Tiszaszabályozás.
Tiszaszabályozás.
Ha jól vagyunk értesítve, gróf Széchenyi István ur ő excllja tiszavizsgálati utjában a socialis utat különös nyomatékkal ajánlotta a tiszavidéki birtokosoknak s törvényhatóságoknak, mint legbiztosb, legsikeresb eszközt a Tisza szabályzás nagy munkájára. – Ezen ajánlata a nmlgu grófnak igen gyakorlati, s a fenforgó viszonyoknak tökéletesen megfeleló; s én, ki a más utoni előhaladás nehézségeivel számot vetve, annyi visszatetszéssel találkozám, midőn a socialis törekvést a legsikeresb mondhatnám, körülményeink közt egyedül sikeres eszköznek hirdetém, sok javitásoknak gyors kivitelére, másoknak pedig előkészitésére; én, ki azóta éltemet ezen meggyőződésnek tettleges valósitására szentelém; s e pályán némi sikerrel is találkozám, csak örvendhetek, hogy a nemes gróf tanácsa a Tisza viékén megértetett, s több hasonczélu társulatok alakulására alkalmat adott.
Azonban a folyamszabályzás természete hozza magával, hogy ezen társulatok gyakorlati eredményre nehezen juthatnának, ha kölcsönös kapcsolatban bár, de mégis külön testületek maradnának. Nézetem szerint, mindnyájoknak egyé kell olvadniok, ha sikert akarnak vívni ki különben, ha majd a nervus rerum gerendarum, a mindenható pénz kérdése kerül vitatás alá; s ennek alapjáról tehát biztositékáról leend szó; akár ki legyen is az, kitől, vagy ki által a pénz előszerzendő volna, csekély kis financzügyi ismereteim nyomán lehetetlennek hiszem a boldogulást; minden e czélra keletkezett, s keletkezendő 17társulatok egyesült solidaritása nélkül, mi alatt én nemcsak az aránylagos biztositék kötelezettségét értem: hanem értem egyszersmind ezen kötelezettség teljesitésének administratióját is, melly a társulatok külön vált organisatiója mellett oly bonyolodásoknak, olly vesződségeknek volna kitéve, miszerint nem gondolhatom, hogy illy bonyolódásokrai kilátás mellett vagy a pénz igen könnyen volna megszerezhető, vagy ha ez a nmlgu gróf hatályos közbenjárása következtében különös pártfogás utján, megszereztethetnék is; egykor jövendőben, a törlesztési ügyek folytában olly dolgok ne jönének közbe, mellyek talán nemzetünk hitelét s vele nemzetünk becsületét is compromittálhatnák.
Pedig azt gondolom, nekünk magyaroknak, kik illynemü munkálatok kezdetén állunk, erre kimondhatlan vallásossággal szükség vigyáznunk. – Tudom én, hogy az Észak amerikaiak idegen pénzzel megteremték óriás vasutaikat, csatornáikat, s nem sokat gondoltak bankrendszerük purificatiója alkalmakor hitelezőik érdekeivel. De én ezen példát, mint ember senkinél nem helyeselhetem, mint magyar pedig a magyarnak egyáltalában nem tanácsolnám: mert annak követése szánkat bizonynyal keservesen megégetné, kilenczven kilencz más okokon kivül, már csak azon egyszerü oknál fogva is, mert mi nem vagyunk Amerikaiak – nem – Isten látja lelkünket – teljeséggel nem vagyunk Amerikaiak. –
Puszta sejtelemkép legyen mondva (mert többre, mint a dolgo természetéből meritett sejtelemre, nincs semmi adatom) meglehet hogy azon társulati congressusban, mellyre a Tiszaszabályozati egyesületek januar folytában egybehivatvák, ezen solidaris egybeolvadás, tárgyalás alá jövend. – Én legalább, ha ezen társulatok egyikének tagja volnék, természetszerüen azon gondolatra jöttem volna, hogy ha socialis uton van a Tisza szabályozásához legtöbb kilátás (a mint ez tagadhatatlan) s azért az e végből alakult társulatok, közös tanácskozmányra annak szóba kell jőni, mikint kell a socialis egyesülést organizálni; miszerint mind a dolog technikai kivitelére hatályosan működhessék, mind financialis tekintetben biztositékot nyujthasson; mind végre az érdekletteket is egymás irányában biztosithassa. – Mert nem kell felejteni, hogy a Tiszaszabályozás olly természetü munka, melly ha egyszer megkezdetett, felakadás nélkül kell folytattatnia, különben ha bármi előre el nem látott ok miatt valamelly felakadás történnék, igen könnyen meglehet, hogy a felakadásig végbement töredékes munka, nem hasznot hanem kárt, viszályt, háboruságot idézne elé; mikint a reá már eddig elvesztegetett számlálhatlan millio kézi munka; egy partnak ephemer haszna mellett a másiknak kárt, s mindkettőnek viszályt, s háboruságot okozott. – Mert ez a Tisza ármányos folyam. Partján növelkedém jól ismerem.
