Mi czélja azon vámoknak, miket Austria a magyar termékekre vet? A Pesther Zeitung szerint: kiegyenlités; kiegyenlitése azon különségeknek, mikkel a sulyos adókkal terhelt austriai termesztés drágábban állit elő az adómentes magyar gazdaságnál. – Ám hiszen legyen igy. De ez esetben mi más azon védvám, mellyet a védegyleti eszmék a magyar műiparnak követelnek? Bizonyosan nem egyebek, mint kiegyenlités. Kiegyenlitése azon különségeknek, mikkel az austriai műipar, fejlettebb előhaladottabb állapotában, könnyebben állitja elő készitményeit, mint a magyar industria, mellynek ébredése mostani, mellynek a kedvező viszonyokat, minők a jól rendezett hitel, az olcsó pénz, könnyü közlekedés, számos és nevelt gyárnépesség, fejlettebb technikai képesség, az iparos osztály befolyásosabb politicai állása stb. még csak teremtenie, részint megnyernie kell. A védegyleti eszmék csak e védvámokat igénylik. A prohibitio, mi a gyakorlatban hozzájok csatlakozott, koránsem eredeti követelés, csak azon kényszerűségnek járuléka, miszerint védvámok nem valának megnyerhetők a törvényhozás utján, – társulati uton pedig nem valának kivíhatók. – Igen, de a védegyleti eszmék nem csupán a prohibito, hanem a védvámok miatt sem tetszenek, – s nem tetszenek annyiban sem, mennyiben az austriai gazdaságot védik a magyarnak adómentességi előnye ellen, s ezért ajánltatik, igértetik, hogy e védvámok is elfognak törűltetni. – Az austriai tartományok gazdasága alkalmasint virágzóbb, mint a mienk; jobban, okszerűbben miveltetik, s hogy jövedelmezőbb is a mienknél tanusága az, hogy nagy adói mellett is bővebben árasztja a jóllét áldásait, – mig minálunk azon része a mezőgazdáknak, melly adót fizet, a kevesebb adót sem birja fizetni; azon része pedig, melly adót nem fizet, szinte nem képes virágzó gazdaságot fölmutatni, s mind a két rész nyomorog, sinlik és napról napra szegényebbedik. Aztán, ha van gazdaságunknak előnye az adómentességben: az csak egy rész tekintetében áll; mert az urbéri s haszonbérlő gazdák fizetnek adót, viselik a közterheket; viselik az urbér és a dézmák terheit. Tehát mi concessio lesz a védvámok eltörlése, mellyel kecsegtetnek? s melly az asutriai gazdasági ipart, mint láttuk nem védette, mert erősebb a mienknél, hanem nyomasztotta a mienket, melly ugy is áldástalanabb? E concessio tehát nem is tekinthető, annál kevesebbé elfogadható ár gyanánt azért, hogy műiparunkat védtelenűl hagyjuk el, s ne követeljünk 822oltalmat számára az austriai ipar fejlettsége ellen..
Gabnatermés az austriai birodalomban.
| ország: | Gabnatermése mérőkben: | Népessége | Esik egy főre hány mérő: |
| Lombard-velenczei királyság | 20821500 | 4808364 | 4 1/4 |
| Csehország | 24369400 | 4320669 | 5 1/2 |
| Galiczia | 34801500 | 4891279 | 7 1/4 |
| Magyarország | 60000000 | 12273717 | 4 5/6 |
| Morva és Silezia | 20094800 | 2196564 | 9 1/2 |
| Erdély | 9534000 | 2099555 | 4 1/2 |
| Alsó Austria | 8000000 | 1415695 | 5 9/10 |
| Felső Austria | 5242200 | 851298 | 6 1/8 |
| Végvidék | 4747200 | 1237238 | 3 5/6 |
| Stájerország | 4487400 | 976263 | 4 1/3 |
| Karinthia és Karniolia | 3383700 | 766517 | 4 3/7 |
| Dalmatia | 2163000 | 397051 | 5 2/3 |
| Tirol és Voralberg | 1696000 | 843355 | 2 1/80 |
| Tengerpart | 1471800 | 484455 | 3 1/20 |
Tehát Magyarországnál, népességéhez képest aránylag többet termeszt: Morva, Szilezia, Galiczia, felső Austria, Dalmatia, Csehország, alsó Austria; a lombard-velenczei királyság, Stajerország, Karinthia, Karniolia egyformán állanak vele. S már most kérdjük: van ok az örökös tartományok gabnatermesztését vámokkal védeni Magyarország ellenében? van ok műiparunkat lebilincselni azért, hogy az örökös tartományok és Magyarország mezőgazdasága között kigyenlités történjék? – kérünk választ!
