1833 március 15, 16, 19, 21, 22, 23 Kerületi ülések a rendeknél. Tárgy: A legelő elkülönítése, felosztása, mennyiségének megállap…
1833 március 15, 16, 19, 21, 22, 23
Kerületi ülések a rendeknél.
Tárgy: A legelő elkülönítése, felosztása, mennyiségének megállapítása.
Kerületi ülések a rendeknél.
Tárgy: A legelő elkülönítése, felosztása, mennyiségének megállapítása.
A legelőnek* elkülönözése, felosztása s mennyisége mintegy 12 kerületi üléseket huzott ki. A tárgynak szövevényes volta, a helybeli környülmények számtalan különségei, mellyek az általános rendszabásoknak illesztését lehetetlenné teszik, s végre az utasitások nagyobb részének elégtelensége s egyoldalusága, véghetlenül neheziték a tanácskozást. A megyék töbnyire csak magok környülményeit vévén szemügyre, vagy a redactio* mellé állottak, melly más megyékre teljeséggel nem alkalmaztatható, vagy oly clavist állitottak fel, mellyet hasonlóúl el nem fogadhatnak sok törvényhatóságok. Igy tehát az egyetértés felette nehéz lőn és néha a töbszöri voksolások közepettén észrevéteték, hogy az előterjesztett kérdések vagy hibások vagy ki nem meritők. Az ülések nagy része tehát zavaros és lármás vala, de közben p. o. G. Andrássy, Somsich, Bezerédy, Csapó s másoktol a szabadályosb szellemben oly kijelentések hallattak, mellyek ha most nem hajtanának is tetleges hasznot, bizonyosan a nemzeti ipar jövendő kifejlésének magvait rejtik kebelökben. Ezeket előre bocsájtván:
Innen az egész 32. szám és a 33. nagyobbik fele, a 202. lapon jelzett pontig Orosz kézirása, Kossuth gyakori közbetoldásaival.
Az országos bizottság javaslata, amint a Proiectum tartalmazza.
A 15-ik Martiusi ülésben Szabó s Szentpályi előlülésök alatt, miután az: hogy az urbarialis legelőnek elkülönözése közönségesen véve hasznos, szükséges, és kivánatos, ugy szólván minden ellenvetés nélkül elfogadtatott, GR. ANDRÁSSY azon inditványt tevé, hogy a redactióban levő szavak „ubicunque id ratio situs et extensionis admittit” kihagyatassanak;* mert másként a legelőnek elkülönözése csak ott fog behozattatni, hol az a földesurnak hasznára, a jobbágynak kárára leend. Azon záradék tehát czéliránytalan mivel a törvénynek közönséges foganatát gátolja, önkényre nyit utat, s bár gazdasági tapasztalásai nagy részben a felföldre terjednek, állitja, oly elveket lehet felállitani, mellyek szerint minden legelő felosztható lesz.
A javaslat III. art. 3. §-a szerint, mivel a jobbágyokat, hogy panaszaik megszűnjenek, elegendő legelővel kell ellátni „in quantum adiuncta locorum admitterent”, az urbarialis legelő elválasztandó a megyei hatóság közbenjöttével is a földesúritól, „ubicuanque id a ratione situs et extensionis practicabile foret”. (Proiectum, 22. l. és Modificationes, 6. l.)
Ezen utóbbi állitásnak DEÁK ellenmondott, ki noha az elkülönözést regulationalis úton történendőnek vélte, ha vagy az ur vagy a község egyezéskép reá állani nem akarna, mégis a segregatiot nem mindenütt kivihetőnek gondolta.
