c) 1933 június 12 A főrendek ülése. Tárgy: A rendek ötödik vallásos izenetének vitája.
c)
1933 június 12
A főrendek ülése.
Tárgy: A rendek ötödik vallásos izenetének vitája.
1933 június 12
A főrendek ülése.
Tárgy: A rendek ötödik vallásos izenetének vitája.
Által küldetvén az izenet* a főRRhez, ezek azt következő nap u. m. Junius 12-én azonnal felvették. A regalisták még mindég igen kevesen valának jelen, s a Fő Ispányok is csekély számmal. – Első szóllott
Iratok, I. k. 240. s köv. l.
a PÉCSI PÜPÖK: A RR izenetjét két részre osztja, az első részben ugymond, elszámlálják a RR azon pontokat, mellyekben a fő RR meg nem egyeztek, de ezt ugy teszik, hogy a főRR mind azok előtt, kik az e tárgyban közben jött irományokat nem ösmerik, nevetségessé tétessenek.* A második részben felelnek a törvény szentségéből, és a meggyőződésből meritett gyámokokra, s az elsőt megczáfolni, a másodikat kijátszani iparkodnak. Az első részt pontonként felvévén mindenikre nézve azt igyekszik megmutatni, hogy a főRRnek meg nem egyezése nem azon alakban áll a mint azt a RR előterjesztik. A második részt illetőleg a KK és RR azon állitásárol hogy a 26. czikely csak annyiban sarkalatos, a mennyiben a békekötésekkel nem egyezik, azt mondja, hogy ha valami, ez minden bizonnyal egyoldalu magyarázat, mellyet a RR oly igen örömest emlegetnek, sarkalatos törvénynek ilyes magyarázatjárol a törvényhozó hatalom Magyarországon eddig semmit sem tudott, s az nem egyéb mint Posonyi 4 hónapos új szülemény. Kivánja a viszon izenetbe mind azon okokat béfoglaltatni, mellyek a főRR által első izben kirendelt küldötség munkájában a békekötések magyarázatja felől találtatnak. Azt is említik ugymond, a RR, hogy a mi törvényen kivül, és túl van, az törvény ellen van. Ez ellenkezik alkotványunkkal. Az első periodusban igen kevés, és elégtelen törvényeink valának, melylyeknek hiányait királyi parancsolatok pótolták, ezek által kormányoztatott országunk, mivel omne imperium a királyra ruháztatott. Mondják azt is, hogy a törvénnyel ellenkező szokás erőtelen, de nekünk nem csak irott, hanem szokásbeli törvényeink is vannak, mellyekről a Prolog. 10-ik és 11-ik czim azt mondja, hogy derogatorius hatalmok is van, quia per consvetudinem derogatur legibus.* Mondják azt is, hogy törvényel, szokással, és az alkotvány lelkével ellenkezik akadályt tenni hogy a nemzet szava a Thronushoz fel ne juthasson. Ellenkezik bizon constitutionkkal a nemzetet az ország gyülésétől megkülönböztetni, itt van a nemzet, itt van a nemzetnek akaratja! s miután a 4 Status együtt országosan egybegyülve teszi a nemzetet, teljességgel nem következik hogy a mit a RR voxok töbségével elhatároztak, az a Nemzetnek akaratja legyen. Végtére midőn a RR utasitásaik kötelező erejére hivatkoznak, indirecte azt mondják, hogy a magyar országgyülésében, sem értelemnek, s okoskodásnak, sem meggyőződésnek nincs helye, nincs a RRnél, mert ők magokat utasitásaikhoz betüről betüre szoritva vélvén, inkább levélhordóknak (tabellariusoknak), mint követeknek valják magokat, s azt állitják, hogy tennen bölcsességökre szükségök nincs, hanem csak az utasitások töbségének öszevetésére. Nincs helye a főRRnél, mert azt mondják, hogy a törvényhatóságok utasitásainak kell állani, s a főRR meggyőződése semmit sem