Talán nem ártott volna tehát, ha a fentebbi három kelléknek megfelelő közös egyesült organisatio kérdése a vidéki társulatokbnn egy kissé eleve meghányatott volna; vagy még meghányatnék; ha nem a végett is, miszerint a küldöttek szabályos utasitásokkal elláttathassanak; mert az illy megkötéseket ez ügyben csak bizonyos mértékig helyeselhetném; de legalább azért, hogy az eszmék egy kissé előkészitessenek, s a kérdés, ha előtalálna fordulni egészen meglepő uj ne legyen, – Lehet hogy ez valósággal meg is történt: sajnálattal vallom meg, mikint e részben bizonyost 18 nem tudok, mert a közel mult időkben, a hirlapokat folytonos figyelemmel kisérnem lehetetlen volt; de én legalább nem olvastam, hogy a vidéki társulatokban ezen kérdés előkészitve volna; pedig én attól tartok, hogy ha elő nem készittetik, több más alternativák között vagy az lehet következménye, hogy a küldöttek azt végzendik, mikint majd máskor végzendnek; pedig az idő drága mondhatatlanul! – vagy akkint fognak organisálódni; mikint a tiszaszabályozati socialis egyesületek, minden egyéb lesznek, csak socialis egyesületek nem: ekkor pedig a Tiszaszabályozásból aligha lesz valami; mert én akkint vagyok meggyőződve, hogy ez s különösen ez a mostani körülmények között, csak és egyedül a kormány által hatályosan gyámolitott valódi socialis egyesülés utján lehetséges.
Azonban mindegy, volt e kérdés a vidéki társulatok körében vitatva, vagy nem; az időszaki sajtónak, s különösen a nemzet statusgazdászati érdekeinek szánt Hetilapnak, hivatásához tartozik, a fontos ügyben voksát kimondani. – Én tehát ezt részemről megfogom tenni; de nem politicai axioma forogván kérdésben, mire nézve férfiunak hitében ingani nem szabad, hanem egy szerfelett nehéz practicai tárgy, mire nézve a tévedés igen természetes; megfogom tenni minden csalhatatlansági igény nélkül, s leginkább a végett, hogy e tárgy körüli gondolkodásra, s ha tetszeni fog eszme cserére ösztönt adjak.
Fejtegetéseimben azonban ezen egy kérdésre nem szoritkozandom; mert minden legkisebb sértési szándék nélkül legyen mondva, én kivált a Debreczeni társulat jelentése után itélve, a legfőbb élet kérdés iránt, t. i. a financialis kötelezettség tekintetében, bizonyos határozatlanságot, bizonyos habozást veszek észre a vidéki társulatoknál: nem tapasztalom azon ön magunkkal, s akaratunkkal tisztában lévő szilárd bizodalmat, melly erőnknek s tehetségünknek ismeretéből ered: tapasztalatok ellenben bizonyos állapodatlan széttekintgetést támaszok, s alapok után, mellyeket a társulatoknak nézetem szerint ön magokban kellene fel találniok. Azért előre is engedékeny elnézést kérek ha ezen állapot fejtegetésébe is igénytelenül bebocsátkozni bátor leszek. –
Kossuth Lajos.