Gr. Andrásy véleményét pártolák: NAGY, ki a kiterjedtebb birkatenyésztést a paraszt elaljasodás egyik fő okának nézi; e miatt töbnyire nem tarthat nevendék marhát, s igy ha egy ökre elesik, tiz évig is megérzi, a hol ellenben eladhat egy pár marhát, több évre is segit magán. A mit most bir a jobbágy, az nem birtok, mert csak vetéstől aratásig az övé a föld; azon túl a birka éli le. Azért szükséges, hogy mindenütt a jobbágyság kivánhassa az elkülönözést és nem csak a földesurtól általában, hanem még egyenként is magok között. A hol pedig teljeséggel nem engedné a körülmény, ott proportióra kell venni a jobbágyok legeltetését, mint más compossessorokét; DUBRAVICZKY, ki oly határt nem tudott gondolni, hol az elválasztás ne történhessen, melyben ő jövő nemzeti kifejlésünk csiráját látja s azt megyéje példájával erősiti, hol azt eleinte károsnak vélte a paraszt, de kevés évek alatt meggyőződött a tetemes nyereségről. Neki otiosus törvény nem kell; Patay, BALOGH, ki, ha lenne is oly hely, a hol lehetetlen a felosztás, a kénszeritő törvénynek, melly egyébként is csak a lehetőségig terjed, kisebb önkényét látja, mint a clausula meghagyásának; Császár, CSAPÓ, ki példát hoz fel Bölcskéről* és a 140 közbirtokost számláló Paksrol, hol az elkülönözés ezen akadály mellet is megtörtént, s annak következésében szemlátomást nevekedik a jólét olyanyira, hogy most 500 f. helyett 1000 és 1200 f haszonbér fizettetik; VÁGHY ki ezen tárgyat a Commassatióval és individualis felosztásal együtvéve pertractáltatni, s azért, a Juridicumbol az Arányozó pernek, a Commercialébol a nemzeti gazdálkodást illető czikelyének szakaszait kivétetni kivánja. MAJTHÉNYI (Bars): A paraszt birtoka nem csak magános birtok, hanern a status szükségeit fedező fundus is; ezt épségében fentartani s ezen tekintetnek minden mást alájavetni szükséges. A pascumnak czélja a marhatartás, ez annyi mint a földmivelés. A hol az uraságnak nincs allodiaturája, kivánja hogy ott ne is legeltethessen. Az erre következett nevetésre azt jegyzé meg, hogy ha ezer esztendeig nevetnek, beszélnek is, még sem győzik meg arról, hogy vagy bolondot, vagy az igazsággal meg nem egyezőt mondott vólna; hanem arról meggyőzhetik hogy a privilegialt classis haszna ellen szólt; BERNÁTH ki csak magával a segregatioval meg nem elégszik, mert ez könyen a földmivelést a nomadicus állapotba vissza tehetné; ha nem Sopronnal egyetértőleg az egyes elkülönözést kivánja; FEKETE regens principiumnak felállitatni óhajtja, hogy az elkülönözés által sehol roszabb karba ne jöjön a jobbágy. A redactio: urnak, jobbágynak káros, mert a hol nincs pascum, ott az urbarialis competentia minimumát sem kapja ki, a hol többet birt, ott a maximum feletti elvétetik tőle. Minden helységben van idomzat, melly szerint külső beneficiumoknak iránylatában legeltethet ur is, paraszt is. Ezért commassálni, elkülönözni kell a pascumot az allodiaturához idomozva, s igy a felosztásnak kulcsát minden helységben feltalálni.
Tolna megyében Paks és Földvár között.
