a) 1833 július 4, 5 Országos ülés. Tárgy: A hatodik vallásos izenet vitájának befejezése. Végzés: Változtatás nélkül átküldik a f…
a)
1833 július 4, 5
Országos ülés.
Tárgy: A hatodik vallásos izenet vitájának befejezése. Végzés: Változtatás nélkül átküldik a főrendekhez.
1833 július 4, 5
Országos ülés.
Tárgy: A hatodik vallásos izenet vitájának befejezése. Végzés: Változtatás nélkül átküldik a főrendekhez.
Midőn a KK és RR julius 4-én, mint már megiránk, a transitus kérdésében voxolnának, MARICS (Fejér) úgy adta szavazatját: hogy szorosan a törvényhez ragaszkodik, és semmi változtatásban meg nem egyez. – Kevéssel utánna felállott követ társa SZÜTS – hangos halljuk! fogadá felállását, mert közönséges volt a várakozás hogy Collegája ellen fog szavazni, – s ő igy szóllott: küldőim kivánják hogy a vallásos sérelmek orvosoltassanak, én ezt leginkáhb úgy vélem elérhetőnek, ha Vas V[árme]gyének inditványát elfogadom. (Vas pedig a feljelentésre voxolt, lásd előbbi levelünkben.)*
Niczky felszólalását l. 525. s köv. l.
KLAUZÁL az Izenet meg maradására voxolván, küldőitől e napokban nyert utasitását imigy terjeszti elő: Utasitása azt tartja: hogy az 1791: 26. czikely teljes erejében maradjon, de jövendőre mind azon sérelmek elháritassanak mellyek akár melly magyarázat által ezen törvény ellenére becsúsztak. Ezek között nagyobb sérelmet nem ösmér, mint a 6 heti oktatás béhozatalát, azt tehát megszüntetni kivánja. Hogy pedig az átmenetel esetei ő felségének feljelentessenek, elkerülhetlenül szükséges, mert azt a 26. cz világosan rendeli, de hogy az engedelem kérés véget történjék, ez sem az 1608-ki 1-ő, sem az evangelicusok állapotját az 1608-ki és 1647-ki lábra visza helyhező 1791-ki 26. t[ör]vényben ki mondva ninesen. És igy megegyezik ugyan a 26-ik czikely értelmében vett feljelentésben a véget, hogy ő felsége fő felügyelői igazainál fogva, az átmenetel módja iránt alkotandó törvény megtartására úgy az átmenőt, mint a netalán hibás törvény hatóságot szorithassa, – abban azonban hogy az átmenetel előtt annak kikérése végett kellessék ő felségéhez jelentést tenni, meg nem egyezhet, mert igy a törvény által megengedett szabad átmenetel a kormány akaratjátol fügne, a mi alkotványos országnak elveivel egyenest ellenkezik.
BERNÁTH voxát szintén az izenetre adván, ezeket ragasztá beszédjéhez: különös okom van ki fejezni hogy küldőim eredeti utasitásuk által a vallásbeli felekezetek közt teljes viszonosságot kivántak felállitani, igy p. o. hogy a mint én nékem teljes szabadságomban áll akár melly pillanatban Catholica hitre térni, oly szabadságában álljon Catholicusnak protestans hitre térni. Amint a RR legelső sark izenetjöket megállapitották, azt küldőimnek meg küldöttem s ők kötelességemé tették, hogy ahoz szórol szora ragaszkodjak. (Bernáth visza érkeztével Petrovay azonnal haza ment szabadsággal, mikép voxolt légyen Bernáthnak távollétében? tudositásaim nyilvánositják.)*
Ung megye első követe, Petrovay a május 21-i kerületi (398. l.), május 25-i (413. L.) és a június 11-i országos ülésben (452. l.) szólt hozzá a vallásos tárgyhoz; miadannyszor a főrendekkel való egyezkedést pártolta a rendek többségének álláspontjával szemben.
Ezeket különös tekinteteknél fogva közleni, érdekesnek gondolám, valamint azt is hogy Balogh és Desewffy tartózkodás nélkül beszéllék: hogy ha egyenlőségben állnak vala a voxok, követtársaiknak szavazatjait ellenkező voxaikkal elenyésztették vólna.
