b) 1833 julius 15–16 A főrendek ülései. Tárgy: A rendek hetedik vallásos izenetére adandó válasz.
b)
1833 julius 15–16
A főrendek ülései.
Tárgy: A rendek hetedik vallásos izenetére adandó válasz.
1833 julius 15–16
A főrendek ülései.
Tárgy: A rendek hetedik vallásos izenetére adandó válasz.
Ezen izenetet* Julius 15-én a főRR tanácskozás alá vévém – első szóllott
Iratok, I. k. 257. s köv. l.
A TÁRNOK: Egyenlő értelemben van a K és Rendekkel az ezen országgyűlés egybehivása gerjesztette remények felől, de megvalja, reménye tetemesen csökkent, midőn az 1830: 6. czikely ösvényétől eltérve, előlegesen nem azon tárgyak vétettek fel, mellyek az ország organizmusát, a nemzet ujra születését illetik. Ő maga, de a főRR közönségesen is egy értelemben valának a K és Rendekkel a vallásos tárgynak nagy fontossága felől, ezt a vitatásnak egész folyama nyilván bizonyitja, melly is az elegyes országos biztoság első javallatától kezdve,* melly talán egyetlen egy mód lehetett volna az indulatoskodás kikerülésére, egész e mái napig oly alakban tűnik minden részrehajlatlan szemlélő szemébe, hogy az bár melly mivelt kor törvényhozásának is becsületére válnék. A figyelmes olvasó előtt csak az lesz hihetetlen, minő igazsággal lehetett a főRRket vádolni hogy ez egyesülésre semmit sem tettek, csak aprólékokban egyeztek meg, s a század szellemével ellenkeztek. Ő tennen tetteit az egész világ itéletének alája vetni kész, s bizton mondhatja, a főRR sem vonakodnak a haza, s az igazságos világ itéletétől. Ugyan is mik azok, mellyektől a főRR hozájárulásokat megtagadták? – Hogy a törvényesen kötött szerződések megsemmisitessenek, – hogy a törvény által is tiltott vakmerő kitérésnek tárt kapu nyittassék, s a fejedelemnek főfelügyelési jusa megcsonkitassék, – hogy keresztények zsidó hitben neveltessenek, – hogy a világos törvények által tisztán megszabott jusok egyik félnek megszoritásával ingadozásba hozassanak, – hogy a házasságban leoninus kötések divatozzanak, – hogy a frigy erejével hozzánk kapcsolt szabad társ nemzet, az egyesülés kötésével ellenkező erőszakot szenvedjen. – Ezek a megtagadott pontok. Itéljen ezek felett bár a természet törvényéből, bár a politicának elveiből az igazságos, a méltányos világ, ő nyilván kimondja meggyőződését, a főRR azt tették, mit a hon hű polgárjának tenni kötelessége. Tovább menvén a RR izenetében, nem akarja ugyan hinni, de kéntelen, hogy a K és Rendek, az elesmért sérelmeknek, a nem csekély könyitést nyujthatott kivánatoknak felterjesztéséből eredhető kedvezést nem akarják polgártársaiknak nyujtani, – egyedül azért, mivel mindent meg nem nyerhettek. Hogyan lehet ezt a sérelmek orvoslásáról szólló törvénnyel megegyeztetni, ő meg nem foghatja. De miután a táblák viszonyos függetlenségét a fő RR mindig nyilván hirdették, nincs egyéb hátra mint hogy a RR felszóllitassanak, tegyenek eleget a törvénynek s amiben meg van az egyezés, azt fel terjeszteni ne vonakodjanak. Ha ez nem tetszik, nincs más mit tenni, mint az egész alkudozást (tractatust) bérekesztettnek, s megszüntnek tekinteni. Ezt kivánja a rendes szokás, ezt az előttünk lévő nagy munkákra olyanyira megkivántatott nagy lelki nyugalom. Fájdalommal megyen a K és Rendek izenetének végső §-ussára,* ezt oly kötésben látja az alkotmánnyal, az ország csendjével, s a belső renddel, hogy remegve nyilatkozik, ne hogy sértsen, vagy többet látszassék mondani, mint akar. Ugy véli leglágyabban fejezi ki magát, midőn azt mondja: hogy a RR kijelentése kétes értelmű s azért szükségesnek véli, hogy a főRR oly nyilatkozást adjanak, melly a jövő századok előtt is biztonságot tegyen hogy ezen kétes értelemben meg nem egyeztek. Ha hogy ezen kétes értelem azt rejti magában, hogy a nem szorosan a törvény szavai szerint költ resolutiok magokban teljesen erőtlenek, ugy ez ellenkezik a sarkalatos törvényekkel, a 2-ik rész 3-ik czimjével,* melly szerint minden imperium a felségre ruháztatott, az 1791: 12. t[ör]vényel, melly a végrehajtó hatalomnak nem a törvény betüje szerint, de törvény értelemben gyakorlását rendeli,* az 1791: 26. czikelyel, melly által a főfelügyelési jus sértetlenül feltartani rendeltetik. Ha tehát ez lenne azon végső § értelme, ugy azt alkotványunkkal ellenkezőnek s anarchiára vezetőnek nyilatkoztatná. De meg van gvőződve hogy ez nem volt a RR értelme, s azért nem is kiván egyebet, mint a bal magyarázatot eltávoztatni. Ő királya iránt hüséges volt és marad, – nincs honszeretet, a fejedelem iránti engedelmesség nélkül. – Ő tehát, ha törvénytelen parancsolatok érkezhetnének is (a mit csak feltenni is szentségtörésnek tart) egyedül a törvény által engedett eszközőkkel élne, ugy mint alázatos felirásokkal, s országgyülésén a sérelmek felterjesztésével. – Ez az ő érzelme, igy kiván élni, igy meghalni.
A főrendek legelső vallásügyi válaszukban azt javasolták, hogy a sérelmek és kívánatok megvizsgálásával foglalkozó bizottság tárgyalja meg a vallási gravameneket. (Iratok, I. k. 114. l. V. ö. 227. l.)
Ebben a rendek kijelentik: „minden esetre az 1790 : 12. törvény czikkely értelmében szorosan ragaszkodván a törvények önkényes magyarázatjából költ s ne talán még kelendő minden rendeléseket törvényteleneknek s kötelező erő nélkül valóknak az egész haza szine előtt kinyilatkoztattják”. (Iratok, I. k. 258. l.)
Hármaskönyv, II. 3. 2. §.
in sensu legum.
GYÜRKY: A letételt nem javalhatja, mert a sérelmeket orvosolatlan hagyni, a csend, s egyetértés alapitását elmellőzni, a bizontalanságot feltartani nem akarja. De más részről abban sem egyezhet meg, hogy oly csonkán s némileg a törvénytelent is törvényesítve tétessék felirás, mint a mikép azt a fő RR kivánják. Bár ugyan a K és RR felszóllitás után sem tettek közelítő lépést, azt hiszi még is midőn fontos a czél, midőn a körülmények nehezek, a fő RR nem csak compromissio nélkül közelíthetnek, sőt közelítni kötelességök is, annál inkáb, mivel a két tábla helyzete különböző, a képviselők utasitások által vannak korlátozva, a fő RR szabad akaratját semmi sem tartóztathatja, hogy a haza kitündöklő kivánságának előmenetelét ne segitsék. Vannak az egyesülésnek töbféle sikeres eszközei, a nélkül hogy a fő RRnek már felállitott vezér elvei sérelmet szenvednének. (A mint hogy több rendbéli módositásokat javallatásba is hoz.) Kéri a főRRket, tegyenek közelitő lépéseket, ha pedig erre nem hajlanának, ne akadályozzák, hogy a RR felirása ha máskép nem lehet, a Fő RR ellenkező akaratja kijelentésével is felterjesztessék.