Ellenben a clausulát ben hagyni kivánták MADOCSÁNYI, ki azt véli, hogy az elkülönözésnek általános principiuma sem az urbariális panaszokat meg nem szünteti, s in genere sem kivihető, sem hasznos; PRÓNAY, mivel nem csak lehetőnek, hanem haszonnal is lehetőnek kell lenni; BENE, ki ugyan Csongrádban nem tudja az elválasztás lehetetlenségének esetét, de hitelt ad azoknak, kik magoknál a lehetetlenséget állitják. A pertractatiót sem Fiscusra, sem deputatióra bizná; hasonló értelemben van HERTELENDY, noha küldői a tökéletes elkülönözésnek hasznát tapasztalák a jobbágyra nézve; PÁZMÁNDY még most nem szeretné in genere kimondatni, hogy meg kell lenni az elkülönözésnek, mig a végrehajtásnak elve meg nem állapitatik; DOKUS, BENCSIK, kinek küldői azt hiszik, hogy az elválasztás csak regulatió útján történhet, in compossessoratu pedig egyedűl ha a birtokosok töbsége kivánja; ANDRÁSY (Esztergam) ki pro ratione extensionis lehetőnek tartja ugyan az elkülönözést, de nem pro ratione situs; Palóczy, TISZA nem látja, hogy lehessen oly pascumot segregálni, melly mint sok helyeken, nem több mint tiz libára való; mire gróf ANDRÁSY Csak azt jegyzé meg, hogy ott is meg lehet határozni hány libára való legyen a jobbágyé. Ő, ki magát, igen szerényen, nem egyébnek mint gazdának mondja, álíthatja, hogy egy hold elkülönözött legelő többet ér négyszer annyi közösnél; Zmeskál; Máriásy; Szalopek; BUSÁN ki az elválasztást sok helyüt lehetetlennek és károsnak tartja, kivált Horvátországban, hol csak két calcatura van.* Siskovics; Justh; Komlósy; VITÉZ, kinek küldői épen nem kivánták az elkülönözést, de a többségnek és ön meggyőződésének engedni kéntelen. Ama demakraticom principiumokra, mellyek itt előhozattak, hála Istennek, vannak nemesi jusainkat védő fundamentalis törvényeink; azért felelni nem kiván; NICZKY (Vas) az elkülönözést mindenütt lehetőnek tartja ugyan, mindazáltal azoknak megnyugtatására, kik mást állitanak, a záradékot ben hagyatni nem ellenzi, annak megtartása mellet is elegendő foganatot lehetvén minden önkény ellen a törvénynek szerezni.
Kétnyomásos gazdálkodás.
SOMSICH úgy nyilatkozott hogy a legelő elkülönözését mindenkép elősegélleni ohajtván, ennek foganatositása végett principiumokra kell menni. Midőn azt mondja, exscindálni kell, akkor maximum ötlik szemébe, s ha ez állapítatik, minő okok vezéreljenek? marha, usus, földmennyiség, rétmennyiség. Ezek mutatják, hogy principiumokat kell kidolgozni s ezek szerint a legelőt elkülönözni.
Az előlülő a töbséget arra mondotta ki, hogy az elkülönözés meglegyen – a módokról majd későbben leend szó, – a clausula, ubi situs etc. megmarad, – a fiscus helyett salita via urbariali, – nagy rész kivánja, hogy a hol nem lehet a segregatio, legalább proportió hozatassék be. Kik a záradék benhagyására voxoltak is, többnyire azon okot hozták fel, hogy azon önkénynek mellytől a másik fél tart elejét lehet venni, ha nem csak úrnak, hanem a jobbágynak is lesz hatalma az elkülönözést kivánni, ki bizonnyal mindenüt kivánni fogja, ahol az lehető, és hasznos.*
V. ö. Kölcsey, VII. k. 169. s köv. l.
A 16-ik Martiusi rövid circularis ülésben e tárgyban még végeztetett, hogy a legelőnek elkülönözése nem csak per, hanem conventió útján is a tiszti ügyvéd befolyatával végre hajtathassék, ugy hogy az sem az egyik sem a másik fél kivánságára feloldoztatható ne legyen.
19-ik Mart. Rohonczy, Tisza. A főrendekhez küldendő válaszok redigáltatván,* a sor megint a legelő kérdésére jött. Arról kezdettek legelől voksolni, valyon a legelőt elkülönöző törvény permissiva legyen e vagy coactiva; de végig nem történhetett a voksolás, mert némelyek a redactio mellé enunciálták magokat, s akkor kétség támadott, hogy maga a redactio permissive viszi e a törvényt vagy coactive? NAGY PÁL azt vélte, hogy a redactio kérdése majd akkor fog következni, ha ezen principiumok el lesznek döntve:
V. ö. 230. l.
1-o Általánosan legyen e az elkülönözés; kivetetnek az esetek: a) ubi situs non admittit; b) ubi neutra pars desiderat.
