b) Buda ostromáról és e hadműveletek további irányáról:
Édes Barátom! – A hadügyministeri ügyekről Klapka fog értesiteni. Én tehát minthogy ugyis beteg vagyok, azokat mellőzöm és figyelmedet és baráti érdeklődésedet csupán egy ügyben fogom igénybe venni.
Előre bocsátom, hogy mindent el fogok követni, hogy két, legfölebb három hét alatt (ez lenne május 29-kéig) 12-–15.000 emberrel szaporitsam a központi hadsereget. Többet is fogok teheti, ha fegyverben és ruhában nem lesz hiány. – A kijavitandó puskák, melyek Léváról és később leküldettek – még nem érkeztek meg. Az én kérésem tehát ez, hogy ha bevettük Budát, aminek amint reménylem, néhány nap alatt meg kell történni, tovább üzzük-e az ellenséget, vagy pedig megálljunk Győrnél? Én az utóbbit hiszem szükségesnek és azon véleményben vagyok, hogy csak akkor menjünk át a Lajthán, ha legalább 50.000-et fordithatunk magára ezen expeditióra; de attól is tartok, hogy ha pihenőidőt engedünk az ellenségnek, majd kiépül a demoralisatióból, melyet a folytonos vereségek okoztak, concentrálja magát, tartalékját magához vonja és Welden időt nyer haditervének elkészitésére, ami most nincs neki.
Mindig ugy látszik nekem, hogy legjbob lenne most, midőn az ellenséges hadsereg ketté van osztva, mindjárt Buda bevétele után gyorsan használni az időt s mindent elkövetni, hogy mielőtt ő magát concentrálhatná, legalább az egyik hadsereget, akár azt a Duna balpartján, akár amazt Jellacsics alatt – tulnyomó hadi erővel megtámadjuk és megsemmisiteni probáljuk, a miket neki aztán sem a concentrálás, sem a tartalék magához vonása nem sokat használhatna, mig magunk, kivált ha azalatt a harcz Puchnerrel befejeztetnék és körülbelül 10.000 embert a Dunánál átveszünk (az erdélyi vagy bánát-bácskai seregtől t.i.) s a főhadsereget 10–15.000 emberrel szaporitjuk, biztos győzelemnek nézünk elébe.
Kérem e részben véleményedet, mely zsinormértékül szolgáljon valamennyi hadiügyekre nézve az országban.
Csak puska lenne! Azt hiszem, a kórházakban, transportházakban és zászlóaljak depótjaiban ezerszámra kell lenni a puskáknak, de nem tudom, hogyan járjak végére a dolognak, vannak-e és mennyi?
Raksányi szeretne jelen lenni Buda ostrománál. Néhány napra nélkülözhetem, minthogy Szabó Imre, akit ugy tudom, te is derék embernek tartasz, Párizsból megjött és ideiglenesen mellettem van.
Ölellek a legbarátságosabban és alig várom, hogy ezt in natura tehessem Budán, honnan 4 nap óta nem kaptam jelentést.
Debreczen, május 8-kán 1849
Német fordításból magyarra visszafordítva közli Görgey István: 1848 és 1849-ből. Élmények és benyomások. Bp. 1888. II. köt. 315. s köv. l.