B. ORCZY: Megvalja, hogy a jelen országgyűlése által gerjesztett reményei hajó törést szenvedtek. Ő a vallást nem számitotta a mostani diaetának tárgyai közzé, mert az 1791: 67. törvénybe nem foglaltatik, nem vélte oly kimondhatatlan sürgetőnek, mert a mult diaetákon fel nem vétetett, s azt sem tapasztalta, hogy e részben szerfelett forrók lennének az ország kivánságai, ha csak ezen kivánság 1832-ki December 16-ától nem eredett. Fejedelmünknek egyesekre is kiterjedő igazság szeretete mellett, törvénykivüli helyzetben hazánkban egy embert sem ösmér. Nem viseltetik ugyan irigységgel evangelicus polgártársai törvényes állapotjának kedvező helyzete iránt, de állitani meri, hogy ez idomzólag sokkal boldogabb, mint mellyel más országokban a különböző felekezetek dicsekedhetnek. A RR szeretnek hivatkozni a 19-ik század szellemére. Ő elismeri hogy őseink, kiknek kard volt az iró tollok, némely tudományokban hátra maradhattak, de adott szavakat irás és intabulatio nélkül is megtartották. Ha csak abban áll a 19-ik század felvilágosodása hogy a szabad akaratból kötött reversálisokban adott szót megtörni szabad legyen, ugy inkább kiván a régi homályban tapogatódzni, mint a 19-ik század fénye által szeme fényét vakitatva látni, vagy hite ágazatjait, lélekisméretét a kor szellemének feláldozni. Egyébiránt az 1791: 12. törvényre hivatkozást oly értelemben, mint a RR, száján kiereszteni is borzad. A RR hevesen harczolnak a kormány önkényes magyarázatja ellen, s itt azon elvet állitják fel, hogy a kormány parancsait minden ember önkénye szerint magyarázhassa. Ő pedig még is csak lát némi különbséget a királyi felség, s egyes emberek között. – A RR izenetének utolsó §-ussa tehát nem egyez meg az 1687-ki 4-ik czikellyel,* Ő felségének az 1825-ki dietán mondott arany szavaival,* s a tartozó jobbágyi hüséggel, s abban nem lát egyebet, mint az anarchiának, s feldúlásnak principiumát. – Egyébiránt ugy voxol mint Tárnok.
Az aranybulla ellenállási záradékának eltörléséről.
Ferenc király 1825. szept. 18-i trónbeszédét az alkotmány körülsáncolásáról l. az 1825/7-i országgyűlés Jegyzőkönyve, I. k. 41. l.
A Nádor felszóllitja a fő RRket, hogy az ugy is már bőven kimeritett tárgyban röviden nyilatkozzanak.
KEGLEVICS (Bars) az előbbiek értelmében szóll. Az egyesülést nyert pontokat többé nem tekinti a táblák tulajdonának, ezeket tehát felterjeszteni, a többieket megszűnteknek nyilatkoztatni kivánja. Az utolsó §-ust ha ugy értik a RR hogy megtagadják a királyi parancsolatok iránti engedelmességet, a szónokot irtózás fogja el s nincs is kivánsága a 2-ik András idejére visza kerülni.
ALMÁSI (Gömör): Az előtte szóllókhoz még azt adá: hogy ha ezen tárgy törvényes szokás szerint elegyes országos küldötség utján vétetett volna tanácskozás alá, némely pontok elfogadtatnak vala sérelmeknek, mások nem. És igy azt sem lehet mondani, hogy mivel azok összefüggésben vannak, egyet a másik nélkül felterjeszteni nem lehet. Ő egyszerűen tagadja azon just, hogy az egyesülést nyert pontok felterjesztését akadályozni lehessen. Ha nem nézik oly nagynak a RR. ez ügyet, hogy a különös felirást ohajtanák, ám maradjon mint országos végzés, a többi sérelmek sorára. A többire nézve pedig szünjék meg a tractatus Isten nevében végképen ez országgyülésére. Az utolsó §-ra nézve mint a többiek – ez anarchiára vezetne, s ő ily társaságban élni nem kiván, mint hű alattvaló élt, s mint ilyen akarja hátralevő kevés napjait áltélni.
