnakok vasmacskára bocsátkoznak, hol a viz alatt sziklákat vesznek észre, s hol a viz a fenemlitett mélységgel bir. A buvárok derekaikra erős kötelet kötnek, mellynek egyik vége a csolnakhoz van kötve, s mellyel a buvárt kihuzzák, ha fris levegőt akar színi. Illy készülettek a viz fenekére bocsátkozik, s idejét lehető sebességgel forditja hasznára. Mivel ezen mélységben 269még jól lát a buvár, minden talált gyöngycsigákat a szikláról letép, a nyakába függő hálóba rakja, s ha megtöltötte a kötél meghuzásában előre adott jel után magát a kötélnél fogva a viz szinére felhuzatja. Illy módon a buvár néha igen nagyszámu gyöngycsigákat hoz fel a tengerből; de megtörténik az is, hogy nagyon keveset. A mint hiszik, ezen vidékeken a viz nagyon tiszta, mert különben a buvár nem láthatná meg a vizben a csigákat. Ha észre veszi, hogy valamelly ragadozó hal közelit feléje, a vizet ottan ottan megzavarja, hogy a hal ne láthassa meg. Mind a mellett is a nagy ragadozó halak nem kevés buvárt ejtenek martalékul, s némellyeket is iszonyuan összerontva vonnak ki a vizből. Ha a buvár több csigát kap, mint mennyit egyszerre felhozhat, csomóba rakja, felhuzatja magát fris levegő szivás végett, s ekkor megint lebocsátkozik, hogy kincsét elvigye, ha el nem lopták, mert a viz alatt is vannak tolvajok. Ugyanis minthogy a csolnakok egymáshoz közel jönnek, gyakran megtörténik, hogy a buvárok a viz alatt összejőnek, s egymást megtámadják, kivált ha egyik a más által gyüjtött csigacsomót el akarja orozni.
Midőn egykor egy buvár észre vette, hogy egy más ellopta a mit ő nagy fáradsággal összegyüjtött volt nehányszor megintette. De midőn még sem szünt meg a lopástól, ekkor elvárta, hogy a tolvaj buvár bocsátkozzék le elébb; ő pedig a kezébe egy kést vive legott követte; lent a lopáson megtámadta, s rögtön meggyilkolta, mit fen csak akkor tudtak meg, midőn halva kihuzták a vizből. E szerint egy elem sem ment az emberi gonoszságtól!
Azon emberek, kik magukat ezen veszélyes foglalkozásra szánják, még kora ifjuságokban szoktatni kezdik magukat a lebuváshoz, s a hosszas nem szuszanáshoz, s abban nagy ügyességgel is birnak, mihez aránylik aztán fizetésök is. Azonban ezen munka mégis olly nehéz és fárasztó, hogy egy nap ritkán buhatik e a buvár többször, mint 7–8-szor.
Mintegy ötven év elteltével mindenik gyöngy veszt szinéből és sulyából; de azután tartósok maradnak. A legtöbb idővel sárgás szint vált, azonban azt erősitik, hogy sok indiai gyöngyök ezen szint az izzadságtól kapják, minthogy a fejedelmek és gazdagok meztelen nyakukon és melyökén viselik. Uj korukban a szépek téjfejérek, simák, világosak, élénk fényüek. A keletiek hus-szint játszanak. Drága gyöngyöt találnak folyó vizekben is, de nem akkora mennyiségben, mint a tengerekben. A folyók közt kiváltképen a két Elster (Szászországban) forrásuktól nehány mföldig hajtanak gyöngyöket, mint szintén a Wottava és Moldau Csehországban, mellyek jóságra nézve néha nem alábbvalók a keletieknél.
A kereskedők a drága gyöngyöket nyolcz osztályra osztják. Az első osztályuakat, a legnagyobbakat és legszebbeket parang-gyöngyöknek hivják, mellyek után jőnek a nagy kerek számgyöngyök, és a valamivel kisebb begy-göngyök, melly utolsók azonban még mind kerekek, és akkorák, mint a mordály-golyók. A következő négy osztályba tartzók szabálytalan alakuak, körtvély vagy félgolyó-formák, s gyöngyszemek nevezik. A nagyon apró gyöngyöket régen orvosi szer gyanánt is használták, s nem valódi gyöngyök készitésére, mint szint himzésre is használhatók. A drága gyöngyöket megmérlegelik, s a karátok számát önmagukkal szorozzák, tehát a négy karátos ér 4-szer 4 = 16 tallért, 270az öt karátos 5-ször 16 = 80 tallér. Egyébiránt a gyöngyök ára is mint más ékszerek a körülmények szerint változik. Igy például Párisban 1808–1811 és Bécsben 1813–1814, a congressus idején.
Nehány év előtt igen jeles gyöngyöt birtak Moskvában bizonyos Sosima nevü kereskedők. Ez 27 1/2 karát sulyu volt. Azonban az eddig ismert legnagyobb gyöngy H. Filep király tulajdona volt 1579-ben. Ez akkora volt, mint egy galamb tojás, s most mintegy 2 1/2 millió pftot érne. Ismeretes Celopatranak azon története, miszerint ő mintegy 1,250,000 pforintot érő gyöngyöt eczetben felolvasztott, s Antonius tiszteletére megivott.
A gyöngycsiga héjának belső fele, mellyel megrakodva sok hajók jőnek Europába, a gyöngyházat szolgáltatja.
Term. B.
