Óvány-törvényi elvek.
Óvány-törvényi elvek.
Már ismételve szólottunk legujabban az óványokról, vagy is kizáró szabadalmakról. Most megint szóba hozandjuk, valamint még ezután i gyakran lesznek értekezéseink tárgyai. Mert fontos ez ügy nagyon; elmulaszthatlan annyira, miszerint most, midőn industriánk igen hathatós positiv segedelmleket követel, az óvány-törvény elmellőzése közgazdasági vétek gyanánt lenne tekintendő.
Már a mult országgyülésnek is az volt meggyőződése, miképen, valamint egyéb, már kifejlettebb iparral biró nemzeteknél, ugy nálunk is az anyagi boldogulás azon reménye által, hogy a találmányok gyümölcsének biztositott élvezetében fognak a feltalálónak gyakran tömérdek fáradsággal, költekezéssel és idővesztéssel öszvekötött törekvései jutalmaztatni, kelljen munkásságra, kelljen versenyre ébreszteni a honi szunnyadó erőket, sőt kelljen az idegen ész-szülte találmányoknak is védelmet nyujtani, miszerint ezeknek honositása által iparüzőkkel gazdagodjék az ország.
Az iparegyesület, egy a mult országgyüléshez, nemes Pestmegye utján beadott felterjesztésében hasonló fontosnak jelentette ki ez óványokat. Nem csak osztozott a fölebb előadott nézetekben, hanem hazánk müipara eddigi hátramaradásainak egyik legnagyobb okát abban találta, hogy illy találmány-biztositó törvényünk hibázott s nincsen még mostan is. Meg volt győződve, mikint iparosságunk emelkedésének egy legkevésbé nélkülözhető feltétele, hogy illy törvényünk haladék nélkűl legyen.
Nincs kétségünk, miképen e meggyőződéseket hazánknak minden közgazdája aláirja még most is, sőt most még inkább, iután a közvám-sorompók lerontásának szárnyaló ire a közvetett istápolás kilátását csökkenti s a közvetlen, tényleges segitség szükségét mind inkább feltünteti.
Az tehát már most a soros teendő az óványok kieszközlése korűl, hogy állapitsuk meg az elveket, mikre a hozandó törvénynek épitkeznie tanáscos és szükséges.
S e részben szabadjon az iparegyesületnek fölebb emlitett felterjesztéséből azon nézeteket közleni, miket az, a 634mult országgyülési törvényjavaslat főbb elvei tekintetében, közfigyelembe ajánlott. – Ellenkezők pedig e nézetek; azért ohatjuk, hogy a kikért figyelmet valóban is megnyerjék, miszerint a kellő megvitatás lehetséges legyen s be is kövekezzék.
Az egyik elv, mellyet a mult országgyülés kerületi választmányával az iparegyesület nem osztott, a titkosság elve, mivel az iparegyesület nyilványt ohajt.
A titkosság elve abban állván, hogy a biztositandó találmánynak titoknak kell lennie, s annak maradnia óvatidejének kezdetén s tartásának legnagyobb része alatt: természetes volt, hogy az ezen elvből folyó következő három intézkedés ajánltassék a törvény-javaslatban, 1-ör, hogy a találmány csak akkor tekintessék ujnak, tehát biztosithatónak, ha még semminemü folyóiratban, könyvben, vagy hirdetményben nem létezik olly leirása, mellynek nyomán utánzása lehető volna; 2-or, hogy a biztositatni kért találmány hozzá-értők által vizsgáltassék meg előlegesen; 3-or, hogy a találmány leirása a biztositási idő két harmada alatt titokban tartassék, s azután is csak némi megszoritások mellett engedtessék megtekintése.
Ez intézkedések egyikét sem ohajtá az iparegyesület törvényesitetni.