ORSZÁGBIRÁJA: Jelen országgyülése méltán duzs reményeket gerjesztett, táplálta ezen reményt hogy a rendszeres munkák előre a törvényhatóságokkal közöltettek s e kép az idő vesztésnek és a pótoló utasitások szükségének is eleje vétetve lenni látszatott. Hogy a kitűzött magas czéltol eltávozott tárgyak huzamos időt elemésztettek, hogy maga a kérdés alatt forgó tárgy is országos küldöttségre nem bizatott, s ekép az ország gyülése immár 7 hónapokra terjedett; s minő sikerrel? emliteni nem akarja, mind ezeknek a főRR nem okai. A tanácskozás alatt lévő izenet azon szavai, hogy a hazafiak harmadrésze törvényen kivül helyheztetik, igazságtalan őseinknek tiszteletet érdemlő hamvai, igazságtalan a haza, igazságtalan a Felség iránt, s ujabb jele annak, hogy a ki sokat kiván bizonyitani, semmit sem bizonyit. És valjon a reversalisoknak jövendőre lett eltörlése, az, hogy 18 éves korán tul tetleg követett vallása miatt senki háborgatást ne szenvedjen, – a recopulatiónak, ha hogy ármány és csalás fel nem forog, eltörlése – s hogy a vakmerő áltmenetelnek esetei törvény és nem egyoldalu hatalom által magyaráztassanak, oly csekélységek e hogy emlitést sem érdemelnek? valóban a főRR mind azokban megegyeztek, miket a kötések szentsége a törvény, hitök ágazatai, s a fejedelmi felügyelési jus sérthetlensége megengedtek. S ezen helyzetben senkinek igazságos, méltányos itéletétől nem félhetnek. A felfüggesztésre nézve ámbár sajnálja hogy ennyire jött a dolog, ugy vélekedik mint a Tárnok. Az utolsó §-ust illetőleg pedig ohajtotta volna ugyan, hogy azt emlitetve ne lássa, mind azáltal ugy vélekedik, hogy az ön magok a RR által is felhivott 1791: 12. czikely valódi lelke, a végrehajtó hatalom és az alattvalói hódolat, sőt e jelen esetben a felügyelési hatalmat biztositó 1791: 26. czikelynek is helyes értelme szerint kellessék venni, hogy az a RR által is igy értetett, s máskép nem is értethetik.
B. VAY: Nem igazságtalanok a protestánsok őseink hamvai iránt. Nem a 26-ik czikely miatt panaszkodnak ők, hanem inkáb a miatt, hogy az születése órájától soha teljes értelmében meg nem tartatott. A szónok három szempontból nézte minduntalan a vallások tárgyat: 1. Hogy a sérelmek orvosoltassanak, 2. hogy ezeknek forrása bé dugassék, az az semmisittessenek meg a resolutiok, s ezeknek helyökbe törvény magyarázatja tétessék, 3. hogy a mellyekre nézve nem volt a protestansok állapotja a békekötési lábra állitva, vagy a mellyeknek használásában nem voltak ugyan, de lenniek ideje, elintéztessenek. – A főRR az első szempontnak nagyrészben megfelelni, a 3-ikat elmellőzni, a 2-ikat pedig határozatlan állapotban hagyni ohajtották. Mig tehát azon elv a főRR által el nem fogadtatik, hogy mindenekre nézve csak egyedül világos törvénytől fügjenek az evangelicusok, – egyezésnek helye nem lehet. A felfüggesztésre egyébiránt kezet nem foghat, mert az nem depositio, hanem sepositio lenne. Bár hónapok mulva vegyék is ujonnan fel a RR, a főRRre nézve csak ott lesznek, a hol ma vannak, ha pedig egész országgyülése alatt ismét fel nem veszik, az egyetértésnek hatalmas nagy eszköze függőben hagyatik, pedig ezen organicus dietán lehetetlen nem kivánni, hogy ki ki elfelejtse mit hiszen, s csak a haza javát tekintse. – Hasonló értelemben szóllott
GR. DESSEWFFY JÓZSEF: Boni civis est nunquam desperare de salute patriae. A felfüggesztésnek két következése lenne: 1. A RR akkor fognák felébreszteni, midőn utasitásaik következésében jónak látnák, meglehet épen mikor ezen tábla az extirpaturákrol fog tanácskozni. 2. Minthogy ezen táblának nincs jegyző könyve és igy az ország nem olvassa Izeneteinek genezisét, könnyen hajlandó lesz az egész ezen érdekes tárgy félbeszakitását a főRRnek tulajdonitani. – Javaljanak a főRR egyesülési módokat.
