1833. február 9 A főrendek ülése. Tárgy: Az előleges sérelmek és kir. propositiok tárgyában a rendektől kapott válaszizenet ponto…
1833. február 9
A főrendek ülése.
Tárgy: Az előleges sérelmek és kir. propositiok tárgyában a rendektől kapott válaszizenet pontonkénti vizsgálata. [I.] Az országgyűlés törvénytelen elhalasztásának kérdése. [II.] Az előleges sérelmeknek a kir. propositiókra adandó válasszal együtt való felterjesztése.
A főrendek ülése.
Tárgy: Az előleges sérelmek és kir. propositiok tárgyában a rendektől kapott válaszizenet pontonkénti vizsgálata. [I.] Az országgyűlés törvénytelen elhalasztásának kérdése. [II.] Az előleges sérelmeknek a kir. propositiókra adandó válasszal együtt való felterjesztése.
Februar. 9-én Fő Rendek ülése.
[I.] Fel olvastatván az előleges sérelmek és Kir. propositiók iránti viszon izenet,* szakaszonként tanátskozás alá vétetett.
Iratok, I. k. 52. s köv. l.
1-ő Kérdés. A RR. nem akarnak a Diaeta Cholera miatti elhalasztásának az Ország gyülés rendes tartását biztositó meg emlitésétől el állani, mint hogy már az RRek is azt vették leg inkább sérelemnek hogy a Cholera meg szünte után is 14 hónapokig halasztatott az Ország gyülése s kivált azon aggodnak, ne hogy az ország gyülés önkényes elmulasztásának esetei, a[z 1]741: 22 czik. törvényesitett két esetén tul ki szélessittessenek.*
V. ö. 67. l., 4. jegyzet.
A VÁCZY, ROSNYÓI PÜSPÖKÖK S a BARSI (KEGLEVICH), ZEMPLÉNYI (MAJLÁTH) és KÖRÖSI (BEDEKOVITS) Fő Ispányok ezen két okokat vették tzáfolás alá, s ki fejtvén azon mirigyes nyavalyának öldöklő dühösségét, valamint azt hogy a 14 hólnapok számitása hellyes vólna tagadták, ugy az 1741: 22. czik is, mellynek historiaját G. MAJLÁTH elő terjesztette, ugy magyarázták, hogy az nem a Diaeta nem tartásának eseteiről, hanem a palatinalis concursusok tarthatásának esetéről szóll, s hálás tisztelettel emlitvén Ő Felségének azon veszélyes körülmények között bizonyitott Atyáskodó gondoskodását, – és Mailáth a Diaeta élő törvénybe nem ütköző el halasztásának meg emlitését ki hagyni, a többiek pedig eggyesülés tekintetéből az emlitést ugy módosittatni kivánták, hogy valamint ő Felsége ki jelenti azt, hogy fájdalmasan veszi hogy [1]831. 8-ber 2-án az Ország Rendeit egybe nem hivathatta, ugy az Ország Rendei is nyilatkoztassák, hogy ezt hasonloan fájlalják. Illy értelemben szóllott:
B. VAY MIKLÓS, azt adván hozzá, hogy ha ő Felsége nem az [1]830: 6. czik[kelyben] ki tüzött tzélra,* hanem subsidium, vagy más illyes kivánság tekintetéből hivta vólna most egybe az Ország Rendeit, azt s tsak azt, mint a törvények el mellőzesit sérelemnek venni lehetne, azonban ha a Diaeta tartásának jussát egy szent erekle gyanánt őrizzük, ezt rossz néven senki sem vehetvén, minek utánna az RR. aggodalmok hellyes, vagy hellytelen – de aggodalom, ezen tzélból eredet, azt mint a törvény hozó test nagy részinek aggodalmát azon kijelentéssel szükség meg szüntetni, hogy távol vannak a F[ő] RR. azon értelemtől hogy a[z 1]741: 22. czik ki szélessedjen. Az emlitésben tehát, mint az előtte szóllók azon tekintetéből is meg nyugszik, hogy a különös törvény czik által ki rendelt Diaeta meg szabotti határ napja meg nem tartásának oka a Decretum elő szavában meg emlittethessék.
A törvénycikk az igazságszolgáltatás zavartalanságáról gondoskodik, ha az 1830. okt. 2-ra összehívandó országgyűlés a rendszeres munkálatok tárgyalásával hosszasabban foglalkozik.
