1833. június 15, 17. Kerületi ülések. Tárgy: A jobbágy személyi jogait biztosító törvényjavaslat vitája. (Folytatása a 15-ik Juni…
1833. június 15, 17.
Kerületi ülések.
Tárgy: A jobbágy személyi jogait biztosító törvényjavaslat vitája. (Folytatása a 15-ik Juniusi kerületi ülésnek.)
Kerületi ülések.
Tárgy: A jobbágy személyi jogait biztosító törvényjavaslat vitája. (Folytatása a 15-ik Juniusi kerületi ülésnek.)
BALOGH: Midőn az uri székek tökélletes eltörlését kivántam, midőn az urbariombol a Jus dominale emlitését is kihagyatni ohajtottam szóval midőn az egész urbariale operatum felett tartott tanácskozás lefolyta alatt a földes úri feudalis hatalom ellen szükséges korlátokat felállitatni igyekeztem, vezér ideám és minden enunciátióim kalaúzza azon szent elv vala, hogy minden valódi, de igazán valódi constitutionalis országban csak úgy lehet erő, nemzetiség és az evégre olyan nagyon szükséges egyetértés, ha törvény előtt mindenki egyenlő, melly egyenlőséget én úgy értek: hogy a törvény sullya el kezdvén a fejedelemtől az utólsó koldusig mindenkit egyformán érjen. Ha tehát a jobbágyok személyes bátorságát tárgyazta inditványt nem pártolnám, magam magammal ellenkezésbe jönnék. Igaz ugyan Te[kinte]tes RR hogy a törvény előtti egyenlőség után való törekedés némelly nemzeteknél belső háborúkat okozott, de ez természetes vala, mert minden nyomás ellen nyomást szüll, melly néha magánál a nyomásnál is borzasztóbb, – és ugyan ezen nemzeteket csak a törvény előtti egyenlőség elérése csendesithette le, igaz tehát, hogy ha az előbb utóbb kifakadható ellennyomást kikerülni akarjuk, meg kell a nyomást czélirányos törvények által szüntetnünk példáúl szolgálhat erre a nagy és valósággal is nagy Britannia a maga reformjával. Verbőczy 1-ő részének 9-ik czimje szép és dicső lenne, hogyha ezt ezen szó: nemo Nobilium, el nem homályositaná, melly csak arra mutat, hogy őseink ugyan a buzogányos harczokban személyes vitézséggel tündököltek, de a polgári jusok elosztásában nem nagy mesterek valának. Pótoljuk tehát elődeink hibáját, én részemről mig a 9: 1-ae minden renden lévő polgártársainkra ki nem terjed, addig annak más értelmet adni nem tudok, mint azt hogy a kisebb tolvajokat, gyilkosokat akasztatni, a nagyobbakat pedig elszalasztani kelletik, – s hogy igy van, ha hogy a RRket egyes esetek előszámlálásával untatni akarnám, vagy csak azokat, mellyek egynehány év lefolyta alatt itt Posonban történtek, elbeszélleném, tökélletesen bé tudnám bizonyitani. De ezeket később, s talán boldogabb időre halasztván, most arrol van szó; hogy kellessék a parasztok vagy is inkább az emberek személyes bátorságát eszközölni? Én részemről a rövid, világos, és minden jesuitai fogásokat ki záró törvénynek barátja lévén a hozandó törvényt ezen négy szavakkal fejezném ki: törvény előtt mindenki egyenlő, és ezt nem csak az urbariale, de minden operatum mottójává tenném, de miután a T[ekintetes] KK azt méltóztattak határozni, hogy itt csak a földes úr, és jobbágy között fenforgó viszonyokrol legyen szó, és igy kivánságom tökéletes teljesitését el nem érhetem, pro hic et nunc meg vagyok elégedve azzal, a mi ezen 8-ik t[ör]vény czikely szerkeztetésében foglaltatik. (Beszédje végén Aczélnak azon ellenvetésére nihil per excerpta azt feleli hogy itt lévén a királyi biztositás, hogy ezen országyülésén mind a 9 operatum fel fog vétetni, többé excerptát nem ösmér, de egyébként is akár mikor könnyü lesz ezen törvényczikelyt más operatumba által tenni, – s ezzel végzi, hogy az emberiség szent jusait pártolni igyekezvén a javallott törvényczikelyt elfogadja.)