B. SZEPESSY pontonként vévén fel a RR izenetét, különösen annak megmutatására, hogy már régib időkben is gyakran megtörtént, hogy a két tábla némely dolgok felett meg nem egyezett, de azért segéd módra mindég találtak az ország rendei, – de contributione unius floreni – de juramento abbatis de Lövöld s más számtalanokrol temérdek törvény czikelyeket. Decretumokat idéz* s azokat szórul szóra el is mondja, – s igy keresztül menvén a 16-ik, 17. és 18. századon, ált akar menni az országgyülési irományokra, de a NÁDOR ezen szavakkal szóllitja meg: Tessék Excellentiádnak véleményét kijelenteni, mert a mit eddig mondott az a dologra mind nem tartozik. – Mire is B. Szepessy a Tárnokéval egyezően mondja ki véleményét. – Miután még a Veszprémi Püspök, a Fő Pohárnak, a Fő Lovászmester és B. Perényi szóllottak volna, a végzést igy jelenté ki
V. ö. 573. l.
A NÁDOR: Csaknem közértelme a főRRnek, hogy a K és Rnek adandó válaszban megemlitvén röviden, hogy a főRR teljes megnyugvással érzik hogy a fontos tárgyat minden lehető gonddal fontolgatták, s azért a hazának itéletét magoktol el sem is háritják, meg lévén győződve, hogy mikor az 1791: 26. t cz. s lelkiösméretök engedett, mindenekben megegyeztenek, a mint hogy azt is hiszik, hogy ezekben a legsulyosabb sérelmek orvoslást találtak vólna. – Ezeknek előre bocsájtásával a főRR továbbra is előbbi felszóllitásuk mellet maradnak hogy t. i. az egyesülést nyert pontok felterjesztessenek, mire ha most sem hajlanának a Statusok, a főRR ugy vélekednek hogy az országgyűlési végzéstől elállani nincs hatalmokban, igy a többi országos sérelmek sorában kell a felterjesztésnek megtörténni. A tárgyat egyéb iránt ezen formában megszűntnek tekintik. Az utolsó §-ra nézve gondolom köz értelmét fejezem ki a főRRnek, midőn azt mondom, hogy a K és Rendekről fel sem tehetik, hogy annak törvényelleni értelmet tulajdonitanának, s hogy a főRR, a törvény s alkotmány világos tartalmához ragaszkodnak.
Mielőtt bérekesztenénk tanácskozásainkat, kötelességemnek ösmerem tennen véleményemet is kinyilatkoztatni, amit önként halasztottam ekkorára, nehogy a főRR végzésére hatni akarni látszassak.
El nem titkolhatom fájdalmas érzésemet, hogy ezen fontos és kényes tárgy oly szerencsés végre nem hajtódhatott, hogy immár most mind a két félnek teljes megnyugvása mellet felterjesztetnék. És hogyha visza tekintek a dolgok folyamatjára, talán nem hibázom, midőn azt hiszem, hogy ha elegyes küldötségben vétetett vólna fel az ügy, legnagyobb részben eléreték az egyesülés. De igy a mint pertractáltatott, a RR félve az engedés következéseitől, első értelmektől távozni nem akartak, a főRR pedig, minthogy a kezdeményi jog a Statusoknál van, egyesülési javallatokat nem tettek, s a kivánt egyesülés el nem érethetett, – gondolom kezdetben volt az ok, s a hiba. – Egyébiránt: a RR izenete iránt némelly megjegyzést kell tennem.
1. Azt mondják hogy a népességnek egy harmad része törvénykivüli helyzetben van. – Nem hiszem hogy ezt a RR ily betű szerinti értelemben vegyék, de ily széles értelemben meg nem engedhetném azt, ha csak az előbbeni törvényhozások, a jurisdictiók, s az egész nemzet iránt is igazságtalan lenni nem akarnék. A K és Rendek ugyan is állitják hogy ezen vallásos sérelmek iránt Ő felségénél 40 esztendő óta panaszkodnak az evangelicusok, mondják más helyüt azt is hogy a mi kezdetben törvénytelen volt, az idő folytával sem válhat törvényessé. Ezekből logicai követeltséggel azt húzom ki, hogy ezen sérelmek már 40 év előtt is léteztek, s ha miattuk a törvénykivüli helyzetben van most a népességnek harmad része, 40 év előtt is abban volt. Már pedig nem is emlitvén legkegyelmesebb királyunk igazság szeretetét, a ki ezt bizonyosan meg nem engedte vólna, mit kellene mondanunk a törvényhatóságokról? hogy minden gondoskodást elmulattak, mit az országos gyülésekről? hogy 40 évek lefolyta alatt segéd módot nem kerestek. – Vannak az evangelicusoknak méltó sérelmeik, de hogy egyes esetek miatt általánosan a lakosok ily nagy része törvénykivüli helyzetben lenni állitathatnék, azt magoknak az evangelicusoknak, de a Nemzetnek becsületével is megegyeztetni nem tudom.