Némelly bajorczikkelyek kelendősége az austriai birodalomban:
| behozatott | 1843-ban | 1844-ebn: | 1845-ben: |
| Faeszközök | 428 | 1555 | 5233 mázsa |
| Dohány levelek | 7920 | 5530 | 7172 mázsa |
| |Tüzifa | 27230 | 33230 | – öl stb. |
Ezt csak azért jegyeztük ki, hogy vegyük észre, mi igazság van abban, midőn mondják: Austria tartományai Magyarországról látják el magokat er-termékekkel (Ur-Producte) s a mezőgazdaság czikkelyeivel, s azért hagyjuk azon tartományoknak a műipart, mi pedig gazdálkodjunk, nekünk nem való műipar, nálunk mezőgazdaországban az föl sem virágozhatik. – Láthatjuk a fölebbiekből, mikint bizony az austriai tartományok nem csupán a miénket veszik, hanem elfogadják onnan, honnan alkalmasan és olcsón kapják. S Bajorország mielőbb még többel is fog szolgálhatni, mert a gőzhajózást a felső Dunán a kormány vevén át most, a szállitásnak eddigi nagy akadályait elháritandja a lehetségig. – Nem hiszünk olly beszédeknek, mik állitgatják: hogy Austriának a mi hazánk élés-kamarája a gazdaságiakban; az (!) csupán a piaczok gyarmatiságában a műiparra nézve. Ez a váló.
Közmunkák rendkivüli budgetje a jövő esztendőre:
| vasutakra van kivetve | 61,935,000 frank |
| királyi utakra van kivetve | 83,500,000 frank |
| kikötőkre van kivetve | 121,502,000 frank |
| belhajózás- és csatornákra van kiv. | 123,372,361 frank |
| tengerészetre van kivetve | 93,100,000 frank |
| erősitésekre van kivetve | 81,038,000 frank |
| különféle munkákra van kivetve | 12,611,000 frank |
| öszvesen | 1,127,058,361 frank. |
Nagy öszveg, roppant teher, de nem is szüz vállakon, vagy száz ezerkés subsidiumokon épitkezik a nemzetek nagysága, ereje, hatalma, jólléte és dicsősége. Beh jó volna ezt elhinnünk!
A porosz juhtenyésztés előhaladása. Poroszországnak 1816-ban 8,261,000 darab juha volt csak, most már 17,680,000 darabot tart, s ezeknek 24% egészen, 48% félig nemesitve is van. Ugy számitják, hogy gyapju mennyisége egy év alatt most 42,768,000 fontra megy, fontját pedig fél tallérral véve, a gyapjutermés ad 231,384,000 tallér jövedelmet. Ide még nem számitatik azon haszon, melly a nemesitett kosok és anyák eladásából bejő, mi pedig tetemes, miután Oroszországba erősen hordják ki a nemesitett példányokat, s megfizetik drágán, – volt eset, hogy egy kos 1000 talléron kelt el. – Koppe, neves porosz közgazdasági iró, a juhtenyésztés ez örvendetes előhaladását egyebek között a tagositás és örökváltságnak tulajdonitja. A tagositás és váltság megtörténte után azonnal javitattak a legelőföldek mivelés alá vétettek, mint tulajdont, mindenki jobban becsülte, kimélte, s igy éretett el, hogy a juhok számára több és jobb takarmány nyeretik. – Ugy hisszük, ebből mi igen korszerü tanulságot vonhatunk. Ohajtjuk, hogy vonjunk is!
Poroszországban a vasuti sínek gyártása körül hathatós intézkedések tétetnek, s Berlinből diadali hangon hirdettetik, hogy e részben, s a mozgonyok készitésénél is Poroszország mielőbb emancipálva leszen a külföldtől. – Kinek van kedve urak, amott a másik oldalon, kinevetni a berlini levelező örömét? – kinek van kedve Poroszországot oda utasitani, hogy menjen síneket és mozgonyokat Angliába vásárolni, mivelhogy Anglia sínt készit eleget, olcsót és jeleset, ellenben gabnát s effélét szivesen megveszen sokat és drágán? kinek van kedve inkább a szabad kereskedést ajánlgatni, mint az otthoni productiót? Halljuk!