GR. ANDRÁSSY: Én a személyes bátorság jusait a társaságos szövetkezés legszebb gyümölcsének tartom, s meg vagyok győződve, hogy csak személyes bátorsággal élő polgárok által lehet nagy és boldog a haza. Szerencsésnek tartom én Nemzetemet, hogy különös történet kedvezésével annyi századoknak, oly terhes időknek zivatarjait keresztül élhette, s a hon boldogságának erős eszközeit, a törvényhozás békés útján magáévá teheti. Én tehát a javallott törvényczikelyt teljes szivvel elfogadom, s ha valaki azt mondaná, hogy hazánkban a nép ezen jusokra még nem érett meg, röviden csak azt felelem, hogy azokat tovább halasztani nem is lehet, s káros is lenne, mert azoknak megadása részint szüleménye a mostani körülményeknek, részint szülő annya a jövendő szabad és boldog létnek. Hogy az Országos Küldötség minden tárgyakat rendszeresen felvett s elintézett, ezen törvényczikelyről azonban emlitést nem tett, igaz, de tisztelem én ugyan azon Országos Küldötség gondosságát, bölcsességét és munkállatait, azt azonban teljességgel el nem ösmerem, hogy a T[ekintetes] KK és RR törvényhozói bölcs előlátásának és gondoskodásának határt szabhatott vólna. – A nihil per excerpta ellenvetésre pedig azt felelem, hogy ezen 8-ik t. czikelynek alkotása, és épen itt leendő alkotása, nem csak nem excerpta, sőt oly lényeges (essentialis) ragaszték, melyet én az urbarium homlokára, legelső czikelynek tétetni óhajtanám.
SOMSICH: Nyólcz milliónál több hasznos polgárok ügye forog fel a T[ekintetes] Rendek jelen tanácskozásában. A személy s vagyon bátorsága fő czélja a társasági együtállásnak, ahol ez hibázik, a hol a polgár személyében avagy vagyonában birói itélet nélkül háborgatathatik, ott csend, béke s nyugalom nem uralkodik, a közönségnek boldogsága nem eszközöltethetik. Hogy ez tettleg igy van, hivatkozom a Nemzetek évrajzaira, hivatkozom Europa jelen helyzetére. Mondhatná valaki, mit kételkedem? nem találja e fel hazánk minden lakosa ezen két corpusban ama bátorságot? Megvallom világosan ki mondva törvényeinkben ezt nem találom, különben nem is tanácskoznánk jelenleg felette, s tagadni sem lehet hogy önkény vagy legalább egyes személyekhez ragasztott itélő hatalom kormányozta azon sérthetlen igazokat, mellyeknek háboritatlan valósága alapithatja egyedül a Status szent czélját. Felebarátinkat, polgártársainkat szeretni keresztény kötelesség, de hogy azt teljesitsük, int egyszersmind a mindeneket megérlelő idő rohanó sora, s ezen intésnek megvetése büntetlen soha sem marad. Én teljes lélekkel pártolom a felolvasott törvényjavaslatot. Igazság ezen törvény alapja, lehetetlen hogy azt boldogság ne kövesse, mert valamint egy részről minden lakosit hazánknak bátorságosabb helyzetbe teszi, úgy más részről alkalmatossabbaká nevelendi, azon magas czélnak megfelelni, melly a társaságban minden polgárnak ki tüzve látszik. Nevelni fogja az törvényeink iránt a bizodalmat, nyugtatni azoknak hasznos árnyéka alatt a viszonyokat, türedelmet, és erős szivet adand a balsorsot kiállani, s azt egy jobbnak reményével könnyebbé teszi, polgári lételt nyerendnek az által hazánk számtalan lakossai, kik most irigy szemmel kéntelenek nézni jobb állapotját azon karnak, melynek boldog és csendes megmaradására személyekkel, s vagyonokkal legtöbbet áldoznak. Oly hazafi-tisztelettel viseltetem én hazánknak 8 századokat haladott alkotványa és szokásai iránt, mint akár ki is, de éppen azért mivel tisztelem, akarom annak alapjait az emberi szeretet és polgári társaság szelidebb szabásaihoz alkalmaztatni, akarom gyökereit tágitani, hogy boldogitó árnyéka alatt unokáink bátran nyughassanak. Valjuk meg T[ekintetes] RR hogy hazánkfiainak azon leghasznosabb száma, melly eddig a társaság czélja elérésére meg kivántatott minden terheket vitt, a polgári jusokból kirekesztve vólt, mert nem csak hogy fekvő értéket nem birhatott, de személyes létele is bizontalanságon épüle törvényeinknek tagadhatatlan szégyenére. Sokszor mondatott már itt: nevelni kelletik hazánknak ezen hasznos lakosit, hogy készitethessenek polgári jusaiknak elfogadására, minthogy sokan még nem eléggé éretteknek állitják, hogy azokkal élhessenek. Ha ez a czél, úgy biztosabb módot nem választhatunk, mint ha ezen törvényt elfogadjuk, mert ez a tulajdonnak szentségét sérthetetlennek tartván, egyszersmind az önkényes testbeli büntetések helyet, mellyek oly alatsonyitólag hatnak az emberi nemzetre, becsületes érzést fog hazánkfiai sziveikben gerjeszteni, mellynek boldogitó gyümölcseit az egész haza örömmel és haszonnal szemlélendi. Sokszor mondottam, s itt is ismétlem: ha szabadok akarunk lenni, legyünk igazságosak. Én ezen törvényczikelyt, melly senkinek sem árt, miliomoknak használ, a társaság czélja elérésére pedig elkerülhetetlen szükséges, igen is elfogadom, s a T[ekintetes] RRket az emberiség nevében kérem, engedjék hogy az törvényeink sorában változhatlan betükkel beirva legyen.