2-o Quae legis provisio, ubi situs non admittit?
3-o Quis cognoscat utrum ratio situs et extensionis non admittit?
4-o Si admittit; quo movente debet fieri segregatio, praesertim in compossessoratu.
5-o – – tovább akar beszélleni, de az egész nap nagy zugó kedvben lévén, ACZÉLnak szavára, hogy ez zavar, NAGY azt mondja: Ha zavar, tessék egyenesre hozni – s leül – a miről későbben BERNÁTH aggodalmát nyilatkoztatja, hogy a soproni követ felét sem mondhatta annak a mit akart; nem tudja megakadályoztatott e, vagy elkedvetlenítetett, s kérné, hogy folytassa. De Nagy nem szóllott.
Végre a kérdést jobban tisztára hozván arra voksoltak: Kell e kénszeritőleg ott is megtörtérnie az elkülönözésnek, hol egyik fél sem kivánja? A töbség: Nem kell; mert a hol actor nincs, ott per sem lehet.*
V. ö. Kölcsey, VII. k. 179. s köv. l.
Martius 21-én
FEKETE olvassa a modositott redactiót. Ezen szavak után: urbariale a dominali, úgy áll: ubique, si dominus terrestris, aut ir. compossesoratu unus e comportionatis, aut denique aliqua colonorum pars desideraverit, cum interventu exmittendae deputationis, penes mutuam, liberam, per sedem quoque jud[icia]riam revidendam conventionem, aut si haec non succederet, solita via urbariali segregandum statuitur; nisi e ratione situs et extensionis segregatio obtineri non posset. In compossessoratu vero proportio, et pro re nata tenutorum quoque commassatio praemitti debebit.
Ezen módositást leginkább megtámadták: VITÉZ, mert a redactio tul megy a végzésen; a proportioról, commassatióról még nem volt egyesség. Egyébaránt az, hogy aliqua pars colonorum, vagy unus e comportionatis kivánhatja s eszközöltetheti, öszveütközésben van azon végzéssel, hogy a hol sem egy, sem más rész nem kivánja, ott nem kell megesni; mert a kivánságot mi határozza meg? a töbség. Továbbá, reá áll e a kormány, hogy az urbarialis utnak superrevisioját a dicasteriumoktol elvonjuk? A major pars colonorum kifejezést még kivánták La Motte, Deák, KLAUSAL ki még major pars compossessorum is akarta, Komlosy, Szutsics és DOBÓCZKY, ki azon földesur között, kinek jobbágya van és a között kinek nincs, különséget tétetni s ez utolsót az elkülönözés kivánságától elmozditatni kivánta, a mi azonban Benyovszky Siskovics és Palóczy által megczáfoltatott. Dubraviczky az aliqua parst meghagyatni, Pázmándy unus alterque, Siskovics, Czindery, Gróf Andrásy, quiscumque, szintúgy Hertelendy, ki quiscumque urbariali tenuti provisus tétetni kivánták, Bezerédy és BALOGH ki igazságosnak találta, hogy ha unus e comportionatis áll, legyen unus e colonis is. Ezen véleményt a töbség elfogadta.