A FŐ LOVÁSZNOK ZYTSY (s Bihari Fő Ispány) beszédje közben emlitést tevén hogy Posony vár[me]gye táján ő volt kir. biztosnak ki rendelve s azért tudja hogy miként folynak a dolgok, – erre
G. ESZTERHÁZY MIHÁLY: Eő Excellentiája a Fő Lovász mester magát Posony tája béli kir. Commissariusnak nevezte, én mint Poson Vár[me]gye Nemesse annak el nem esmértem, el nem esmérem, ellene mondok s ellene mondásomat közös napló könyvünkbe iktatni kérem (ide tzélzott a Groff hogy Napló könyv vitelére lévén a F[ő] RR. a KK. és RR. által fel szóllitva, azt azon nyilatkoztatással mellőzték el hogy az RR napló könyvét a törvény hozó test napló könyvének tekintik.) Egyébb aránt mint a Barsi Fő Ispány, mert nem akarná Ő Felségét meg sérteni, ki a veszélly közepette is hiv alatt valoi közt meg maradván, szép példát adott azon nagy Uraknak, kik sietve hintóba ültek, s messze távolból várták a dolog bizonytalan végét, mint a rosz katona ki pintzébe, vagy a markotányosnénál várja a tsata ki menetelét.
ORSZÁG BIRÓ: Veszéllyel tellyes dolog lenne ha az Ország gyülés tartása akár mely ok miatt meg gátoltathatnék – ez eránt sarkalatos törvényünkbe alapul az igazságos aggodalom, azon törvényeket sértetlen épségben feltartani kivánja, de ugy hiszi hogy a fel forgó különös esetben a polgárok életének meg tartása, a köz társaságnak ezen Fő tzélja, ezen minden másnál nagyobb törvény tiltotta az Ország RRnek egybe hivását. Milly atyai gondal ügyelt a társaság ama Fő czéljára Felséges Urunk, az már előtte ékesen s hizelkedés nélkül s épp azért ékesen mivel hizelkedés nélkül ki fejtetett (G. Mailatra czélzot.) Az emlitésbe meg egyezik, ugy hogy azon közbe vetés Törvényeinkel meg nem eggyeztethető t. i. el halasztása ki hagyattassék.
B. VESELÉNYI a KK. és RR. mellett szólván ékes beszédjében a többi között azt is meg emlitette, hogy a Kormány által az epe mirigy el távoztatása tekintetéből tett elrendeléseket sok Megyék törvényeikkel összve eggyeztetni nem tudván, felirásokat tettek, mellyek ha a törvény hozó testnek az RR. által javallott tisztelő kimélettel tellyes meg emlitésben némi visszhangra nem találnak, Hazánk számos törvény hatóságainak törvényes lépése karhoztatodni láttzatnék. Ezt
A NÁDOR rossz néven láttzatott venni, nyomban felelvén, Censeo (ugymond) in discussione hujus objecti manendum esse in sphaera responsi statuum az ő ellen vetéseik felől kell szollani. Az előttem szolló azon ujj thesist allitá fel hogy azért kell emlitést tenni, minthogy olly rendelések jöttek közbe, mellyeket törvényeinkel nem eggyeztethetőnek itél. Annak idejében lehetne erre felelni, most tsak ennyit; hogy rendkivüli esetekben, ha valami történik, azoknak kik othon békével ültek s a veszély alatt oly országban mulattak, mellyet az Isteni Gondviselés ezen tsapástól meg kimélt, könnyü in medium prodire s gántsokat keresni. Iliacos intra muros peccatur et extra. De minden kormánynak első kötelessége hogy a pólgárok életét s egésségét lehetőleg meg óvja, hogy Ő Felsége minden gondjait ezen fő nemes tzélnak szentelte, nints ki tagadhassa.
GHYCZY (Torontali Fő Ispány) akkor látna sérelmet, ha nem vólt az emlités téve a kir. elő adásokban, ez vólna önkényes elhalasztása az Ország gyülésének. Tsak annyiban távozik el véleménye a B. Veselényiétől hogy nem mint Gravament kivánja meg emliteni, egyébb aránt az RRekkel tart.
G. KÁROLYI: Hasonlóan az RRkel tart mivel valahányszor nevezetes történetek előzték meg a törvény hozást, az előleges törvény Czikkelybe mindég emlités vólt irántak. Nem teheti fel senki hogy az RR szemre hányást akarnának tenni ő Felségének, tsupán ovást kivántak jövendőre is, igy meg kell emliteni, hogy az el halasztás törvényeinkel meg nem eggyezik, leg alább a minime hellyett haud componi qveuntem változást* kész el fogadni.
A rendek felirat-javaslatában: „cum legibus nostris componi minime queuntem hucadusque interventam dilationem”. (Iratok, I. k. 13. l.)