nyom az országgyülési végzésekre. – De hát ugyan valjon miért sürgetik már másodizben, ellenkezésünk okainak előadását, ha őket okok nem győzhetik? miért töltenek az Urbariumban már 6 hónapot tanácskozással? hiszen az okoskodásnak nincs helye! Hol van olyan törvény, melly azt rendelné a mit a RR utasitásaik többsége szerint végeznek, annak országgyülési végzés gyanánt fel kell a Thronushoz menni? Ilyen törvény nincs, van ellenben: melly azt mondja hogy az Országosan egybengyült RR mérséklettel, s éretségel tanácskozzanak s végezzenek* és minek ez? miután az utasitások minden okot, minden tanácskozást kizárnak? Beszédjét azzal végzi, hogy ő is kész a dolognak egész folyamatját minden mivelt ember itéletére bocsájtani, ki a keresztény vallást tiszteli. Kiván küldötséget neveztetni, melly az eddigi végzés értelmében, magára a felirás stylusára nézve is, és minden pontokra, minden okokat kimeritőleg feleljen. Egyszersmind kinyilatkoztatni kivánja, hogy eleget izzadtak a pályán, ha hogy a RR nem egyesülnek, nincs egyéb hátra, hanem hogy az 1550: 64. czikely ösvényén menve,* a mint ez a 26-ik czikely* alkotása alkalmával történt, compromittáljanak a Felségbe, s minden izenetek, és viszon izenetek öszefoglalásával terjesztessék fel a tárgy elitélés végett.
Ezt a részt Kölcsey fogalmazta.
A Hármaskönyv előbeszédének 12. címe szerint a szokás „habet virtutem obragatoriam, quia derogat legi, quando est contra legem”. (4. §.)
1723. évi 7. tc.
A törvénycikk szerint az országgyűlés, mivel a két tábla nem tudott megegyezni, „communi delibaratione parique consensu ad arbitrium regiae maiestatis” terjesztette az ügyet, vajjon érvényesek-e az esztergomi érsek és a lövöldi perjel régi kiváltságai, amelyek értelmében a bíróságok előtt esküjüket nem személyesen, hanem officiálisaik által tehetik le.
Az 1791. évi 26. tc.
Az ORSZÁGBIRÁJA látván hogy a K és RR szárazon megmaradnak előbbi véleményökben, hogy az egész haza, s a késő maradék is láthassa, mily testvéri móddal s méltányossággal bántak e tárgyban a főRR, szükségesnek tartja röviden pontról pontra felelni, s előadni okait a főRR meg nem egyezésének. (Melly már tisztelt levelezőink előtt isméretes okokat pontonként elő is terjesztett.) Ellenben
Gr. ESZTERHÁZY MIHÁLY: A dolgot most is csak ugy látja mint az előbbi alkalommal, mert egyetlen egy okot sem hallott, melly véleményét változtathatná. Hallotta mondatni hogy a reversalis nem egyéb mint contractus, de ő azt tartja, senki sem köteles megtartani azon contractust, mellyről kötni szabad nem volt. Ha én ezen házat eladnám, ki állitaná hogy tartozom megtartani a kötést. Hallottam én, úgymond továbbá, a dogmát emlegetetni, én azt tartom a dogma nállunk nem lehet más, mint Bavariában s más tartományokban, különben is azért, hogy valaki ezt és ezt a dogmával ellenkezőnek állitja én még azt el nem hiszem, hanem kivánom, hogy azt in specie bebizonyitsák. Egyébiránt 1791-ben a Clerus a 26-ik czikelyt is a dogmával ellenkezőnek állitotta vagy legalább annak tartotta, mert ellene mondott, s protestált, most pedig lám sarkalatos törvénynek tartja, s hozá erősen ragaszkodik. Igy lesz az most is, ha a K és RR kivánságai törvénybe mennek, a Clerust, melly most azokat dogmával ellenkezőknek állitja, ugy hozzá fogják a