BÚCSÚ ÉS MENNYBEMENETEL
BÚCSÚ ÉS MENNYBEMENETEL
)
Klenk Tódor: Krisztus az Emmauszba menő tanítványokkal (Szent Lukács evangéliuma 24.15)
A Klasszikus Aranybiblia illusztrációja (1897)
)
Bibliaillusztráció (Pfeifer Ferdinánd, 1850 körül)
(Szent Lukács evangéliuma 24.51)
)
Amint elköltötték az ételt, Jézus Péterhez fordult e szavakkal:
– Simon Péter, Jónás fia, szeretsz engem?
– Tudod jól, Uram, hogy szeretlek – felelte Péter.
– Akkor te légy bárányaimnak pásztora.
Kisvártatva újra megkérdezte:
– Simon Péter, Jónás fia, szeretsz engem?
– Tudod jól, Uram, hogy szeretlek – felelte Péter újfent.
– Akkor te légy pásztora a juhaimnak.
Nem telt el sok idő, és megint megkérdezte:
– Simon Péter, Jónás fia, szeretsz engem?
Péter pedig lehorgasztotta a fejét, és csendben mondta:
– Te mindennek tudója vagy, Uram, azt is tudod, hogy szeretlek.
– Akkor te légy pásztora a nyájamnak – mondta Jézus. – A te kezedbe adom a mennyek országának kulcsait. Amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is, és amit a földön megkötsz, kötve lesz a mennyben is. Téged Kéfásnak, vagyis Péternek neveztelek el, ami annyit tesz: szikla. Erre a sziklára építem majd egyházamat, és a pokol kapui sem vehetnek erőt rajta.
És még azt is mondta neki Jézus:
– Lásd, amíg ifjabb voltál, magad övezkedtél fel, s oda mentél, ahová tetszett. Ha megöregszel, kitárod karodat, és más övez fel, és oda visz, ahová nem akarsz menni. – Ezekkel a szavakkal jelezte, milyen halállal dicsőíti meg majdan az Isten. – És most kövess.
Péter ekkor hátratekintett és látta, hogy utánuk megy az a tanítvány, akit Jézus szeretett.
– Hát őrá milyen sors vár, Uram? – kérdezte.
– Ha én úgy akarom, hogy megmaradjon, amíg el nem jövök, mi közöd vele? – felelte Jézus. – Te csak kövess engem.
Ezek után meghagyta Péternek, hogy ő is és társai is térjenek vissza Jeruzsálembe, és ott várjanak rá.
A tizenegy összegyűlt a jeruzsálemi házban, és ott várakoztak. Akkor már negyven nap telt el a feltámadás óta, és íme Jézus újra megjelent közöttük. Meghagyta nekik, hogy maradjanak a varosban, és el ne távozzanak, hanem ott várjanak az Atya ígéretének beteljesedéséig.
– Hallottátok már tőlem, hogy János csak vízzel keresztelt, ti azonban nem sok nap múltán Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.
– Uram – kérdezték tőle többen is az egybegyűltek közül –, mostanság lesz, hogy helyreállítod Izrael országát?
– Nem a ti dolgotok tudni a napot és az alkalmat – felelte Jézus –, ezt a maga hatalmánál fogva egyedül az Atya szabja ki. Hanem amikor a Szentlélek leszáll rátok, erővel teltek el, és tanúságot tesztek rólam Jeruzsálemben, Júdeában, Szamáriában, mind a föld határáig. Menjetek hát széjjel az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az kárhozatra jut. Akik pedig hisznek, azokat jelek kísérik majd. Ördögöket fognak kiűzni nevemben, új nyelveken szólnak, kígyót vehetnek kezükbe, és mérget ihatnak, mégsem fog ártani nekik, és ha kezükkel beteget illetnek, az meggyógyul. Tanítsatok hát minden népet és minden embert, kereszteljétek meg őket az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek a nevében; tanítsátok meg nekik, hogy mindazt megtartsák, amit nektek parancsoltam. Én pedig veletek vagyok, és veletek leszek mindennap a világ végezetéig.
Ekkor Jézus megindult velük Bethánia felé. Amint az Olajfák hegyére értek, kezét áldásra emelte; eközben már elszakadt a földről, s szemük láttára felemelkedett, mind magasabbra, végre egy felhő takarta el őt a tekintetük elől.
Amint szemükkel követték eltűnő alakját, két fehér ruhás férfi jelent meg oldaluknál.
– Galileai férfiak – szóltak ezek –, miért álltok itt, szemeteket az égre meresztve? Ez a Jézus, aki felvétetett közületek a mennybe, ugyanígy jön el újra, ahogy felemelkedni láttátok.
A tanítványok pedig leereszkedtek az Olajfák hegyéről, amely egy szombatnapi járásra van Jeruzsálemtől, és szívükben nagy örömmel visszatértek a városba.