Eként megállván a kitérés pontjára nézve is a kerületi izenet javallata;*
A július 4-i, 56. országos ülés hivatalos jegyzőkönyvét l. Jegyzőkönyv, II. k. 34. s köv. l. – V. ö. Kölcsey, VII. k. 311. s köv. l.
Julius 5-én tartatott 57-ik országos ülésben a KK és RR. tovább rostálták a vallás tárgybeli 6-ik izenetet, s minden pontokra nézve kerületi üléseik alkalmával terjedékenyen közlött végzéseik mellet minden változtatás nélkül meg maradtak.
Gondolható hogy a kerületi ülésekben, és a két tábla országos ülésében immár öszvesen most tizenhetedszer előfordúlt tárgyban olyas mit mondani, a mi előbb már nem mondatott, s tisztelt levelezőimmel nem közölhetett vólna, alig lehetett, s azért unalmat gerjeszteni nem akarván csupán tarlottan kivánom azokat megérinteni, a mellyekre nézve a Personalis ellenvetéseket tett, vagy valami új terjesztvény tétetett – nevezetesen:
NICZKY (Vas): Jelenté hogy tegnapi napon vett utasitása szerint, küldői a vallás tárgyabeli sérelmeket, a kivánatoktol elkülönözvén, az elsőbbieknek minél biztosb orvoslására nem a hosszas szóváltásokban, hanem a két tábla s a Fejedelem közötti egyesülésben találják a sikeres módot, s azért a tegnapi határozásokat illetőleg, a reversalisoknak múltra nézve is kivánt megerőtlenitésétől el állván, azoknak jövendőre nézve már országos állapodásba ment eltöröltetésével megelégszenek, úgy attol, hogy vegyes házasságokban a protestans apának minden gyermekei attyok vallását kövessék, szintén elállanak, s inkáb arra hajlanak hogy a fiuk attyok, a leányok pedig annyok vallását kövessék. – Hasonló értelemben nyilatkozott Niczky követ társa SZÉLL a következet pontokra nézve.
Meg kell itt jegyeznem hogy a tárgynak hoszas vitatásábol a törvényhatóságoknál nyilatkozható unalom, s elhidegülés már darab időtől óta sok követek előtt kivánatossá kezdé tenni azon gondolatot, hogy tanácsosbb lenne, az egész ügyet ha nem javitva, legalább nem roszitva letenni, s a köz vélemény elhatározottabb kifejlésének óltalma alá helyheztetni. Ez azonban ekkorig még csak a legroszabb esetre feltartott magános vélemény gyanánt szárnyallott, mint egy oly „ultima ratio”, melly még is jobb mint a félszeg törvény, vagy elkülönözött fel irásnak anticonstitutionalis eszköze. A FőRR következett ülésökben történt némelly kijelentések ezen előrebocsájtásbol érthetőbbek lesznek.
A recopulatiók tárgyában* ASZTALOS ismételvén azon észrevételt, hogy a recopulatiónak végrehajthatása előtt elhalt atya törvénytelenség mocskával bélyegezett gyermekeinek sorsa nagyon szomorú – LONOVICS válaszolá, hogy ezen aggodalmat előzőleg elenyészteté ő felsége Zemplin vármegyéhez 1817-ik eszt[endő], mart. 26-án 8911. szám alatt intézett parancsolatjával, mellyben jure reservatae gratiae azon gyermekeknek törvényesitését fel tartja.* – Ezt PÉCHY nem egyébnek, mint egy ujabb törvénytelen parancsolatnak nézi, mert ha valósággal törvénytelenek az ilyen gyermekek, tagadja a kormánynak azon jusát hogy őket a törvény által kijelelt örökösök sérelmével törvényesithesse. – BÖTHY a recopulatiót a reversalisok következésének, „matre pulchra filia pulchrior”-nak nevezi, – DÓKUS pedig jelenti hogy küldői az emlitett resolutiót szó nélkül nem hagyták, s ép ott van a valódi sérelem s a recopulatio eltörlésének legerősb oka, hogy közbe nem jövén a felség kegyelmétől függő törvényesités, az ilyes szerencsétlen gyermekek törvénytelenek maradnak.