ROHONCZY: Küldetésünknek egyik fő czélja, s követi kötelességünknek legfőbb része ősi alkotványunknak feltartása, én ezen tekintetnek minden más szempontot alája vetek. A Jobbágyoknak személyes bátorságárol mindég volt gondoskodás, az előttünk lévő urbarialis munkának egész vizsgálatja alatt is a jobbágyi viszonyoknak minden ágazatiban határt szabtunk az önkénynek, de ha úgy vélik a T[ekintetes] RR hogy a tett ellátások nem elegendők, gondoskodjunk további módokról, de olyanokról mellyek Constitutiónkkal megegyeznek, a javallott mód constitutiónkkal meg nem egyezik; ki mondani azt, hogy a 1: 9. minden polgárra kiterjesztessék, annyit tesz, hogy az egész constitutio kiterjesztessék, ezt pedig kiterjeszteni nem annyit tesz, hogy erősiteni, sőt annyit tesz hogy fenekestől felforgatni mivel az a Nemességnek kiváltságain épül. Én a 1-ae 9. kiterjesztésében soha meg nem egyezem, mert ez által megrontatnék maga azon sarkalatos törvény, meg az Aranybulla, meg az 1741: 8. czikely, mellyet még csak tanácskozás alá venni sem szabad.* Ki az emberiség és magas gondolkozás elveiből indúl, az jobban fogja az ellenkező véleményt szeretni, de a ki, mint magyar nemes törvényhozó a constitutió iránt tartozó kötelességére megemlékezik, az meg nem felejthezhetik arrol is, mivel tartozik a nemzeti privilegiumok feltartásának. – Tetszeni fog ezen inditvány a jelen kornak, mert a philantrophiával, s magas gondolkozással meg egyez, de meg nem egyez Constitutiónkkal, megforditom én tehát a kérdést, mit fognak unokáink mondani? Szépen hangzik azon mondás: tágitsuk, terjesszük alkotványunk tölgyének gyökereit, – én nem akarom ugy terjeszteni hogy az anyagyökerek elvágassanak. Négy oszlopon nyugszik constitutiónk, ha egyet meggyengitünk közüle, a többi magában kidől. Én a javallat ellen voxolok.