Az által ugyan is, hogy a mrá sajtó utján kihirdetett találmányok nem ujaknak, tehát nem is biztosithatóknak tekintetnének: kizáratnának hazánkban a biztositás kedvezményeiből a külföld mind azon legujabb találmányai, mik ott csak most nyertek biztositást, azonban leirásuk már közzé tétetett, s miknek száma fölötte sok, mert a külföldi törvényhozások mind erre törekesznek, hogy a már biztositott találmányok leirása köztulajdonná váljék, ez által az iparosság mezején mindinkább több tájékozás, irányozás, haladás, verseny és tökélyesbülés éretvén el. – Hogy pedig hazánknak nincsen érdekében az efféle ujdonságokat megfosztani a biztositás javadalmaitól: tanusitja azon mindennapi tapasztalás, miszerint fájdalmasan bizonyos, hogy nálunk az annyi sok kihirdetett találmányok közül talán egy sem honositatik meg, noha üzletöknek semmi kizáró szabadalom utjában nem áll. Körülményink ugyan is annyira mostohák a kivált nagyobb erővel járó üzlet-ágak megtelepitése körűl, miszerint ohajtanunk kell, hogy azok behozatalának ösztönzéseül a leheségig minden kedvezmények megadassanak, ohajtanunk tehát, hogy miután a kizáró biztositványok e részben a legjobb sikerüek, ezek alkalmazásának esetei ne csak ne gyéritessenek, sőt inkább szaporitassanak. 635– Ezt javasolja a találmányok azon közönséges sorsa is, miszerint bár legüdvesebbek legyenek, ha egyes személyek érdekéhez óvány által kötve nincsenek, a közönséges élet mindennapi foglalkodásaiba át nem szivárognak. Annyira idegenkedik t. i. a gyakorlat embere mindentől, minek hasznát és lehetségét már kivitelben nem látja, holott azt, mit más által előmenetellel s haszonnal szemlél gyakoroltatni, sokszor tanácstalan mohósággal ragadja meg.
A nyilvány elve, mellyet az iparegyesület ohajt pártoltatni, nem teszi szükségessé az imént emlitett korlátozást s könnyen enged alkalmazást közszükségeink s a találmányok kivánatainak. – S azért
Ajánlá az iparegyesület, hogy mind azon találmányok, mik külföldön még biztositvák, bár legyen leirások köztudomásra vagy nem, hazánkban kizáró oltalom alá fogadtassanak; mi által mind a fölebb előadott szükségeknek inkább meg lenne felelve, mind annál nagyobb mértékben érethetnék el a törvényjavaslat azon indokolása, miszerint az üzleteink s velök az iparossággal foglalkodók száma neveltessék.
Sokkal fontosabb s rosz közvetkezésekkel gazdagabb az előleges vizsgálat. Ez a titkosság elvébőűl önkint a szükségkép foly. Mert ha az üzletág, mellynek mint követelve uj találmánynak, gyakorlatától minden más eltiltatik, titok marad, és az illetők közül ellene senki fel nem szólalht, annak ujságát tagadólag: akkor természetes, hogy a statusnak áll szoros kötelességében lehetőleg biztosulnia arról, hogy valjon a találmány uj e, s annak a folyamodó részére leendő kizáró biztositásával nem sértetnek e másoknak már gyakorolt vagy gyakorolhatott üzlet-jogai? Azonban a status erről csak előleges vizsgálat által biztosulhat, a mennyiben ez, a vizsgálatnak minden terhei, veszélyei és czélszerütlensége mellett is lehetséges.