V. ö. 211. l., 8. jegyzet. – A rendek általános eltörlését kívánták, a felső tábla ellenben csak azokat akarta mentesíteni, „kik kisdedségektől fogva evangelika vallást követvén, azon felekezet lelki pásztora által jó lélekkel s minden tsalárdság közben jövetele nélkül köttettek öszve”. (Iratok, I. k. 252. l.)
„Etsi intermissio copulationis per parochum catholicum pro casu mortis alterutrius parentum illegitimitatem prolium non involvat, id tamen nonnisi ex gratia regia iuribus regiis innixa benigne constitutum est”. – A királyi leirat a helytartótanács előterjesztését hagyta jóvá.
A vegyes házasságoknak asztal s ágytuli elválasztása esetében megengedtetni javallott más házasságra léptetés tárgyában LONOVICS meghatároztatni kéré, ha valjon csak a jövendőben kötendő vagy a már kötött házasságok értetődnek e? s minthogy az illyes elválasztható házassági kötésnél a Catholicus pap dogmája következésében nem assistálhat, felszóllitá a RRket, gondoskodjanak arrol is, hogy a vegyes házasságokat protestans egyházi személyek is esketethessék.
De a RR bajosnak tartván, az úgy is tövises pályán untalan ujabb kivánatokkal fel lépni, előbbi értelmök mellet maradtak.
Horvát Országra nézve BUSÁN többrendbéli oklevelek felolvasásával hoszitott beszédet tartott. Nevezetesen anak megczáfolására, mintha Horvát Országnak kérdés alatt lévő kiváltsága csupán 2-ik Ferdinand alatt 1636-ban s igy a Linczi békekötés után* venné eredetét, felolvassa a Társ országoknak Rudolf által megerősitett 1604-ki Statutumait, melylyekben a többi közt az van, hogy Concionatores pellantur, ejiciantur. – Továbbá a magyarországi protestánsok megegyezésével gyakorlott szokás bizonyságáúl felolvassa Orbán Personalisnak az 1681-ki dieta végével Horvát Ország követeinek arrol adott bizonyság levelét, hogy a protestánsok kivánatinak azon követek ellentmondván, a protestánsok teljhatalmú képviselői ezen ellenmondásban nem csak megnyugodtak, sőt azt is kinyilatkoztatták, hogy a Társ országokban semminémü jussokat sem kivánnak.* – Végre még azon okoskodásnak ellenére, hogy a görög nem egyesült hitüek, a Társ Országokba törvény által bevétettek, azt felelé, hogy ezek kezdettől fogvást ott lakván, valódi rövidség nélkül a polgári jusokbol ki nem rekesztethettek, egyébiránt is midőn Lajos után Horvát Ország magára hagyatott, a Catholicusokkal egyesülve véreket ontották a haza oltalmáért. – de polgárositásokhoz a Társ országoknak szabados megegyezésök is hozájárult.
Nyilvánvaló elírás, helyesen: a bécsi békekötés után. Busán itt Rohonczynak, Veszprém m. követének a jún. 11-i országos ülésben elmondott beszédével vitázik (455. l.). A két beszédet részletesen hozza a Jegyzőkönyv, II. k. 14. s köv. l. és u. o. 100. s köv. l.
Orbán István személynök 1631. nov. 1-i bizonyságlevele szerint Antolchich Péter, Horvátország ítélőmestere és követe tiltakozott, hogy a protestánsokra kedvező királyi rezolució kiterjedjen a kapcsolt országokra, mire a protestáns követek ígéretet tettek, hogy azokban jogot vagy követelést nem fognak támasztani.
Szóllottak hasonló értelemben MARKOVICS albán és Püspök OSEGOVICS.