B. SZEPESY (Péchy püspök): Ha emlitést kelletik tenni, azt hálás köszönettel tétetni kivánja, különösen azon oknál fogva is, mivel az 1830: 6-ik Czikk[elyben] 2-ik 8-ber lévén határ napul rendelve, arrol nints emlités, mit kellessék akadály esetében tenni, már pedig a habár napra tartani nem lehetett s ennél fogva Ő Felsége nem lett vólna köteles a szokott törvényes idő előtt az Ország Rendeit egybe hivni.
G. SZÉTSÉNYI ISTVÁN: Ha egy felsőbb Hatalom melly Nemzet és Fejedelem közt itél, s egykor bizonyára itélni fog, kérdeztetne, valyon azon viszonyokba, mellyek a Magyar Királly s Nemzet között fenn állanak, hol határozott kórmány s képviselői rendszer létez, meg tette é a Kormány leg szentebb kötelességét? t. i. azon gondot forditani a polgárok éltek meg tartására melly véget a fejedelmek egy nagyobb Hatalom által a Földre állittattak, ugy hiszem, azt itélné hogy M[agyar] országnak leg kisebb keserü kitételre is oka nints, gántsot keresni a kormány tetteiben szokás, ama szomoru idő szakban, mellyben sok ember sokat tanulhatott, találni is lehet, de az igazságos ember, bár leg nagyobb gántsoló, igy lenne kéntelen szóllani, tegnap én gántsolódtam, – ma minthogy felsőbb parants nem érkezheték, magam tettem rendelést s annak még rosszabb következése lőn. Sokan mondják, melly szerentsétlen gondolás! el zárni a szabad közösülést? vallyon mit mondottak vólna, ha a Kormány semmit sem tett vólna, mi tán a foganatot tekintve jobb is lett vólna de a Kormány is emberekből, gyarló emberekből áll. Vidékemen az tartatott félelemnek hogy a vármegyének érdeklett része Austriához nem tartozott, ki hozzon itt itéletett! hányszor futottak zárkoztak, hogy az orrok tsutsa nem láttzott, a Kormány melly áldozatokat tett, tudjuk, hiszem e részben a halhatatlanság koszoruját vivta ki magának a Kormány s köszönetet érdemel.
Vegyük fel practice, törvény van hogy minden harmadik éven Ország gyülés tartassék, de az egybe hivás a Király hatalmában vólt eddiglen leg alább, én ebben nemü anomaliát látok azt azonban most nem visgálom, de kérdem, ha a Fejedelem tul lelki esmeretségből minden eggyes vármegyét ez viszont minden eggyes embert meg kérdezett vólna, légyen e Diaeta Oct. 2-án, Nemesi Szavamat adom, a többség ezt mondta vólna, Istenért ne légyen! Ha már a kórmány ezen köz véleményt szerentsés vólt el találni, minek a gánts.
De át látom helyes, igazságos a RR. aggodalma, [1]812-iktől [1]825-ig nem vólt ürügy, Diaeta még sem tartatott, hát ha most egy ürügy tsuzna be? itt tökéletesen kezet fogok, a törvények fel tartását alkotmányi országban nem egy jó kormány miatt találták fel, illy kormány csábitó! el altatja a Nemzetet, mig végre azt valja, bajos a halom actákat forgatni, kényelmesebb dolog, ha ezt más teszi, de a törvényhozás figyelmének jövendőre is ki kell terjedni. Minden harmadik évben Diaeta légyen, mondja a törvény, még is 1812-től 1825-ig, a mi számolásunk szerént 13 évig nem vólt, s ha ez jó kormány alatt történhetett ok nélkül, máskor is történhet – történjék tehát emlités ugy mint a Borsodi Helytartó javallá, ezt idő nyerésnek is tekintem, ha eggyet értést eszközlünk általa, kivált oly tárgy felett, melly talán nem is érdemel hosszu időt.* Szollottak még G. BETHLEN DOMONKOS: Azon elvből hogy bár hogy történt légyen is az 1830-ki 6-ik törvény tsak ugyan nints bé töltve, s törvény el törlését tsak törvény s nem egy oldalu hatalom által illő meg tenni. – A Fő Pohárnok, Nyitrai Püspök, G. Pongrátz, a Tárnok, némellyek ugyan emlitést, de köszönettel eggyesitve kivánván, annyival inkább mivel mind a TÁRNOK mondá, Ő Felsége non exorata pure e clementia rendelte a később törvénybe ment Diaetalis törvény napot.
V. ö. Zichy: Széchenyi beszédei, 100. s köv. l.
ORSZÁG BIRÓ: Ha valaki, én jelentettem ki Ő felségének Atyai gondoskodásaért hálás tartozásunkat, ugy hiszem mégis a már el fogadott emlitést köszönettel egybe kötni, itt nints hellye. Az RRnek aggodalma abban gyökereztetik, ne hogy a törvény által el rendelt Ország gyülés el mulasztassék, valamint el esmérem hogy az egyben hivás a Felségi jussok közzé tartozik, ugy azt is vallom hogy azon felsőbbi hatalom tsak a törvények értelmében gyakoroltathatik, következőleg a törvénynek, légyen bár ő Felsége fel szollitására, vagy meg eggyezésével hozva, bé kell töltetni, – már pedig a bé nem töltés iránti biztositás és köszönet nem jól fér eggyüvé.