V. ö. 383. 1., 5. jegyzet.
DEÁK: A javallott 8-ik czikely iránt nékem különös utasitásom nincsen, de mivel abban az emberiség legszebb jusai határoztatnak meg, pártolom azt szivem érzése szerint, s pártolni csak akkor szünhetem meg, ha küldőim egyenes rendelése eltilt. Van egy törvény, melly minden polgári törvények felett örök és változhatlan, mellyet a világ kezdetétől ennyi századokon keresztül semmi álokoskodás sarkaibol ki nem forgatott, semmi hatalom és erőszak el nem nyomhatott, egy oly törvény mellynek legkisebb meg sértését keserü boszúállás követte mindenkor, egy oly törvény, mellyet az alkotó minden jobb embernek szivébe vésett, melly nélkül polgári alkotmány erősen nem állhat, melly nélkül irott törvény igazságos és boldogitó nem lehet, és ez: a természetnek szeghetetlen szent törvénye. Ezen törvény parancsolja, hogy minden embernek személye sérthetetlen legyen, ez öntött minden ember kebelébe ön védlési ösztönt, és akaratot, ez adott neki hatalmat arra, hogy sértője ellen gátolva, és boszúlva erőszakot használhasson. De polgári társaságban ezen hatalmat az irott törvény sok esetben ki vette az egyes polgárok kezeiből, mert a mindenkori önvédelem, és boszúállás a társaság czéljaival meg nem férhett, – ugyan ezen irott törvénynek kötelessége tehát a Haza minden lakosának személybeli bátorságát oly lábra állitani, hogy törvényen kivül önkény szerint senki mást ne bánthasson. Hazánkban is gondoskodtak erről törvényeink, de csak a nemesekre nézve, meghatároztatott az hogy nemest itélet nélkül bántani nem lehet, de a szegény nemtelen jobbágy felejtve vala mindenkor. Őtet a földes úrnak birósága alá adták törvényeink, még ott is, hol a biró egyszersmind kereső fél vala, őtet törvény nélkül, gyakran meg sem halgatva oly vétekért büntette indúlatos felhevülésében az uradalmi tiszt, melly által ön személyét vélte sértve lenni, s ekkor az nem annyira büntető birónak mint boszútálló erőszakoskodónak tekinthetett vólna. Igy eredtek a törvény hijánossága miatt viszaélések, igy gyakorlotta sok földes úr azt, a mit rendes társaságban gyakorolni senkinek nem szabad: ön ügyében a biróságot, ön személyének sértése miatt a boszút. De eltörölték már a T[ekintetes] RR ezt az itélő hatalmat, annak eltörlése után tehát a büntető hatalmat előbbi állapotjában hagyni helytelen lenne. Nem lenne nehéz Veszprém vármegye követének azon állitását hogy a magyar parasztnak személlybeli bátorsága eddig is elegendő vala, esetek felhozásával megczáfolnom, de hoszas volnék, ha elszámlálnám, hány ártatlant sértett az önkény? hány visza élés maradott a törvény hijánya miatt büntetlenül, de nincs szükségem eféle fejtegetésekre, mert vagynak bizonyitásaim, mellyektől a hitelt megtagadni senki sem fogja, bátran hivatkozom azokra, s ezek a T[ekintetes] RR tapasztalásai. Tegyük kezeinket sziveinkre, és feleljünk nyiltan, ha nálunk a jobbágynak személybeli bátorsága eddig az önkény ellen törvény által védve volt e? Én tisztelem a hazai constitutiót, de a javallot törvényczikelyből azon káros következéseket származni nem látom, mellyeket Veszprémnek követe jövendől. Itt a személybeli bátorságrol vagyon szó, nem a büntetések módjáról, magát a vétkes nemes embert is bizonyos esetekben tüstént befogattatni rendelik törvényeink, s erről a javalatban is tétetik emlités, – továbbá a személybeli bátorságrol, s nem az adónak általunk viselendő terhéről szollunk itt, ez a két tárgy pedig egymástol különböző, noha kéntelen vagyok azt is megjegyezni: hogy küldőim a honni adó terhének egy részben leendő elvállalásaival is kivánnak az adózókon segitni, de azért őket a Constitutio ellenségeinek mondatni nem türöm, s minden ilyes következtetésnek ellene mondok. Mivel tehát a javallott czikely a jobbágyok személybeli bátorságát eszközli, a T[ekintetes] RRket annak elfogadására kérem, nem úgy kérem én ezt, mint kegyelmet, vagy ajándékot, hanem úgy sürgetem, mint igazságot, mellyet az emberiség jusainak sértése nélkül meg sem lehet tagadni, nem új engedményt kivánok én, hanem azon just melly a természet törvénye szerint jobbágyainknak is illeti, s mellyet a földes urak gyakran viszaélésekkel sulyositva bitorlottak kivánom és visza állitatni, kivánom 8 százados constitutiónknak 8 százados igazságtalanságát enyhiteni. A Haza ügyének nevében ohajtom ezeket, mert a köz boldogság ott általános nem lehet, a Nemzet virágzása nem képzelhető, ahol még a személybeli bátorság is csak privilegium, s ahol azt a kissebb rész, csak kizárólag gyakorolja.*