2. Már minap is megérintettem,* hogy a mi mind a két tábla egyesüléséből akár mint sérelem, akár mint kivánat országos végzéssé vált, annak felterjesztése az 1791: 13. czikely* következésében mellőzhetetlen.
V. ö. 533. l.
A király gondoskodni fog, hogy a sérelmek az országgyűlésen orvosoltassanak.
3. Legtöbb figyelmet érdemlő az Izenet bérekesztése. – Ez oly következményü dolog, hogy arrol legjobb mi kevesebbet szóllani. De én figyelmeztetem a főRRket, helyén, s idején van e ily kijelentést tenni, mint a RR tesznek? – Helyén nincs, mert itt nem a Fejedelem és a RR, hanem a két tábla közt forog fel a dolog, s igy ezen helyzetben mást nem is lehetett volna mondaniok annál, hogy a resolutiók iránt nincsenek a FőRRkel egy véleményben. De idején sem volt ezt mondani. Nem tudjuk ugyan, minő resolutiót ád Ő Felsége, de ha viszatekintünk 1825-ben mennyi és minő sérelmek orvosoltattak, bizton remélhetjük, hogy Ő felsége a nemzetnek igazságos kivánatit meg fogja halgatni. Igy lévén a dolog, idején van e előzőleg kijelenteni, hogy a Felség által kiadott, s kiadandó resolutiúk mind törvénytelenek? könnyü megitélni – Európának példája (mellyre a RR örömest hivatkoznak) e tárgyban is vezérül szolgálhatna. – Nem régiben olvastuk, hogy egy a törvényhozásban valóban járatos férfiunak azon ellenvetés tétetett, hogy javallatát a jövendő lehetőségekre kivánta épiteni. Én azt hiszem Ő Felségének gondolkozásától igen távol van dieta alatt egy oldalu resolutiókat adni, jövendőről gondoskodni pedig törvényhozói tisztünkhöz tartozik. Oly értelmet adni a RR ezen nyilatkozásának a milyet talán adhatna, a ki a K és RRnek hódolati tiszteletét és hüséges ragaszkodását kegyelmes fejedelmünk iránt nem ösmeri, – ugy hiszem egyenest ellenkeznék a RR értelmével, mert minden magyar, de kivált a törvényhozó test tagja csak a törvény és alkotmány értelmében gondolkozhatik, s ennél fogva fel se tehetek oly értelmet a K és Rendekről, mellyet a törvényel, alkotmányunkkal és a közboldogság feltartásával ösze egyeztetni nem lehetne. Azon mindenkori kézségem és hajlandóságom szerint, mellyel ezen kedvelt nemzet javának és dicsőségének öregbitése iránt viseltetem, ezeket kinyilatkoztatni kötelességemnek ösmértem.
Az ekép elhatározott válasz izenetnek szerkeztetése Julius 16-án megrostáltatott. A végső §-usra szólló feleletben az volt kijelentve, hogy a fő RR az 1791: 12-ik és 26-ik czikelyekhez ragaszkodnak. (Értvén az első alatt a végrehajtó, a másik alatt a felügyelési hatalmat.) – B. SZEPESSY nyilván kitétetni kivánta, hogy a vallás tárgyára alkalmaztatólag a kir. resolutiók nem törvénytelenek. – Az ORSZÁGBIRÁJA ellenben azt tartja, hogy az 1791: 26. t. cz. egyoldalu magyarázatául a 12-ik czikely ellenére költ resolutiókat törvényesnek nevezni nem lehet. Ez constitutionalis thesis, mellyet tagadni lehetetlen.