A NÁDOR szokott előlülői járatossággal fel fogván a mondott erősségeket, a kérdést ugy fejezé, hogy:
1.) a 14 hónapi számlálás nem áll, de ugy véli a RR. nem is igen hartzolhatnak ezen argumentummal, mivel 1830-ban magok az RR. azt jelentették ki hogy a rendszeres munkákba alig fogna valami sikerrel történhetni ha tsak előbb a törvény hatóságokban fel nem vétetnek s nem kételkedik ha első Januariusra öszve hivattak vólna az Ország Rendei, oda nyilatkoztak vólna, hogy nem jővén el készülve, semmit sem tehetnek, ez ugy véli, nem tsak meg, s az 1830-ki állapodás tekintve, követeltséggel is történt vólna meg.
2.) Hallottam hogy az 1741: 22. czik. érdeklőleg a törvény szellemére kellessék tekinteni. E véget szükség azon törvény eredetét meg vizsgálni. Midőn az RR. át látták, hogy az ország védelmére rendes katonaság, s ennek fel tartására állandó adó kivántatik; ennek fel állitásával a rendes szükség fedezve vólt, de kellett a rendkivüli esetekről is gondoskodni, meg egyeztek tehát hogy ezeknek fedezéséről palatinalis Concursus is tehessen rendelést, azt mind az által egyedül a subsidiumokra határozták. Csak hamar ugy fordultak a háborus időnek körülményei, hogy már 1723-ban sérelemnek vetetett a Concursusnak gyakorisága, a Kormány hivatkozott a rendkivüli esetek eránti törvényes ellátásra. Ez igy ment [1]729. háboru következésében, mig végre 1741. az RR. országos sérelmeket terjesztettek fel, kivánván a[z 1]715-ki törvényt szabályosabban meg határozni s a Concursust tsupán két esetre szoritani. Igy nyere lételt [az 1]741. 22-ik Czik. mellynek szelleme koránt sem Ország gyülését, hanem a sérelmesen meg gyakoritott Nádori összve jövetel korlátozását tárgyazza.
Igy fogván czáfolás alá a RR. többi támogató okait is, végre azzal rekeszti bé, hogy van egy ügyelésre méltó tekintett, t. i. hogy hol a törvény sértetlen maradása mellett az időt kiméllő eggyeztetés, a Fő RR-nek hozzá járultával meg eshetik, kivált már két hólnapja tartván a tanátskozás, a dolgok folyamatjának könnyitése miatt engedni lehet, s azért meg egyezik, hogy a Cum legibus minime componi qveuntem ki hagyásával az emlités meg maradjon.
[II.] Felvétetvén a 2-ik kérdés t. i. hogy a KK. és RR. az előleges sérelmeket továbbá is a kir. elő adásokra adandó válasszal egy felirásba foglalva, még pedig ennek homlokán fel terjesztetni kivánják, annak ki nyilatkoztatásával hogy ezen több Ország gyülésein ki jelentetett köz meg eggyezéstől magokat semminémű ellen vetéssel el vezettetni nem engedik.
TÁRNOK: Nem titkolhatom hogy ezen ki jelentésben a tractátusnak oly ujj nemét látom, melly minden eggyesülést meg szakit, mellynek követését javallani szentség törésnek tartanám, mi lenne belőlle ha mi is azt mondanók? A tárgy velejét érdekelve oda megy ki okoskodása hogy az Ország RR. mostani egybe gyülésének tzélját meg szabja az [1]830-ik 6-ik Czikkely hogy a javallatt modalitás világos törvénybe ütközik. Hogy az előleges sérelmek előleges fel terjesztését a Fő R gátolni nem akarják, hanem az 1791-ik 13. Czikkelynek* tetleges meg törésében meg nem eggyezhetnek tudván hogy a magyarázat hatalma a törvényhozó test mind két részét egyenlően illeti, hogy 1807, nem azt mondották az Ország Rendei hogy kir. elő adások előtt veszik fel a sullyokat, sőt azt hogy késznek bé menni az elő adásokba, de egyszersmind a sérelmek orvoslását is kéntelenek sürgetni.* – Ezeknél fogva kéri az RR-ket felszollitani hogy a sarkalatos törvények iránti engedelmességnél fogva a 790-ik 13. Czik. is töltsék bé, a sérelmek eránt pedig nyujtsanak módot, hogy azok az idézet törvény meg sértése nélkül szintén fel terjeszthessenek.
