405.
[Bécs, 1848 augusztus 19.]
Pulszky Ferenc külügyminisztériumi államtitkár átirata Kossuthhoz a bécsi helyzetről és a külpolitikai kapcsolatokról.
Kreuternek a fiumei társaság két ezer s egy nehány forinttal vasúti felméréseiért még tartozik. A mennyire tudom az ország mind a terveket, mind a társaság kötelezettségeit átvállalta: Kreuter azonban még mindeddig nincs kifizetve, illyes dolgok könnyen árthatnak hitelünknek, különösen minthogy Kreuter nagy szájú ember, s mint dühös radical, befolyással is bír. Ő egyébiránt eddig semmi lármát nem ütött, s a magyar dolgokban nem épen roszul nyilatkozik, azonban nekem keservesen panaszkodott, hogy munkájának szerződésileg lekötött bérét meg nem kaphatja. Ő azonban most kész pénzt sem kér, csak biztosítást akarna, hogy kifizettetik. Azt hiszem, hogy ez embert ki kellene elégíteni, ha egyébként más akadály nincs a dologban.
Az oláh dolgokról s Goleszko terveiről bővebben referál Eötvös. Elmondtam neki részletesen ezen ügyet, s majd gondom lesz, hogy Párisban tervének ellenünk czélzott részéről lebeszéltessék. De épen azért kétszeresen szükséges, hogy legyen emberünk Párisban, küldjétek oda Beöthyt, hadd őrködjék az oláh fölött, s világosítsa fel a franczia kormányt valódi keleti érdekeiről.
Tegnap a német catholicusok ismét gyűlést tartanak az Odeonban. Egynehány jó catholicus azonban szándékosan „tüzet” kiáltott s „jönnek a munkások”, ezzel panicus ijjedség szállta meg a gyülekezetet, bezúztak ablakokat, ajtókat s a 8,000 főre menő gyülekezet egy percz alatt elszéledt. – Ma a nemzet őrség defiliroz ő felsége előtt. Lesz vagy 60,000 fegyverben álló polgár, mert távolabb helyekről is gyülekezének az ünnepélyre.
Schütte folyvást agitál, ígéri hogy Heckert ide hozza. Akkor ugyan volna cravall, én azonban kötve hiszem, hogy ide jönni kedve lenne, hol bezáratása bizonyos.
Az olasz intermediatio Wessenberg távolléte miatt még mindig nem haladt, a franczia–angol közbenjárás azonban elvben már el van határozva.
Timoni Bukarestből vissza fog hivatni, helyébe jelenleg még czím nélkül valószínűleg Kussin fog küldetni, azon egyén, ki Krassóban zsidóvári hámorban működött, Wargha jól ismeri, s általa iratta a Constitutioban nekünk kedvező kemény czikkeket, hiszem jó szolgálatunkra leend. Warghának lekötelezettje. –
Ha magyart küldenénk oda most, nem hiszem, hogy Golesco tervei mellett sokat ki lehetne puhatolni, mert magyar ellen a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetnének. Jó volna azonban talán Vukovich barátját, Joanovics Györgyöt, ki legutóbb temesvári követ volt Poson-ban, melléje cancellárnak küldeni, én minden esetre szólok Wessenberggel, hogy azon esetre, ha a consult ők nevezik, a cancellár a mienk legyen, vagy viszont. – Ha ebben megegyeztek, adjatok bővebb instructiót, én már egy hete, hogy Batthyányhoz küldém az osztrák ministerium notáját, melly az aldunai consulságokra vonatkozik, de mind eddig semmi utasítást sem kaptam.
Itt Bécsben könnyű volna számunkra verbuválni, akadt is már egy társaság, melly ezt tenni akarja, csak hogy a vállalkozókban nem igen lehet bizodalmam. Ha jó embert küldtök ide, s egy kis pénzt szántok rá, egy pár száz embert könnyű szerével lehetne össze szerelni. Jellasich számára, egy a Sándor huszároktól itt maradt káplár toborz, e napokban a Dunán szándékozik embereit levinni. Irtam Hajniknak, hogy talpon legyen – s várja be őket.
Az osztrák ministerek erős cselszövénynek veték ki hálóját. Valjon kit akarnak be keríteni? – Schwarzert.– Erősen össze röffentek, ma holnap kitúrják maguk közől. –Quid juvat? eben gubát cserélendenek! aligha nem. – De Schwarzer megbukik. –
Én Szöllösyt vélném Cancellárnak.
Kossuth megjegyzése a levél hátlapján:
Pulszky levele még nincs mind elintézve.
Tisztázat Kossuth s. k. feljegyzéseivel.
O. Lt. Pénzügymin. Elnöki, nem ikt. 257.