Tengerhajózó társaság.
Tengerhajózó társaság.
Mindinkább szaporodván a tengerhajózó társaságra szóló aláirások, tisztelettel kéretnek az ivtartó urak az illető ivek mi hamarábbi beküldése végett. – Figyelmeztetnek ezultal egyszersmind a t. cz. aláirók, kik az első részletfizetést elmulasztották volna, azt haladék nélkül teljesiteni, minthogy az első hajó megépitése nem sokára foganatba vétetik.
Csanády jegyző.
Az amerikai egyesült statusokban egy óriási vasutat terveznek a még ugy szólván egészen néptelen, s nem is egészen hatalmukban álló Oregon vidékén át. – S a magyarnak nem tanácsos Fiuméba vasutat épiteni, huhogja a Hiradó.
Whitney ur az amerikai egyesült statusok tanácsával, s képviselő házával legközelebb egy tervet közlött, mellynek czélja, a Michigán tavat a csendes Oceánnal egy óriási hoszaságu 943vasut által öszvekötni, és igy az egész statust a csendes s indiai Oceánnal s a chinai tengerrel közelébb érintkezésbe hozni, s ez által az ázsiai kereskedésre nézve Angliával versenyezhetni. Whitney ur a vidéket, mellyen a vasutnak átvonulni kellene, taval 700 miles (angol mérföld) hosszában megszemlélte, s azt találta, hogy az vasutvonalnak (nevezetesen a Michigán tó és a Missisippi közt 700 miles hosszában) egyáltalában igen kedvező. Nevezetes folyókat nem volna szükség áthágni, és a vidék fának s más anyagoknak bőségével meg van áldva. A föld itt olly termékeny miszerint alapos reményt ápolhatni, hogy a vidék előbb fog benépesülni, mint a vasut kész volna. A Missisippin át Prairie du chien közelében hidat lehetne épiteni, s ezen a vasutat átvezetni. A Missisippitől Missouriig 500 miles hosszaságban a földtér még kedvezőbb. Itt hasonlókép elég a jó kő anyag, azonban e vidék fahiányban szenved, miért vasut nélkül csak gyéren népesednék. A Missiourit is át lehetne hidalni, innen pedig a békes Oceánig a vidék vasutépitésre ismét igen alkalmatos. – A Michigán tónak nyugoti partját ez óriási vasutvonal induló pontjául Whitney azért ajánlja, mert ide az atlanti tenger akármelylyik egyesült status városából négy nap alatt elérhetni; – viszont pedig a csendes Ocean partjától a tervezett vasut, s a többi már létező közlekedési vonalok segedelmével akármellyik atlanti hazai kikötőbe nyolcz nap alatt el juthatni. – Chinába pedig 20 nap alatt. – Tehát egy tereh thea 30 nap alatt érhetne el az atlanti kikötőkbe, és cxak 45 nap alatt Londonba s Liverpoolba!! Mirabile dictu. –
Whitney ur átalános költségvetése szerint, az egész jól s tartósan épitendő vasut 50 millio dollárba (=100 millio pfr.) kerülne. E tőkének előteremtésére Whitney ur a tervezett egész vasut hoszában 60 miles szélességü földtért kiván kijelöltetni, melly földtérnek – acrékint 1 1/4 dollárnyi – eladásából, az egész öszveg lassankint bekerülhetne. De hogy magáról minden gyanut elháritson, mintha ezen roppant földterülettel csak saját hasznára szándékoznék kereskedni, egyszersmind egy a status tanácstól kinevezendő választmányért esedezik, mellynek közremunkálásával az eladást eszközlené. A földet vagy kész pénzért tanácsolja eladni vagy a vasut épitésénél foglalkodó munkásoknak munkadij gyanánt kiosztani. Mindenben a legszigorúbb ellenőrködésnek veti magát alá. Az egész óriási művet 15 év alatt befejezhetőnek hiszi. „Népességünk” igy szól a fulyamodó „jelenleg 20 millió lélekből áll, az utolsó 22 1/2 évben kétszereztetett, a jövő 22 1/2 évben alkalmasint 40 millióra fog növekedni. A tervezett mü, ámbár jelenlegi népességünkhöz mérve nagynak látszik, de hazánk felvirágzása forogván kérdésben, mert ez ut világkereskedésünk életere leend, (hallod édes magyarom?) nem hiszem hogy legyen amerikai igaz ember, ki ne ohajtaná!!*. Birunk mi már számos csatornák mellett 5000 miles hosszaságu 944vasuttal, a mi egészen az utolsó 15 évben teremtetett elő és az ezekhez szükséges eszközök a nemzet által szolgáltattak; én ez uj műhez semmi áldozatot nem követelek mert a mi most értéktelen és jövőre is értéktelen maradna, hazája lehetne egy számos iparos és termesztő népességnek stb.”
És valószinü hogy ez óriás vállalat nem marad csak tervben, – mert ott a haza érdekét bensőleg érzik. És ha e terv nem volna is magában már ollyan szerencsés, hogy semmi áldozatot sem kiván, mégis reményleném a sikert, mert egy nemzet jövendőjét ott nem szokták néhány piszkos bankóval parallelbe állitani.
Szerk
Whitney ur még hosszasan értekezik e vasut előnyeiről, mit azonban – nehogy igen hosszadalmasak legyünk ez uttal hallgatással mellőzhetni vélünk.
Ha ez óriási vasutnak közel jövendője – a roppant akadályok roppant száma végett még nem is olly valószinü, a terv megemlitése mind a mellett már azon oknál fogva is érdekes, hogy az amerikai vállalkozó szellemnek képe kitüntessék, mellyen bizony – mint a mai világ legdicsőbb példáján – okulhat a magyar.
X. Y.