A háromévenkénti országgyűlésről szóló törvénycikk szerint a király gondoskodni fog, hogy „pertractatis debite propositionibus regiis cuncta iusta gravamina universorum statuum et ordinum regni … tollantur”.
A rendek 1807. május 23-i feliratukban kifejezték készségüket, hogy előteremtik a háború folytatásához szükséges eszközöket, kérték azonban, hogy ezt megtehessék, az ország anyagi megerősödésének útjában álló akadályok elhárítását. (Az országgyűlés Írásai, 47. s köv. l.)
B. VESELÉNYI: Azt állitják, sérelmek nem lehetnek tanátskozás és fel irás tárgyai, mi előtt a kir. elő adások el nem láttatnak és ebből következtetik, hogy a praeferentiálék együtt sem küldhetnek fel. Az elsőt régibb törvény és szokásból az 1791-ik 13-ból s az ottanni szokásból akarják a Fő RR. meg mutatni. A[z 1]791. előtti időszakra illetőleg a kir. elő adásoknak minden sérelmeket ki rekesztő elsőbbségét meg mutatni nem lehet. (Itt fel veszi leg előbb az Ulászló 2: 25,* s meg mutatja hogy ez nem Diaetáról, hanem tsak a kir. senatusról szóll, de nem is az országos sérelmeket, hanem tsak eggyesek ügyét rekeszti ki az elsőségbül, sőt amazoknak, még pedig leg előbbi tanátskozás alá adását a királynak Kötelességévé teszi.) Továbbá a következő időszakból 50 évet hozván fel például. 1550. egész 600-ig 11 ország gyülést talál, mellyben a Czikkelyek sorából ki tettzik, hogy a tanátskozás előlegesen sérelmek eránt folyt s ezt az 1550. 54. 59. 82. 83. 88. 93. 95. 96. 98. és 599-ik Decretumoknak itt ott tisztelkedés utáni czikkelyeiből bizonyitja, azt huzván ki, hogy nem tsak a kir. elő adások mellett sőt előtt a sérelmek nem tsak fel irás tárgyai vóltak, hanem azokból előlegesen törvények is alkottatak.
Az 1495. évi 25. tc.
Az 1791: 13. czélja és szavai hellyesek. Minden Ország gyülési köztárgy vagy a Fejedelmet vagy a nemzetet érdeklő, közelébről szükség tehát hogy munkássága mind a két részre egy aránt ki terjedjen, külömben egy vagy más fél rövidséget szenyved. E tzélra hozatott a 13. czik. melly egyenlően oszt kedvezést a királlynak, mert az elő adások leg elébbi fel vételét, a nemzetnek, mert minden sérelmek okvetetlen orvoslását rendeli. De minden törvény nyujtotta kedvezésre garantia kell. A Fejedelemre nézve van, mert ő hivja összve, Ő nyitja meg elő adásaival s ő végzi bé, mit nem tesz, mig kivánatai el nem láttatnak. Hát a Nemzetre nézve miben áll a garantia, hogy mivel nyittassék meg, nem tőlle függ, az sem hogy meddig tartson, midőn reá kerülne a sor hogy osztály részével éljen, a másik fél véget vet, miben áll tehát a garantia? (felelet, kegyelemben, ami igazábban önkény, vagy Constitutionalis nevével nevezve – semmi.) Ország gyülésnek három idő pontja van: kezdete, folyta, vége. – A kezdet és vég a Fejedelemé, már ha az első középsőre olly hatással van, melly ki rekesztőleg munkál, mig a harmadik mindent el vágó hatalmát üzheti, ugy a nemzetnek osztály része leg fellyebb a remények ingadozó körében létezhet. Lehet ennél osztály igazságtalanabb? Fejedelem s Nemzet Diaetán jön összve költsönös számvetéseit el igazitani, gondoljunk már oly szám vetési viszont; mellyben tsak egy félnek szabad computusra fel szollitani, tsak néki rovó kötelező leveleit leg elébb be adni. A másik fél pedig tartoznék ezeket meg vizsgálni, s a tisztába hozattakat el esmértetni, de mikor reá kerül a sor hogy meg mutassa mivel adós néki a másik, ez azt mondaná: Már mennyen az Ur haza, tovább nem számolunk, majd máskor. Máskor ismét nem a félbe szakasztott számvetést folytatná, ujra tsak a magáét követelné s azt meg nyervén megint haza küldené, – nem valóban furtsa szám vetési manipulatio lenne ez.