Terhesek pedig az előleges vizsgálatok. – A feltalálóra nézve ugyan is sokszor tömérdek költségekkel járnak, minthogy végettök nemcsak költséegs kisérleteket kell tennie, hanem sokszor mintákat is szükség készitenie, miknek a gyakorlatban későbben semmi hasznuk nincsen, s még is a legtöbbször szegény sorsu feltalálót olly költekezésekbe döntik, mik felemésztik a találmány gyakorlatba tételéhez megkivántató erejét. – Veszélyesek is lehetnek az előleges vizsgálatok. Mert elriasztó is lehet az előleges vizsgálat eredménye ugy, hogy a feltaláló könnyen abban hagynia határozhatná a dolgot, ha azt a hozzáértők netalán kivihetlennek bélyegeznék, – bélyegeznék pedig sokszor vajmi tisztátalan indokaiból az önérdeknek, vagy mert az egészen uj találmánynak eszméjét felfogni sem voltak képesek. – S hogy ez megtörténik, fölötte valószinü a legtöbb esetben; mert hiszen e vizsgálatnak olly valami fölött kell történnie, mi scak eszmében van még s a kivitel ösvényére legfölebb rajzok és minták által vezéreltetik, mikből pedig a kivitel leendő alkalmazása nem itéltethetik meg mindig.
Egyébiránt az itélet, bár mennyire hozzáértőleg hozassék is, – meg nem felel elvének, a titkosságnak, – mert annyi vizsgálók előtti födöztetvén fel a találmány, ennek titka lehetlen, hogy ne veszélyeztessék, – és meg nem felel czéljának, miszerint általa a statusnak arról kellene biztosulnia, hogy a követelt találmány csakugyan találmány, és nem gyakoroltatik még senki által. Pedig erről lehetlen bizonyossá lennie a statusnak, s épen ezért szabadságot kell minden előleges vizsgálat mellett s itélet daczára 636is engednie mindenkinek, hogy annak eredményét, az ujságróli itéletet, akármely pillanatban is meghazudtolhassa, a status méltóságának nem csekély compromissiójával. – Ide járul, hogy ezen előleges biztosulás ama nagyon is tulságos gondoskodásnak kifolyása, melly a közönségtől elvonja a szabadságot önmagának vigyázhatnia önérdekeire, holott ez ügyben is nincsen éberebb ellenőrködés a követelt találmányok és kizáró jogok ellen, mint az illető iparüzők saját éreke, ha egyébiránt mgadatik az ellenőrködés lehetsége.
Ez indokok lehettek azok, mik a külföld törvényhozásait arra határozták, hogy előleges vizsgálatokat ne rendeljenek, mint Francziaországban s az északamerikai statusokban, hol megvizsgáltatik ugyan a találmány, de bár ne ujnak itéltessék, még is ha a folyamodó kivánja a kizáró jogot, az megadatik neki saját veszedelmére, melly mások által leendő megperletéséből s az ellene megitélendő kárpótlásokból várakozik rá! – Az illy tanácsadás, mint önkint látszik, valamint nem kötelező, ugy vizsgálati terhei mellett fölösleges is, mert a feltalálónak e részben saját, jól fölfogott érdeke és a tapasztalás legjobb tanácsadói lesznek. –
Az iparegyesület tehát azt ajánlotta, hogy mellőztetvén az előleges vizsgálatok, minden folyamodásra adassék meg a kizáró oltalom, de azon feltétel alatt, hogy az azonnal kihirdettetvén, mindenkinek, kit érdekel, ellenőrsége alá állitassék azon szabadsággal, hogy ha a találmánynak ujdonságát megtagadhatja, a kizáró oltalomnak elenyésztését követelhesse. – Nem is gondolt az iparegyesület e részben semmi más kivételnek helyet adhatni, minthogy azoknak, kik találmányaikat olly országokban, hol a közhirré tett fölfödözéseknek az oltalom meg nem adatik, szinte kizáró szabadalommal ohajtanák ellátni, e tekintetben félvagy egy esztendei határidő engedtessék.
Ezekből önkint következik, hogy az iparegyesület nem osztozhatott a kerületi választmánynak azon javaslatában sem, miszerint a találmányokat, az óványi idő két harmada alatt titokban vélte tartandóknak.
De erről majd egy következő számban.
Mesterffy.