B. ÖTVÖS: Mindnyájan tagadjuk! – A Judex felolvastatja a RR izenetének utolsó §-át* s több izben közbe szóll ily formán: nem törvényes ez? lehet ezt tagadni? csak ép értelemben kell venni. – A NÁDOR kivánná, hogy a thesis pertractatiójába ne ereszkedjenek. – B. SZEPESSY azonban csak ugyan bé ereszkedett a resolutiók törvényességének mutogatásába, – mire a NÁDOR meginté, hogy a tanácskozás tárgyát kijelelni az Előlülő hatásához tartozik, s a püspök ur tartozott volna magát ehez alkalmaztatni. – SZEPESSY felelt, hogy ő engedelmeskedik a Herczegnek, de kötelességét is teljesiti. – B. VAY az országbirájával egy értelemben van, hogy applicative nem kell venni a nyilatkozást. – A NÁDOR végzésnek jelenti, hogy elég a 12-ik s 26-ik czikelyekre általánosan hivatkozni.
V. ö. 559. l., 8. jegyzet.
Már meg irtuk* hogy ezen viszon izenet* ugyan az nap a RRhez által küldetett – a RR pedig azt Julius 17-én kerületi ülésökben tanácskozás alá vették, s rövid óvó izenetet határoztak – annak javallatát Julius 18-án felolvastatván, Julius 19-ikén kerületi ülésökben megrostálták, s a mint ott megállapitatott,* ugyan az nap országos ülésökben is minden ellenvetés nélkül helybe hagyták.* – Végre Julius 26-án az előkelő sérelmek és más ez országgyűlési felirások tárgyában királyi választ sürgető ujabb felirásukat megrostálták, s álapitották.*
555. l.
Iratok, I. k. 312. s köv. l.
Iratok, I. k. 314. l.
Jegyzőkönyv, II. k. 208. l. – V. ö. Kölcsey, VII. k. 325. l. köv. l.
Iratok, I. k. 315. l., Jegyzőkönyv, II. k. 334. l. – A feliratok az országgyűlés júl. 27-én elegyes üléséből küldte fel. (Iratok, 319. s köv. l., Jegyzőkönyv, II. k. 348. l.) V. ö. Kölcsey, VII. k. 326. l.
Egyébiránt Julius 16-ik, 18-ik, 19-ik és 20-ik napjain az urbarium tárgyában országos ülések tartattak a K és RR tábláján. Vége lévén a vallás tárgyának, ezt egyfolytában fogjuk közölni* – most csak ennyit: hogy az Operatum* szerint 7, a kerületi szerkeztetés* szerint 8 §-uson mentek keresztül. – Egyébiránt mindent jóvá hagytak, csupán ezekben történt változás: a kerületi szerkesztetés 7-ik §-ussa kihagyatott, ez a 40: 1-ae tartalmát leányágra és az extravillanumra is magyarázta, ugy azt is rendelte, hogy az ezen törvény jóvoltával élő földes ur csak azon esetben tartozzék az usufructuatio árát megadni, ha már szabad adás vevés utján, nem pedig uradalmi collatio által jött a jobbágy telkének birtokába. Ezen magyarázat helyébe sokan más szoritó és nem tágitó magyarázatot kivántak venni, de a töbség ezt elmellőzvén a 6-ik §-usnak ezen szavait dispositione 40: 1. in salvo permanente minden magyarázat nélkül hagyta.* – Továbbá a regnicolaris redactionak azon szavai hogy in casu manifesti defectus a földes ur megtagadhatja az eladástol egyezését, mellyek a kerületi végzés által kihagyattak, voxok többségével elfogadtattak.* – Végül az eladási summa 60. részét az uraság részére fizettetni is elrendelvén, igazságosnak itéltetett hogy ez csak a telek haszonvételének és nem a jobbágy investitioinak árárol értessék. Mikép kellessék azonban ezt elkülöniteni? Kerületi tanácskozásra visszautasittatott.*
L. a következő számok alatt.
A Proiectum és a Modificationes. L. 111. l., 1. jegyzet. (V. ö. Kölcsey, VII. k. 325. l.)
Iratok, I. k. 259. s köv. l.
V. ö. 582. l.
V. ö. 584. l.
V. ö. 584. l.