A talált gyermekekről javallat iránt a PERSONALIS ellenvetést tett hogy ez anyit tesz, mint mindennémü vallásokat törvényesen elfogadottaknak nyilatkoztatni. De igen számosan védették a pontot részint a keresztény vallás tisztelete miatt meg nem vethető emberiség, részint a Zsidóknak lépcsőnkénti polgárositása, s azon megvetésből, mellyben hevernek, kiemelése tekintetéből, részint, mivel egy ember életének megtartása oly fő szempont, mellynek minden mást alá kell vetni. – ANDRÁSSY nem gondolá hazánkat oly szomorú állapotban, hogy a talált gyermekeknek ápolása Zsidókra szoruljon, Esztergomban legalább nem maradnak pártolás nélkül. – BALOGH kéré, gondolja meg hogy nem minden megyében van oly gazdag káptalan, melly ilyes intézetekre méltán adakozhatik. Egyébiránt ő a polgári júsokat nem szereti az emberi jusoktol megkülönböztetve látni. A Franczia kamarában már követ is volt zsidó, mi egy elhagyatott gyermeknek boldogitását sem akarjuk reá bizni. – RUDICS ellenben embert nevelni úgy hogy a polgári jusokbol kivetkeztessék, nem akar, pedig megengedni hogy Zsidó vallásban neveltessék, annyit tesz mint a polgári jusokbol kirekeszteni. Egyébiránt a zsidót nem a törvényhozó kamarában, hanem a gyapjú kamarában kivánja látni. – BÖTHY az ápoló intézetek hijányát hozta fel erőségül, mire a PERSONALIS azt mondá hogy gondoskodni kell intézetekről, nem pedig a gyermekek kitételét elősegiteni – de NAGY azt felelé, épen mivel gondoskodni kell, ez mutatja hogy nincsenek intézeteink, s provisiora addig is szükség van, kivált hol annyi zsidó lakik mint nállunk, s megtörténhetik hogy egy megesett szegény zsidó leány leteheti gyermekét más gazdag zsidó ajtajánál, ezt el tiltani a neveltetéstől képtelenség lenne. – KÖLCSEY példát vévén más köz intézeteink alkotásátol, azt hiszi, ha most mindjárt hozzá fognánk is oly intézet alkotásához, a millyet ha bir Esztergom szerencsés; száz meg száz gyermek el veszne mig sikerét látnánk. – Meg maradván tehát ezen pontra nézve is az izenet,
a bérekesztő pontok iránt a PERSONALIS két észre vételt tett: 1. hogy a RR kizárólag nem mondhatják hogy csak ők jelenthetik ki a nemzet köz kivánságát,* 2. azt sem: hogy a főRR oly hatóságát melly a RR által kijelentett köz akaratot gátolhatná, el nem ösmerik, mert országos végzésre a fő RR egyesülése is csak ugyan okvetetlenül megkivántatik. – De egyik észrevétele sem nyert elfogadást, – ez utolsóra nézve BORSICZKY megjegyzé, hogy a collectivus veto hatalmával csak azért sem birhatnak a főRR, mivel két táblát de lege el nem ösmer – 1681 előtt nem volt két tábla, – ekkor a Sopronyi dietán nem férvén egy szobában, kettőbe mentek, de a test egy maradt. – Erre ugyan a PERSONALIS felelt hogy 1681 előtt is vólt két tábla, jelét mutatja ennek többi közt az 1638: 2. cz[ikkely]* de a RR maradtak az izenet mellett, s csupán a következő constructiobol „az utasitások szentségét azon jusbol származtatják, mellynél fogva a megszüntetett személyes voxok helyet választott képviselők vesznek részt a törvényhozásban”, BÁRCZAY (Torna) inditványára ezen szavak: „a megszüntetett” köz értelemmel kihagyattak,* – s az ekép meg állapitott Izenet* a FőRRhez által küldetett,* ott pedig fel olvastatván dictaturára bocsájtatott,
Az üzenet szövege: „Miután a nemzet minden egészlő részeinek képviselői lehetvén egyedül a köz kivánatnak tolmátsai, minden nemzeti kivánság a szakadatlanul divatozott szokásnál fogva is tsak ezen tábla hatósága által hozathatik inditványba”. (Iratok, I. k. 254. l.)
A törvénycikk elodázza a nemesek és főpapok, főurak közt a miatt kitört viszály tárgyalását, hogy az előbbiek beneficiális birtokaik ügyében dominale tribunal elé tartoznak-e.
A július 5-i, 57. országos ülés hivatalos jegyzőkönyvét l. Jegyzőkönyv, II. k, 90. s köv. l. – V. ö. Kölcsey, VII. k. 31. l.
Iratok, I. k. 246. s köv. l., azonban nem végleges, hanem az alsótábla tárgyalása alá került szövegében.
A küldöttség tagjai: Jegyzőkönyv, II. k. 115. l.