V. ö. Kónyi: Deák Ferenc beszédei, I. k. 16. s köv. l.
HERTELENDY: Veszprémmel egyetértek. Csak alapos törvényeink sérelme nélkül kivánom a törvény jóvoltát kiterjeszteni. Az önkényt minden biráskodástol kizárni én is igyekezni fogok majd, ha annak idejében ezen tárgy ex professo előkerül. De most emlékezzenek visza a T[ekintetes] RR ezen urbarialis munka pertractatiójára – az usufructuatiónak szabad adását vevését megengedték, a földes uri biráskodást ön ügyében, azon magas szempontbol indulva, hogy senki maga birája nem lehet, eltörlötték, de a földes úri jurisdictiót mind ezek mellett, még azon esetben is sértetlen felmaradandónak határozták, midőn a jobbágy magát minden jobbágyi adózásoktol örökre megváltja. – Már kérdem én ha ezen 8-ik art[icu]lust elfogadjuk, miben fog állani ezen feltartott földes uri jurisdictio? ha nem ha abban hogy ingyen szolgáltasson igazságot. Midőn a realis viszonyokra nézve a földes uri kicsapongás, és hatás ellen mindenütt annyi sanctiot állitottunk, ha most azt végezzük hogy a jobbágy szabadon excedálhat, rendet bonthat a nélkül, hogy őtet a földes úr rögtön megfenyithesse, megzabolázhassa, rendre szorithassa, ha minden legcsekélyebb esetben is a Szolgabiróhoz lesz kéntelen folyamodni, s ha ez mind most történik, midőn a nép még oly alacson fokán áll a miveltségnek, valjon nem fogjuk e meg bánni, a mit most magas lelkesedéstől vezéreltetve rendelünk. Lakoljon a földes úr, ha túl hág az igazság határain, legyen rajta kemény felelet terhe, sőt az egyes tisztviselők önkényét is szoritsuk meg majd a maga hellyén, minden polgárra nézve, de tartsuk fel a földes úrnak is személyes bátorságát és tekintetét, – én a törvényczikelyre nem voxolhatok.
BUSÁN: A törvény előtti egyenlőségből származtatott köz csendességnek ellene vetvén Angliát, hol ugymond a reform kivivása után a nép semmi korlátokat sem ösmér, és a proletariusok Lex agrariát irányzanak,* úgy vélekedik, hogy az Aristocratia gyengitésével a Monarchia is gyengittetik. A javallott törvényczikely bévezetésének tehát ellene mond, az 1-ső §-ust a büntető törvénykönyvben, a 2-ikat a perlekedési intézetek szakaszában fölvétetni kivánja.
A whig kabinet 1832-ben a felsőházzal elfogadtatta a parlament reformját, amely jelentékenyen megnövelte a választók számát, a gyárvárosoknak megadta a népességük alapján őket megillető mandátumokat, a vidéki nemesség befolyását pedig korlátozta. Az ily módon megválasztott parlament 1833. február 5-én ült össze.
DÓKUS: A javallott törvényczikkelyt homlokára kivánná tétetni az urbariale operatumnak. Egyébiránt úgy látja, hogy kezdettől annyira mentek a szelid tanácskozások resultatumai, hogy ezen igen kevéssel terjedett törvényczikelynek alapjai már elébb meg vannak vetve. Igy midőn a földes úrnak hatalom adatott, hogy a folyó jobbágyi járandóságokat önhatalmával bészedhesse, mellé tétetett hogy a jobbágy személyes sérelme nélkül, és igy már kimondatott hogy önkény szerint az az törvény nélkül nem büntetethetik, – igy a fiscalis assistentiára nézve is azon ragaszték ment végzésbe; si ea uti voluerit, a mi viszont az Actoratust foglalja magában.* És igy úgy vélekedik, hogy követeltséggel lehetetlen a javallott 8-ik törvényczikelyt, mint az előbbi végzések egyenes következését el nem fogadni. Ő Constitutiónkra nem kárt, de hasznot lát belőle háramlani, s azért pártolja, de úgy hogy a birtok birhatás kérdésében ez a tovább terjedhetésnek gátat ne szabjon. – ASZTALOS a javallott törvényczikelyt érdemére nézve szintén elfogadja.
V. ö. 421. s köv. l.
MAJTHÉNYI (Hont): A gondolkodást annyira előre haladottnak véli hogy a javallatban foglalt természeti, s polgári jusokat legfeljebb halasztani lehet, de elnyomni nem, s azért int, és sürget az idő hogy a mit megtenni kéntelenek leszünk, meg tenni siessünk, még szabadságunkban áll. Ő ugyan azt hiszi, eddig is nem annyira törvényeinkben vólt a hiba, mint annak alkalmaztatásában, a Balogh által felhozott Pozsonyi eset is nem annyira törvényeink hibája, mint azoké, kik az aristocratia méltatlan tekintetét feltartani törekszenek. (Néhány év előtt, ha jól hallottam, valamelly két mágnások valami házalló szegény embert halálig vertek büntetlenül.) Egyébiránt, ha szegényebb sorsu müveletlen nemes atyánkfiaira tekintünk, leginkább a megyékbeli tisztviselők meg vallani kéntelenek, nincs e azokkal legnagyobb baj, kik a törvény óltalma alatt állván, ezen kiváltságot miveltség hijánya miatt kicsapongás és zabolátlanság örvének használják, s azért pártolja ugyan a javallott törvényczikelyt, de azt sem elegendőnek, sem czéltérőnek nem találja, s kivánja hogy a RR ex prufesso felfogván a személy sérthetetlenségének themáját, tovább menjenek s azt kimeritőleg, nem pedig ily felületesen pertractálják.