A solita via urbariali helyett Czindery, Klausal és Komlosy legali tétetni akartak; de Rohonczy, Benyovszky, Török és Dókus kivánságára egészen kihagyattatott. Hasonloul a pro re nata, Rohonczynak pártolása, és Dokus Dubraviczky Paloczy és Borsiczky projectált modificatiojok ellenére egészen kimaradott Bernáth, Gyertyánfy, Pronay, Török, Patay és Nagy előadásaikra. A commassatiot és proportiót nem ide valónak vélték Czindery, Balogh, Pázmándy, Poszavecz, Deák, Hertelendy, ki ez által nem akarta hosszas utra utasitni a szegény jobbágyot, noha grof La Motte és Klausal ezt okvetetlen szükségesnek vélték. NAGY PÁL a redactio előtt még némely kérdéseket elhatároztatni kivánt, t. i. 1-o Quis dirimat, partibus contrarium statuentibus, an situs loci admittat vel non? 2-o Situ et extensione non admittentes quae legis provisio? mert az ily boldogtalan helységek nem maradhatnak örök zavarban. 3-o Ubi situs admittit, quo movente fiat segregatio in puris dominiis et in compossesorabibus? qua via, an conventione, an processu? conventione peracta est ne rectificationi obnoxia, et quamdiu? Noha ezen kérdéseket Borsiczky, Balogh, Pázmándy s Klauzál igen fontosaknak tartják, de úgy vélik, a redactio által mindazokra már meg van felelve. La Motte ellen, ki a proportiót szükségesnek vélte az urbarialis regulatio előtt, leginkább BEZERÉDY kelt ki, ki épen megforditva látta a dolgot, mert előbb tisztában kell lenni a jobbággyal. Sokáig tartanak a proportionalis perek; valyon azért a segregatio addig elmaradjon? De azt elismeri, hogy van oly hely, hol a commasatio megkivántatik. Ugy szeretné tehát, hogy: pro re nata premitti vel subsequi debebit. PALÓCZY a parasztak nagy részét minorennisnek itélé, ellenben CZINDERY küldői a jobbágyokat elég ésszel biróknak tartják, hogy az örökös tutela alól kimentessenek és magok dolgairol végezhessenek. Ezért a Vármegye felvigyázását nem arra kivánja, hogy jól és hasznosan egyezzen a paraszt, hanem arra, hogy ha panaszkodik, orvoslást nyerjen. SZALOPEK és POSZAVECZ semmi különséget nem lát e tárgyban a purum dominium és a compossessoratus között. Végre FEKETE eképen dictálja az ujabb modositást: Si dominus terrestris, aut unus e compossessoribus, aut denique quiscunque colonorum constitutivo sessionali provisus desideraverit, cum interventu exmittendae per comitatus universitatem deputationis, penes liberam, per sedem quoque jud[icia]riam revidendam conventionem, aut si haec non succederet, via urbariali, praemittenda quoque pro re nata omnium tenutorum commassatione, segregandum statuitur.
Melly modositás el is fogadtatott.*
V. ö. Kölcsey, VII. k. 181. l.
Martius 22-én a vóltak előlülésök alatt a 3-ik Artic[ulus] 3. § nak 2-ik pontja: segregatio pascui etc.* vétetett tanácskozásba. GRÓF ANDRÁSY azon inditványt teszi, hogy a si fieri potest clausula kimaradjon; mindenütt kivánja a földeket, réteket elkülönöztetni és nem csak a földesur és jobbágyai között, hanem a jobbágyok közt is kivánhassa egyes ember és földjei, rétjei magános használhatását. Nem akarja ezt a nagyobb résznek kivánságától felfüggesztetni, mert erre még nehezen megy reá a communitás, ha csak egyes emberek, kiknek intelligentiája előbre van, példát nem adnak. A legelőt is kivánja egyes jobbágyok közt elkülönöztetni, de itt csak a nagyobb rész kivánságára, mert a communitas költségén kell a segregatiónak történnie.
A Proiectum szerint a legelő elkülönítését nemcsak a gyep felosztására, hanem, ha lehet – si fieri potest – más földekre is ki kell terjeszteni, miért is a legelő használata a majorsági réteken, ugarokon, tarlókon és egyéb földeken egyedül a földesurat, az urbariálisokon ellenben csak a jobbágyokat illeti meg. (22. l.)