Nints is törvény melly tzéljának kevésbé felelne meg, mint az 1791: 13., szükség tehát hogy változást szenyvedjen, még pedig ollyat hogy hasznát mind a két fél egyenlően vegye. A mint a dólgok eddig folytak s most állanak, azon tzikkely hason fele el van gázolva. És ki által, nem a Nemzet által – természetes tehát hogy a csonkulás az okozónak osztály részéből pótoltassék. Aki okozta a megfélszegitést, annak kötelessége a ki egésszités, ugy hogy ahol ő a törvényt félbe szakasztotta, ott kell nekie azt folytatnia. Mellyért az lenne igazságos hogy elébb minden függőben tartott sérelem orvosoltassék, s mi után a szám vetés illy tisztába jött, akkor kezdődjék elől a 13. czikkelly.
Végre hogy a praeferentiálék a Kir. elő adásokkal eggyütt, s azok közt terjesztettek fel, élő tanui vagyunk. Hogy az RR azokat most külön fel terjeszteni nem akarják, annak oka, hogy tsak igy reménylhetik hogy el nem mellőztetnek. Ezen aggodalom szülte tekintetbe osztozik, s mi után a Fel terjesztés szükségét már ugyis el esmerték a Fő R., javalja hogy idő kiméllés tekintetéből is egyezzenek meg a rendekkel. – Ezt oppugnálták:
FŐ POHÁRNOK B. ÖTVÖS: Hogy [1]647. régibb Diaetális actákat nem forgatot és igy se pro, se contra nem lehet régibb erősségeket szőni, de ugy hiszi a[z 1]791: 13. régibb szokáson épül, a magyarázat hatalma az Ország RR. egy oldalulag nem tartozik, mi törvényes szabás által kormányoztatunk s akarunk kormányoztatni, azért maradni kiván annál ami eddig divatozott. Kérdi, ki lessz a biró, hogy mellyik az el nem intézet sérelem? ha némellyet minden kir. válasz ellenére is ujra fel terjesztünk.
G. MAILATH (Zemplén): Igaz, két része van a[z 1]790: 13. nem akarják a Fő RR gátolni a második részt, mert meg egyeznek a külön fel terjesztésbe, tsak azt kivánják, hogy a törvény meg sértésének orvaslása más törvénv sértésében ne kerestessék. A szokásra nézve [1]807. eránt mind a Tárnok, [1]825-be rendkivüli körülmények, törvény kivüli hellyzet, de akkor is ki nyilatkoztaták az Ország RR, hogy sujjaikat ő Felsége kebelében s annak fel szollitására ki öntvén, a 13 Czik[kelyt] sérteni nem akarják. A törvény czikkelyek rendje nem jele a pertractatio rendjének. Végre az RR azon álitására, hogy nagyobb rész vétellel váratik a praeferentiálék orvoslása, mint az operatumok, azt hiszi, meg van a sérelmeknek tennen nyomosságok, de a propositiakkal hasonlitásban nem jöhetnek. Példában teszik a sót, de mi elsőbb ez e vagy hogy 8 millio ember a törvény paizsa alá hellyheztessék – mit annak a só birtoki és személyes biztosság nélkül. Az idővel való gazdálkodásnak nem akarja a törvény meg tartását fel áldozni.
Ezen s ehez hasonló okokat fel hordva, s bővitve szollottak még Horváth püspök, Orczy (Aradi) Bedekovits (Körösi) Keglevits (Barsi) Fő Ispányok, B. Vay (szokott csábitó ékes szollással), Ürményi, G. Fekete, a Pécsi püspök s az ORSZÁG BIRÁJA, ki Veselényinek azon mondására hogy az Országnak nints garantiája, azt felelé, van a Fejedelmi esküben, a két oldalu kötetü Diplomában, az uralkodók tulajdon érdekjekben – mert (nem szóll a mostan uralkodó Felségről) ha lenne Fejedelem, ki esküje iránt hüséggel nem viseltetne, nem kéntelenittetnék e ált látni, hogy az erőszak el törli a Fejedelem eránti szeretetett, mely a Királyi Széknek egyetlen legerősebb támasza.
G. KÁROLYI GYÖRGY sajnálja hogy a RR. ama minden tractatust kizáró ki jelentéssel éltek, s őket az attól való el állásra baráttságosan fel szóllitatni kiványa.
Azt mondják hogy ők mint képviselők jobban tudják mit ohajt a nép, mitsoda képviselőket értenek? ha a privilegiált statust, jó; de ha parasztokról van szó, azt tartja, itt több repraesentansa van a népnek, mint ott. (Ország biró s mások tettzést jelentenek.) B. VAY később ezt támogatja, de az izenetben emitetni nem kivánja, valamint a[z 1]790: 13. javitását is nem ide tartozónak itéli. – A tárgyra nézve G. Károlyi ugy nyilatkozott, hogy az RR. el álván attól, hogy a propositiók előtt, hanem tsak azt kivánván, hogy ezekkel egy papiroson küldődjenek fel a praeferentialék, ez magyarul anyit tesz mint egy pecsét vagy két pecsét. Ő idő nyerés miatt is reá áll a RR. kivánságára.