körülmények szoktatni, hogy 50 esztendő múlva a törvények által bévett vallásokra való korlátlan szabad transitust is sarkalatos törvénynek fogja vallani. Egyébiránt ugy hiszem, 1833-ban nem lehet a Clerusnak több befolyása, mint volt 1791-ben, mikor őt protestálni hagyták, protestatióját erőtelennek nyilatkoztatták, s meghozták a 26-ik czikelyt. Hallottam végre és sajnálkozva hallottam hogy a Pécsi püspök a Vármegyék utasitásait nevetségesekké tenni törekedett, én Szentnek tartom az utasitásokat, s nem csak nem becsülném, de megvetném azon követet, ki akár nyereség miat, akár más tekintetből utasitásától elállana. – Csudálkozom is hogy az utasitások itt megtámadtatnak, mert azok a közcsendeségnek erős istápjai, XVI. Lajos életének, s uralkodásának nem lett volna oly gyászos kimenetele, a Baricádák revolutiója nehezen történt vólna, X-ik Károly nem vesztette volna koronáját, s Lajos Fülöpnek Thronussa erősebben állana,* ha a Franczia követeknek utasitásaik lettek volna, s lennének. – Én valóban meg nem foghatom, hogy támadhatja meg legelső a Pétsi Püspök az utasitásokat, miután tudom, hogy Franczia Országban Robespierre volt első, ki hasonlót tett. (Szepessy elszörnyed ezen hasonlitás felett.) Hát a fejedelmek nem adnak e követeiknek utasitásokat, a Német Bundestagról,* a Belgium feletti alkudozásokról* nem hasonlót olvasunk e? És maga a Clerus is nem igyekszik e, még pedig gyakran nagyon erősen informálni? Én az utasitásokat szentnek tartom, s a RR izenetéhez szorosan ragaszkodom.
X. Károly (1824–1830) uralmának a júliusi forradalom vetett véget. Utóda, Lajos Fülöp (1830–1848), a „polgárkirály”, a munkásság megmozdulását Lyonban, majd Párizsban (1832. június 5. és 6.) csak véres utcai harcokban tudta elfojtani.
A Bundestag az 1815-ben megteremtett Német Szövetség tagállamainak képviselőiből alakult. Frankfurt a. M.-ban Ausztria elnöklete alatt tanácskozott.
Belgium függetlenségét 1830. október 4-én proklamálta az ideiglenes kormány, azonban csak 1839-ben ismerte el, hosszú tárgyalások után a londoni szerződés.
(A folytatás következni fog.)*
Olv. a következő szám alatt.
A végzést több rendbeli javallatok félrevetésével igy nyilatkoztatta ki a NÁDOR: Hogy ezúttal okait fogják adni a főRR, miért nem egyeztek meg a hátralévő pontokban. – Az izenet többi részére csak általánosan felelnek, nehogy a Juris publici kérdésekbe tévedjenek s fel fogják a RRket szóllitani, hogy vagy egyezzenek meg, vagy gondolkozzanak valamelly módositásrol hogy az e tárgy feleti tanácskozások mihamarább bérekesztetvén, a felirás Ő felségéhez felküldettessék.
Ugyan ez nap (Jun. 12-én) estvéli 10 órakor a pozsonyi cathedralis templom rézfedelű pompás tornya villám sujtás által meggyujtva leégett.
Az ezen napi kerületi ülésben határoztatott: 1. hogy compossessoratusban a proportio megelőzze a regulatiót, 2. ha egy földes ur regulatiót kiván,* a többi nem ellenkezhet, 3. a Comassatiónak mindenüt helye legyen,* 4. a divatozó contractusok elvei minden regulatiónál megtartassanak.
T. i. a közbirtokosságban.
Mindezek a rendelkezések a törvénytervezet (Proiectum 7., Modificationes 8. §. v. ö. 498. l., 6. jegyzet) következő szavai helyett kerültek a szövegbe: „item ex ratione in compossessoralibus iudicialiter adinventae proportionis”.