Ezen inditványt pártolák Csapó, CZINDERY ki a régiség maradványának mondja, hogy az a ki a földet szántotta s learatta, annak ugarját, tarloját ne használhassa; MAJTHÉNYI (Bars) hanem mint conditiót sine dua non, praemissa commassatione. A principiumot szeretné enuncialtatni, hogy jónak találják a RR az elkülönözést, de a coactiva erőt a potioritás ellen még most is időelőttinek véli; ugy hiszi, enunciato principio egy decennium alatt reá megy a nép. A vitatások folytában történt hogy ezen kérdéstől eltértek, de egyszer Pázmándy, másszor ismét Bezerédy felmelegitették. Pázmándy, BEZERÉDY ki fontosságát, földmivelésünkre és nemzeti gazdaságunkra befolyását mutatja, az ellenfél által felhozott nehézségeket megczáfolja s ezt a valodi proprietásnak, az 1. 9-ae* létrehozásnak nevezi. NAGY ki ott a hol nem lehetne egy tagban elkülönözni, azt legalább per diverticula kivánja, JUSTH meg van ugyan győződve hogy megyéjében nem eszközölhető a Torna inditványa de azt is tudja hogy másutt eszközölhető, még pedig haszonnal. Azért csak általánosan, kénszeritőleg ne hozassék nem ellenzi.
Hármaskönyv, I. 9.
GR. ANDRÁS bővebben fejtegetvén inditványát, azt hiszi, az csak meg egyezik az igazsággal hogy urbarialiter kiadott földjét, rétjét a jobbágy tetszése szerint használhassa, s hogy a lóherrel bévetett ugart a földes úr le nem legeltetheti. Ennyiben nyugodtá teszik az eddigi végzések. De akadályoztathatja ám a Communitás, amellynek vagy tehetsége, vagy intelligentiája nem áll oly magas fokon mint egyeseké. Micsoda igasság az, hogy egyes iparkodó ember ugarjának hasznát ne vehesse, a renyhe potioritás miatt. Ő tehát ennek közönséges béhozatalára kivánná most az embereket előre elkészíteni, s ki jelenteni hogy ahol lehet kivánatos a tenutumok elkülönözése, s hogy aki ugarját használni akarja, használhatja.
PRÓNAY épp ezért, mivel ezen fontos inditványnak practica létesitése szivén fekszik, nem kivánja azt igy intercalariter futolag elintézni.
Ennek következésében némellyek az Oeconomia publica szakaszára utasitatni, GR. LA MOTTE pedig most az urbarialis massa elkülönözését elegendőnek tartván, azt a jövő törvényhozásnak felhagyatni. kivánták. De BERNÁTH örök hálára tnéltónak álítja, ha csak ezt jól kifőzve haza hozzák a RR. Az urbariálenak dominans principiuma volt, hogy az önkénytől szabaduljon a földnép; ezt pedig nemcsak az urtól szenvedi, hanem sokszor súlyosabban az ugy nevezett gazdag szegény embertől is. Akár mikor veszik fel, ő legszentebb kötelességének isméri éjjeleket nappalokat reá forditani, s politicus véteknek tartván ezen önkény elháritását csak egy §-ussal tovább halasztani, kéri, méltóztassanak Torna inditványát itt felvenni, s elfogadni. (Sokan: elfogadjuk, elfogadjuk, senki sem mond ellene.)
Ocskay, Dessewffy, Somsich pártolák: provocálván a mivelt gazdagságú Európára, a királyi városokra, hogy commassatio nélkül is lehet az elkülönözés. SOMSICH practicus oeconomiai tekinteteket hoz fel, a kicsapott három rotatióju gazdagságról, felső Ausztria virágzásáról, hol Augustusban még lóhert talál, midőn nálunk a legelőn még a nyúl sem talál füvet. A legelőt nem lehet regulázni, ha csak a földeket nem regulázzuk; legyen tehát kénszeritő ereje Torna inditványának. – DOKUS a Nemzeti szorgalom előmozditása tekintetéből itt enunciáltatni kivánja azon elvet: hogy a mi nemes embernek meg engedtetik t. i. hogy földét körülkerithesse, az ugart használhassa s a t., az mind a jobbágynak is megengedtessék. A modalitást lehet a 9-ik §-usban felvenni.
Gr. Andrásy inditványa elfogadtatott.
