c) Levél Damjanichnak balesete alkalmából:
c) Levél Damjanichnak balesete alkalmából:
A legmélyebb bánattal és megilletődéssel értettem azon szerencsétlenséget, melly tisztelt Tábornok Urat apr. 28-áni kikocsizásakor érte.
Már maga azon mondhatom testvéri barátságérzet, mellyel Tábornok Ur iránt viseltetni dicsőségemnek tartom, e szerencsétlenség feletti bánatomat testvéri mély fájdalommá emeli; de növekszik ezentestvéri bánat a hazafinak aggodalma által, mert ha valaha, bizonyosan most az egész ország közvéleményét fejezem ki, midőn kimondom, hogy Tábornok Úrnak azon seregnek élén állása, melly Önt olly méltán imádja, s melly Önnek vezérlete alatt ugyszólván a csalhatlan győzelem bizonyosságával rohant az ellenségre s tette magát győzhetlenné, a hazára nézve olly fontos, olly kipótolhatlan, hogy Tábornok Urnak hazánk harcaibani részvéte akadályozását, ha csak egy pillanatra történnék is, országos csapásnak hiszm én, és hiszi az egész nemzet; annál inkább illyennek kell azt tartanom, midőn, ha jelen sejtéseim nem csalnak, attól kell félnem, hogy ama szerencsétlen feldőlés Tábornok Urat huzamosb ideig gátolhatandja a hazáért lángoló szive ösztönének követelésében s azon benső érdemei által fényes hivatás teljesitésében, mellyen Tábornok Úr a hazának győzelmet és szabadságot, magának hervadhatlan dicsőséget aratott.
Fogdja Tábornok Ur legbensőbb baráti részvétemnek őszinte kijelentését szivesen s engedje kérdenem, nincs-e valami tehetségemben, amivel Tábornok Urnak szenvedését enyhithetném, vagy gyógyítását siettethetném; el van e látva ügyes és alkalmas orvosokkal; nem nélkülözi-e azon gyöngéd ápolást, mellyet csak gondos és résztvevő nőkezek nyujthatnak; nem kivánja-e hogy kedves nejének Komáromba utazását eszközöljem, szóval, nincsen-e a föld kerekségén semmi, amit Tábornok Urért tehetnék? tudósitván Tábornok Urat, miként testvérhugom, ki Komáromban van, szerencsésnek érezné magát, ha neki megengedné, hogy személyemben is betegágya mellett virrasszon, s engedje kérnem, ne vonja meg betegsége közben tőlem s a hazától tanácsát, mellynek mindig különös becst és fontosságot tulajdonitok.
Ered. fogalm. O. Lt. OHB 1849: 6493.