BREZOVAY: Kivánta volna, hogy a személyes bátorság soha se lett volna kirekesztőleg csak a nemesek tulajdona, meg adni azt hazánk minden lakossának int, és sürget az idő; csak ohajtaná hogy a törvényszékek elrendelése előre ment volna, mert attol tart, hogy törvényszékeink a kicsapongások megzabolázására nem lesznek elégségesek. Tapasztalásunk van, úgy mond, hogy a Szolgabiráknak rögtön büntető hatalma 12 pálczán túl eltiltatván, a rabok száma mennyire megszaporodott. Itt is oly következésektől félt, mint a minő következése van a személy sérthetelenségének nemes társainknál, a pallérozottnak használ az, a pallérozatlant még inkább vétekre ösztönözi. Nincs ellene a törvényczikelynek, de küldőinek akaratja szabályosan előtte tudva nem levén hogy azt megtudhassa, kivánná inkább a Juridicumra halasztatni.*
V. ö. Kölcsey, VII. k. 279. l.
A további debattok a következő napi ülésre halasztattak.
Junius 16-án Vasárnapi szünet. – Junius 17-én kerületi ülés. Előlülők: Kölcsey, Poszavecz.
KÖLCSEY meg emlitvén, hogy a RR kegyességét kikérni senkinek sincs nagyobb szüksége, mint a kerületi előlülőknek, a tárgy folytatására hivja fel a RRket.
ANDRÁSSY (Esztergom): Ha valamelly kérdés fontossága egész figyelmemet felébresztette, bizonyára az előttünk lévő törvényjavallat az, annyival inkább, mivel utasitásom által e részben megkötve nem lévén, meggyőződésemet követhetem. Azon aggodalom forog itt fel, hogy némellyek ősi alkotványunkat veszedelmeztetve vélik, de ámbár alkotványunk s a nemesi karnak fentartása az én életemnek is kitüzött czélja, nem látok semmit, a mi alkotványunkat veszedelmeztetné. Mi kivántatik a javallott törvényczikelyben? 1. hogy a jobbágynak személye s vagyona bátorságban legyen, 2. hogy a mi őt érdekli, önmaga, vagy az által kihez bizodalma van a törvény előtt kereshesse. – Minden alkotványos országban a vagyon, becsület, és élet feltartása legfőbb tulajdona minden polgárnak. Ezt az ellenfél is elösmeri, csak az eszközökben különbözik, aggodalmaztatva lévén, alkotványunknak képzelt veszedelmeztetése által. Vallyon mit rendelnek élő törvényeink? Azt bizonnyal nem, hogy a jobbágynak személyét s vagyonát biró nélkül háborgatni lehet, csak az a különbség, hogy eddig az uri szék birói hatalmának volt, most más birónak lesz alája vetve. Midőn a többség ezen változtatást megállapitotta, bizonyára nem vólt czélzásában, hogy a jobbágyot az úri szék hatalma alól kivévén önkénynek vesse alája, bizonnyal nem akarta roszabb karba tenni, nem akarta önkény jármába szoritni, sőt azt akarta, hogy vagyona és személye senki másnak csak a törvényes birónak legyen alája vetve. – Nézzük tovább, eddig akár ki elfogatta a nemtelen embert – valóban ez sem törvényeinknek, hanem egyedül az önkénynek, s hatalomnak következése, törvényeink nem fosztották meg személye bátorságátol, s mi most nem teszünk egyebet, mint kijeleljük, nyilván kimondjuk azt, a mi törvényeink lelkében rég meg volt. – Második ellenvetés hogy a Juridicumra halasztassék. Ha megáll is itt ezen articulus, még a Juridicumra igen sok tenni való marad fel, itt csak principium kijelentése forog kérdésben, a mit mentől nagyobb kézséggel sietünk kijelenteni, annál nagyobb dicsőség háramlik hazánkra. – 3-ik ellenvetés: hogy a 1-ae 9-us veszedelmeztetik: ezt én meg nem foghatom. Lássuk, mit mond ezen törvény. Azt mondja hogy: nemo nobilium nisi legitime citatus s a. t. Ha oly törvényt hoznánk, hogy omnis nobilis etiam si non sit citatus s a. t. potest in rebus vel persona turbari,* ez már sérelme lenne azon törvényczikelynek, de midőn a nemest előbbi szabadságában meg hagyjuk, s csak azt mondjuk, hogy a nemtelent se lehessen biró és törvény utja nélkül büntetni, hol van itt a veszedelem? meg nem foghatom. – Vagy talán a 1-ae 9-us azon részének elrontásátol félünk, melly a nemest minden adótol felmenti. Ugy de itt erről szó sincs. Egyébiránt, hahogy a Status levegőből élhetne, talán senki sem látná igazságtalanságnak, ha azt rendelnők, hogy a paraszt se fizessen adót, – de miután ez nem lehet, miután a Status szükségeinek fedeztetni kell, igazság hogy az adó terhe felosztassék, és fel is van osztva, mert a nemes nem csak hogy katonáskodni tartozik, de az 1115: 8. t[ör]vényczikely által máskülönben is oly nevezetes értéket ajánlott fel az adófizetésnek örökös biztositására,* melynél fogva világos, hogy a nemes igen nevezetes részét viseli a közterheknek. Én tehát meg lévén győződve hogy a javallott törvényczikkely alkotványunkon alapúl, főelveire nézve mellette vagyok.