G SZÉCSÉNYI ISTVÁN: Minő theoria, praxis vólt 1790 előtt divatba nem vizsgálom, minek ezer két száz tajára vissza menni, hol ujjabb törvény van t. i. 1790. 13. Én állitom hogy soha még ezen törvénynek elég nem tétetett, ha bár az Ügyvédek Attyának, Mister Blackstonénak* elébe tennénk is azon Czikkelyt, bizonyal azt mondaná; ez két oldalu s csak akkor marad épségbe, ha mind két része tellyesittetik. Azért mind ahoz, mit már e tárgyban hallottam, tsak anyit teszek hogy a kegyelem kenyere, ha bár eggyesek meg hiztak is rajta, az egész hazának igen silány sovány koszt vólt ediglen. De én szóról szóra bé akartam menni a propositiókba, mert ugy hittem, nékünk mint philosophiai törvény hozóknak egy nagyobb állásunk vagyon most, s kérdem, ha [1]790-ből bittzent vágásba a dólog, most van e ideje azt erőltetni. Szabad légyen egy példa, – néhány nap előtt az Algemeine Zeitungban* azt olvastuk, hogy bizonyos tartománynak Országgyülésén, három napokig disputáltak, szabad légyen e az Asszonyoknak meg jelenni a karzaton. Tudjuk, 34 voxal igenre dült a kérdés, mi az egész kérdést magosb szempontból véve, – nevetjük. Casselbe bizonnyal vólt olly ember, ki a régi törvényeket porából ki mentvén meg mutatta, hogy az Asszonyoknak ott hellyök nints, menjenek a rokkához. Ha nékünk jussunk őket nevetni, hát valyon a külföldiek, kik fentebb állanak, mivel inkább szeretnek gondolkozni, sem mint a régi könyveket betüzni, s azért a jövendőt jobban ált látják, mit fognak mondani, ha olvassák mire vóltunk a propositiók által fel szóllitva, s hogy egész napot a Cholera emlitése felett huztunk ki. Valóban midőn annyi évek utánn itt az idő hogy tsudákat mivelhetnénk, kétlem, nem siratjuk e meg hogy ezen pillanatban nem emeltük magunkat magasbb állásra, s nem tettük azt ami törvényhozói kötelességünk lett vólna.
Blackstone William († 1780), az angol közjog első rendszerezője.
A mérsékelten liberális Allgemeine Zeitung 1810 óta Augsburgban jelent meg.
Azon állitás, hogy nagyobb rész véttel váratik a praeferentiálék orvoslása, el szomoritott, mert sinor mértékét látom benne az adandó kedvezéseknek. Hogy lehet azt mondani hogy a só dolga nagyobb érdekü, mint a személly s vagyon bátorsága, az önkény meg szüntetése s az igazság ki szólgáltatása, a polgári jussok biztositása sat. Épp ollyas, mintha demonstralni akarnám, hogy akinek se háza, se kenyere, se asztala, annak jó léttére só tartó a fundamentum. Midőn az önkénytől való fel szabaditásról, a népről van szó, azt mondani, hogy mindennél több a só dolga! minő szinben fogunk állani Europa előtt. G. Károlyi lelkemből szóllott, mi földes Urak tudjuk, hol kell segiteni. De a fel irást illetőleg, ha tsak arról van szó egy vagy két pecsét alatt kezdjük e, én biz azt tartom, van elég papiros is, petsét is, petsételjünk kéttzer, ez az én véleményem. De én más morális külömbséget látok a kettő között, s a ki tüzött magos tzélt nem akarnám el veszteni s kivánom hogy egész erővel akarjuk azt telyesiteni ami leg szentebb kötelességünk.*
V. ö. Zichy: Széchenyi beszédei, 102. s köv. l.
G. ESZTERHÁZY MIHÁLY Károlyival tart a fel küldésre nézve, külömben majd oda jutunk, mint azon ország rendei, kik Diaetára egybe hivatván misére mennek, onnan ebédre vatsorára és sietve haza. A só igaz nem mindenkinek használ, mert némellynek kenyere sints, de akinek van, mással süti nem sóval, tudjuk mivel, én tehát azt tartom, a só kérdése is nagyon fontos.