A második módositás vala NAGY PÁLÉ, ki nagy figyelemre méltónak állitá Torna inditványát és a si fieri potest helyett tétetni akarta juxta principia quoad pascuum praestabilita, azon kivül a hol lehet egy tagban vágatassék ki a jobbágy földje, hol pedig nem lehet, legalább per diverticula. – Hertelendy és Dessewffy modositva kivánják elfogadtatni; Deák, Sutsics és Siskovics épen nem állanak reá. De pártolják Borsiczky, mert máskép homályos marad a törvény, Klauzal és Péchy. Voksolnak, és a többség elfogadja ezen inditványt is.
Azonban PRÓNAY projectuma, hogy a két pont egybe foglaltassék és a záradékok előre bocsátassanak, noha Dubraviczky, Patay, Pázmándy és Czindery által pártoltatik, Klauzal, Komlosy, Dóbóczky, Vitéz és Somsich ellenmondásaikra, mint a conclusum circulare elleni, a többség által elvettetik.
23-ik Martiusi Circulusban a voltak előlülése alatt felolvassa Fekete a tegnapi végzés következésében a modificatiót. „Quo autem coloni quoque suis tenutis inter se privative uti valeant, in quantum practicabile fuerit et ratio oeconomiae commendaret, occasione regulationis, si major pars communitatis desideraverit, singulo etiam colono cuncta tenuta ir, uno corpore exscindantur.”
Ezen redactióval sokan meg nem elégedtek és némelyek változást javaslottak, nevezetesen GR. ANDRÁSY: „ubi autem excisio in corpere fieri non posset, omnimodum usum exclusivum arvorum, vervactorum item et foenilium propriorum cuilibet colono admitti.” – NAGY PÁL: „si vero pro re nata tenutorum commasatio instituenda foret, tunc, si id modo praededucto practicabile et ratione oeconomiae utile recognitum fuerit, majorve pars colonorum desideraverit, tam pascuum quam et reliqua tenuta urbarialia unicuique colonorum in concreto, vel adminus per diverticula in corpore exscindenda venient.” A mihez CSAPÓ még hozzátétetni kivánta: „sinaillative, si voluerint, quoque pascuanda”. Visszajöttek megint a kérdésre, valyon permissiva vagy coactiva legyen a törvény. Kénszeritőnek kivánták Balogh és Répás, a tegnapi végzés szerint permissivának Borsiczky, Hertelendy, Bene, Gr. Andrásy, Novák és többen. A clausulát, si ratio oeconomiae admiserit, Gr. ANDRÁSY kihagyatni kivánta, ki általában minden clausulationak ellensége; hasonló véleményben voltak Csapó, Fekete, Zmeskál etc. de végre csak megmaradott a notariusnak redactiója.
Nevezetesek valának a tüzes vitatás közben némely kifejezések: BENYOVSZKY a felső Austriai gazdálkodás módját ide behozatva nem akarná látni; nem volnánk mi akkor már magyarok, hanem austriaiak. Maradjanak ott lóhereikkel együtt. Látta ő Francziaonszágban is a hires istállói marhatartást, de ott ritkán lát hust a földmives; gesztenyével él. Szép ez mind a könyvekben, de nem a valóságban; nálunk jobban él a jobbágy. GR. LA MOTTE kérdé: Két-háromszáz juhait hogy legeltesse az ur egy-két köblös földjén a nélkül, hogy a másik földjére a jobbágyon keresztül ne hajtson. Ugy csak égesse fel inkább majorját. PALÓCZY meg van győződve, hogy ez az újmódi gazdaság geniusunk ellen van, nálunk bizony lábra nem kap. Szép az industria, de ő biz azt látja, hogy ez csak ott van, a hol a föld terméketlenségét nagy erővel ki kell pótolni. Würtembergben puttonban hordják a földet partra s ott fával támogatják, hogy a viz el ne hordja, s még is ezerenként költöznek Americába. Nálunk, hála Istennek, hogy ez nem igy van. Most is közkivánságunk 4-ik Henriknek 300 év előtti óhajtása, hogy minden vasárnap egy tyúk legyen a paraszt fazokában. Magyarországban a jobbágyságnak legnagyobb része minden nap ehet a maga majorságából. Illy kifejezések ellen erősen keltek ki némely követek.