Csehországi üveg fogyasztása Magyarországon. Ez növekedésben van. 1831-ben a hozzánk behozott üveg értéke csak 161,760 ftra ment, 1840-ben már 505,5123 ftra rugott, 1841-ben megint emelkedett, mert 528,311 ftra hágott. Valljon a védegyleti közönség van-e gonddal üveg-vételeinél, hogy az nem külföldi-e? Bár üvegiparunk meglehetősen számos gyárral bir, gyönyörü üveget készit, s az ember nem is gondol rá, hogy a kereskedőség talán még is idegenből látja el magát: ime fölebb észrevehettük, miképen elég nagy és növekedő a mennyiség, mellyet nem a mienkből fogyasztunk. Azért, mint már néhányszor mondatott e lapokban, legyünk vigyázattal védegyleti tartozásaink körül, s ne csak a selymeknek, posztóknak nézzük bélyegeit, hanem a gyártásnak egész mezején örködjünk becsület-szavunk sértetlensége fölött.
Órásság Austriában. Ez iparág, különösen a zsebóragyártás, sehogy sincs. A svájczi gyártmányok olcsósága egészen elnyomta azt, és minélelőbb ki fogja oltani. Csak kevés órásmester van már, ki büszke arra, hogy külföldi órákkal nem kereskedik, vagy azokat necsak ujra dolgozza, és maga készit uj, szilárd, jeles, de nem jutalmazó műveket, de ez is csak teng benső avatottsága, nagy tehetsége s önállóságának nemesebb érzete mellett. De a fiatalság, hogy legyen ösztönözve illy szomoru, tengeteg iparágban képezni magát?! – Ime urak, kik az iparvédelem ellenében annyira bölcseknek hiszitek magatokat, igy süllyednek el a nem védelmezett iparágak, mig czélszerü, mérsékelt védvám által nemcsak föltarthatók volnának, hanem fel is emeltethetnének 824polczra, hol idővel a külföldi hasonló iparág ellenében védetlenül is kiállhatnák a versenyt. De nektek olcsó kell, olcsóbb áru, mint a melly már védvámmal van terhelve. Csak rajta. Alig lesz iparágunk, melly a külföldi hasonló iparág ellenében alacsonyabb árakat tudna szabni. Ez mind veszni fog. Selyem-szöveteink az olasz és franczia, gyapotszöveteink az angol, gyapjukelméink a franczia, belga, vasunk s effélénk az angol ellenében nem fognak megállhatni, s még napszámost is Csehországból és Morvából hozathatunk, mert az ott kisebb bérért megelégszik, mint nálunk. Iparos népességünk, a ti elvetek mellett, elhunyand s fiatalságunk majd gazdasági béres vagy jogász legyen, hogy mint amollyan majd nagy allodiumaitok nyomoru bérnöke, – mint emillyen pedig már is süllyedő ügyvédi karunkat alacsonyitsa még inkább. Igaz, hogy az a mi iparos népességünk még most nem is olly sok, csak egy két millio, ez, mint mondanotok könnyü, nem igényelheti, hogy a mezőgazdaság 8–9 milliója drágább árakkal terheltessék, a müiparos egy két millióaért. De hadd beszélne e 8–9 millió maga, s alig hisszük, hogy beleegyezzék a műipar kioltásába, mellynek számos gyermekeit kell táplálnia, mellynek a mezőgazdasági termékeket kell megvennie, mellynek a közadó tetemes részét kell viselnie.
Takácsokat iskolában képeznek már Elberfelden. A porosz kormány állitotta ez iskolát, tanitatja benne a szövést alaposan elméletben és gyakorlatban. S e tanitást ingyen adatja. Czélja ügyes, derék művezetőket képeztetni. Mert bizony a status keveset, mondhatlanul keveset, sőt semmit sem teszen az iparos nevelésért, mig a mesterségi fiatalságot csupán az ,inaskodás’ által képezheti. – A műegyetem, ez már áldás, – de az iparos mezőn még ez is inkább oktatás, mint képzés, pedig a gyárakban és műhelyekben nemcsak ismeretek, hanem és kivált ügyesség, gyakorlati készség kell. Azért jó, sőt szükség, hogy az egyes mesterségeknek ott, hol már akár ősi fészke van, akár a vidék körülményeihez képest ezután lehetne fészke valamelly üzletnek, specialis iskola állitassék föl mind elméleti oktatásra, mind gyakorlati kiképzésre. Igy nyerendünk értelmes és derék fiatalságot iparágaink számára. Inaskodás, vándorlás csak koldus institutiók azon korból, mellyben még a statusok nem is tudtak, nem is akartak az iparos nevelésért tenni semmit.