A NÁDOR reassumal; lehetne a mellett is szóllani, hogy most éppen el kellessék a praeferentiálékat mellőzni, de már a minap meg eggyeztek külön fel irásba a Fő RR., tehát erre vissza nem lép. A RR. első argumentuma a 13. Czik 2-ik része, ennek magyarázatja ellen a mondottakon felül még kettőt hoz fel: 1-ör) hogy a közönséges törvényen kivül, még van egy különös törvény, melly ezen Diaetának rendelési körét ki szabja, u. m. az [1]830. 6. 2-or) a napló könyv bizonysága hogy a sérelmek fel terjesztését ugyan fel tartották az RR., de nem a propositiók előtt tétetett a többi gravamenek iránt [1]830-ban azon inditvány, ne kellessék e a Diaetát rajtok kezdeni – de el vettetett, a[z 1]830. 6. t. cz.* tehát erősiti a Fő RRk thesisét. – 2. [1]807-ben subsidium kéretvén, az RR nem akartak bőkezüségeknek határt szabni, de bé ereszkedtek a propositiókba s hogy ennek voltakép meg felelhessenek, ki jelentették, hogy mig az operatumok fel nem vétetnek, azon czikkely töltve nem lesz.* 3.) az 1495: 25. vagy tsak a senátusról szóll, vagy ha tsak a Dietáról, a propositiók elsőségét bizonyitja. 4.) Hogy a[z 1]825-ki példa semmit se bizonyit, mert akkor rendkivül környülmények vóltak s mégsem küldettek fel propositiók előtt a gravamenek, hanem 4 hónappal későbben. 5.) Hogy a közönség több hasznot vár a praeferentiáléktól, nem kiván RR tudomássának derogálni, de itt mást hallott s a dolog természetéből azt látja, hogy a leg számosabb nép jó létte, az igazság szólgáltatás, magános hitel hellyre állitása, az igazgatás coordinatioja, de maga a Diaeta el szerkeztetése is bizonyára fontosabb. Mert ha jobban lennénk coordinálva, nem huztunk vólna ki két hólnapot végzés nélkül. 6.) Magok el ismérik a RR. hogy a propositiok is tsak gravamene-ket foglalnak magokba, és igy a dolog nem más, mint disputatio de serie, vagy az élő reménynél fogva fel kell vinni a operatumokat, mint hogy sérelem a fel nem vitel, vagy meg kell ismérni, hogy a praeferentiálék nagyobb tekintetüek, amit nem lehet. Amit Napkeleti Stylussal a kegyelem utjáról egy valaki mondott, ide nem alkalmaztatható, mert a Király semmit sem kiván magának, a propositiók a gravamenekkel egybe forranak. Azt sem tartja, hogy tsak egy vagy két petsét kérdése forog fel, mert az RR. olly elsőbbséget tulajdonitnak a sérelmeknek, melly a törvényel meg nem fér. Azon nyilatkozást qvod status semet demoveri haud patientur,* lágyabb értelemben veszi mert ők azt tsak a Diaetale conclusumról értik.
Az 1830-i országgyűlés erre vonatkozó tárgyalásait olv. a Jegyzőkönyv 79., 89. s köv. l.
Az 1807-i országgyűlés Írásai, 49. l.
Az Iratok-ban közölt akták nem tartalmazzák ezt a kifejezést s így összefüggése sem állapítható meg.
Conclusum: Az együtt fel terjesztésben meg nem egyeznek a Fő RR. de ha más módot ajánlandanók az RR a praeferentiálék mihamarébb fel küldésére, ellenkezni nem kivánnak.*
V. ö. Széchenyi, IV. k. 362. s köv. l.
Febr. 14-ik és 15-én folytatott RR izenetje feletti tanátskozás, a sorra nézve reá állattak az RR. kivánságára, jelentvén, hogy ohajtanák a Commercialéval egyetemben a Juridicumnak is mind azon részeit fel venni, a mellyek a kereskedéssel összve köttetésben állanak. A junctimra és vissza léphetésre nem állottak.*
A febr. 14-i ülésre vonatkozólag v. ö. Széchenyi, IV. k. 363. s köv. l.
Az előleges sérelmek eggyes pontjait Febr. 15-én meg rostálván, Erdélyre és a partiumra nézve a modalitás eránti ki halgatás mellett maradtak, a partium eránt is. Az Erdélyi Diaeta eránt ugy változtatták a ki tételt, nehogy határ napot látzassanak szabni Ő Felségének. A só iránt többnyire elébbeni végzések mellett maradtak, a többi pontok eránt többnyire azt declarálták hogy nem akarják hátráltatni.
Febr. 15-én az efeletti választ rostálták meg a Fő RR. – A KK és RR. bé végezvén az Urbarium 2-ik articulusát, febr. 17-én Kerületi Ülésekben vissza mentek az első articulus iránti módositások redactiójára.