A Hármaskönyv, I. 9. vonatkozó része pontosabban: A nemesek „nisi primum citati vel vocati ordineque iudiciario condemnati fuerint in corum personis … nusquam et per neminem detineri possint” (1. §). A nemesek közül a fejedelem senkit „praeter viam iuris … in persona vel rebus suis ordinaria authoritate impedire potest”. (4. §).
Az idézett articulus 2. §-a szerint, mivel az állandó katonaság eltartásához adó szükséges, „subsidiorum et contributionum eatenus nccessariorum materia diaetaliter (quo aliunde spectare dignoscitur) cum statibus deliberanda erit”.
RÉPÁS: Az ellenvetések meg lévén czáfolva, én csak keveset kivánok szóllani. Ha mi a már végzésbe ment 7-ik tőrvényczikkely által bérekesztenénk az urbariumot, egy bizonyos homályt húzna magára ezen törvényhozó test. Az egész aperatumon keresztül abbol állott munkálatunk iránya, hogy azon jogok, mellyek a józan okosság értelmében a földes urat, és jobbágyot illetik, kifejtetvén tisztában legyenek. És tisztában is vagynak a földes urak jogai, de hogy a jobbágynak személyes és vagyonbeli bátorságát az alkotott 7 törvényczikkelyek ki nem meritik, világosabb, mint sem hogy mutogatnom kellene. Mit foglal magában a javallot 8-ik törvény czikely? Bevezetésében azt mondja, hogy jól elrendelt Statusban, ha csak nem legitime ne mondjuk citatus hanem conventus, senki személyében avagy vagyonában nem háborgatathatik. Ugyan hogy lehet azt mondani, hogy ezen czáfolhatatlan sark igazság alkotványunkat megrenditené. De azt vetik ellen, hogy ez Jus reservatum nobilium, én azt felelem hogy jus connatum omnis hominis. – Azt mondja továbbá az 1-ő § hogy csak birónak van hatalma itélet szerint büntetni. Valjon mit hibázunk ezzel? hiszen ez az egész világon igy van, mindenüt ahol csak árnyékát is birják a constitutiónak. Ez tehát nem csak hogy nem gyengiti polgári alkotványunkat, sőt erősiti, s ha ezt nem tennénk, gyengitenénk constitutiónkat s azon következéseket ki nem kerülhetnők, mellyeket Tolna vármegye követje lelkesen előadott. – Végre a 2-ik §. minden féle peres ügyekre nézve személyes actoratus ád a jobbágyoknak, – in realibus adott actoratust már az 1802-ki 20-ik czikely, még pedig nem csak a szabados nemteleneknek, a mint némellyek állitják, mert az utolsó §. egyenest a földes uri hatalom alatt lévőkről szóll, s valjon megrendült ezen engedéllyel constitutiónk? bizonyosan nem, s ha nem, miért ne mondhatnók hogy személyes ügyekben is perlekedhessen. Hiszen a sirból minket nem kormányozhatnak őseink, törvényhozói kötelességünkben áll tenni, mit a szükség kiván, mit az igazság parancsol. Itt az idő T[ekintetes] RR hazánk boldogságát öregbiteni, én a törvényjavallatra voxolok.
