AZ ORSZÁG FELOSZTÁSA
AZ ORSZÁG FELOSZTÁSA
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Józsué könyve 13.6
Amikor Józsué megvénhedett, az Úr szavára magához rendelte Gilgálba a törzsek elöljáróit, és így szólt hozzájuk:
– Íme, megadta nekünk az Úr, amit Mózesnek ígért, miénk Kánaán földje, a Tőle való örökség. Ideje, hogy elosszuk a kilenc és fél törzs között, aki még örökrészére vár, hisz tudjátok, hogy Rúben és Gád meg Manassze fél törzse már a Jordánon túl kiválasztotta letelepedési helyét.
Elosztották hát a meghódított Kánaánt a kilenc és fél törzs között sorsvetés útján, ahogy Mózes meghagyta volt, a nagyobb lélekszámúnak nagyobb földet juttatva: Kánaán derekán kapott szállást a két legnagyobb törzs, délen Júda, északabbra Efraim, közéjük ékelődve maradt Dán és Benjámin kisebb környéke. Júdától délre Simeon nyert otthont, Efraimot északról Manassze fél törzse határolta. Onnan tovább menve északnak Isszakár, majd Zebulon és Naftali, végül Áser foglalhatott hazát.
Megvonván a határokat, Józsué kijelölte a leviták városait is, valamint a hét menedékvárost, ahol védelmet találhat, aki szándéktalanul emberölés vétségébe esik, a vérbosszúra áhítozók elől. Úgy egyeztek, hogy a Szövetség sátrát a frigyládával az Efraim földjén fekvő Silóban állítják fel, s mindenki oda járuljon Izraelből, hogy áldozatot mutasson be az Úrnak.
Ezután elbocsátotta Józsué a Jordánon túlra Rúben és Gád fiait és a fél Manassze törzs harcosait, hogy földjükre térjenek, megáldván őket, és lelkükre kötvén az Úr hűséges szolgálatát.
Híre jött azonban hamarosan, hogy az elvonulók a Jordán túlpartján nagy és díszes oltárt állítottak. A harciasabbak rögtön fegyverrel akartak a pártütők ellen vonulni, hogy a szerződött egységre kényszerítsék őket, de Józsué jobbnak látta, hogy küldöttséget meneszt hozzájuk a nép tekintélyes véneiből Eleázár főpap fiának, Pinkasznak vezetésével. El is vonult a küldöttség, és Pinkasz így szólt Rúben, Gád és Manassze fiaihoz:
– Miért vétkeztetek az Úr ellen, és miért bontanátok meg Izrael egységét? Ha pártot üttök, és az Úr ellen fordultok, miellenünk is felgerjed haragja, ahogy Ákám vétkét is az egész gyülekezeten torolta meg!
Amazok pedig így feleltek nekik:
– Távol legyen tőlünk, hogy pártot üssünk, avagy elforduljunk az Úrtól! Hanem attól féltünk, hogy fiaitok egyszer még azt mondhatják a mi fiainknak: „Mi közötök nektek Izrael Istenéhez? Hisz ő határt vetett közénk és közétek, a Jordánt!” S mi bizonyság lesz akkor majd a mi fiaink előtt? Ezért építettük fel az oltárnak mását, hogy emlékjelül maradjon, de sem égő, sem véres áldozatot azon be nem mutattunk, és ezután sem mutatunk be, hanem csak Silóban, a szent helyen!
Tetszett a beszéd Pinkasznak és a gyülekezet véneinek, és békén hazavonultak, örvendve szívükben, hogy a testvérviszályt elkerülhették.