FEKETE: Azt, hogy ejusdem legis praesidio perfruentur subditi itt igy általánosan kimondani nem szeretném, mert a Juridicumban egyes, részletes esetekre hozandó törvényes rendelésekre nézve kezeinket előre megkötnök, de az 1-ő és 2-ik §. oly ártatlan, hogy ezekben lehetetlen meg nem egyeznem. Nem csonkitjuk mi ez által az 1-ae 9-ust, nem mondjuk hogy a személyes bátorság praerogativájárol lemondunk, s igy mi nem veszitünk, csak kiterjesztjük azt, s ez által magunkra nézve is erősitjük, mert minden érdek annál erősebb mennél többen vesznek benne részt. – Mondják, hogyha egyenlő bátorságban lészen személyére nézve nemes, és nemtelen, az adót is egyenlőn fogják viselni, ez rég meg van, nem lehet a nemest vádolni, hogy a Status terheiben részt ne venne. – Egyébiránt azon követ urakat, kiknek a Pozsonyi esetről emlitést tenni tetszet, arra kérem méltóztassanak a pert megvizsgálni, s látni fogják, hogy Poson vármegyének törvényszéke aristocrata, és nem aristocrata közt különbséget nem tett, s ha tett, csak olyast tett, hogy a hol nagyobb a miveltség, ott az imputatiot is nagyobnak szokta itélni.
RUDICS: Küldőim mind azt mit egyes polgároknak személy, s vagyonbeli bátorságára nézve szükségesnek találtak, a Juridicumban adták utasitásomúl, – ohajtanám hogy ezen jóvoltokban hazánk minden lakossa részesüljön, s azért annak idején s helyén én sem fogok hátramaradni. Itt tehát védképpen kihagyni s a Juridicumra halasztatni kivánom. Mi tárgyban dolgozunk itt? Az urbéri tárgyban, amit úr és jobbágy között ennek bátorságára nézve szükségesnek itélnek a RR, már megtették a 7. t. czikelyben, midőn azt határozták hogy a földes úr csak jobbágya személyének sértése nélkül szedhesse bé járandóságait, – az actoratus kérdését is elintézték a jobbágyi viszonyokra nézve, midőn megengedték, hogy nem tartozik fiscalis assistentiára szorúlni. Az urbéri szövetségre nézve tehát ki vannak ezen kérdések meritve, egyébre nézve is ohajtanám a személyes bátorságot kiterjeszteni. Tudjuk (én magam is tisztviselő vagyok) hogy a megyei tisztviselők temérdek önkényt gyakorolnak a szegény paraszt felett, szükség ennek is korlátokat vonni, de hogy szőjjük ide, meg nem foghatom – hagyjuk tehát a Juridicumra. Én csak azt kérdem általánosan: elég érett e népünk ezen polgári jusok elfogadására? Én valóban azt tartom, ha vad parlagba vetünk, mielőtt azt kimivelnénk, nem fogunk virágot aratni, csak gyomot és dudvát terem az.
DUBRAVICZKY: Már másszor tettem politicai vallástételemet hogy én minden törvénynél hármat kivánok: 1. hogy minden önkényt kizárjon, 2. hogy igazságos legyen, 3. hogy a köz véleményel megegyezzen. Mind azért tehát, mivel mind ezen három feltételt feltalálom a javallott törvényczikelyben, mind azon axiománál fogva is hogy az erő nem a népben, hanem a nemzetben van, s azért én a népet nemzetté tenni ohajtom, teljes lélekkel pártolom a javallott törvényczikelyt.
(A tárgy sokkal érdekesebb, mint sem hogy tisztelt levelezőinknek helybenhagyását ne remélleném, hogy érdek nélküli száraz dolgok helyet ezen ülésnek hátra lévő nevezetes részét is hasonló részletességgel adni szándékozom, bár mi fáradságomba kerüljön is.)
Junius 18-án s 19-én a már előbb végzésbe ment Regulatorius pert tárgyazta 7-ik t[ör]vényczikkelynek Palóczy által szerkeztetett javallata rostáltaték.* – Ismételések, stylus és szó feletti viták, igen száraz két ülés. Új, és érdekes semmi.*
V. ö. 465. l.
V. ö. Kölcsey, VII. k. 284. s köv. l.
19-én délután 4 rendbéli conferentiák a vallás ügyében,* – resultatumát meglátjuk az ülésben.
A főrendek ötödik vallásügyi válaszát tárgyalták. A konferenciákról, amelyeket ezekben a napokban tartottak, Kölcsey ismételten megemlékezik naplójában. (282., 289., 292., 296. l.)
