Zsolt. 66.
Zsolt. 66.
Intés az Isten dicsőségének dicsérésére.
Zsolt. 66,1
Az éneklőmesternek; zsoltár, ének.
Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
Zsolt. 66,2
Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
Zsolt. 66,3
Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek [Zsolt. 18,45.] néked ellenségeid.
Zsolt. 66,4
Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. Szela.
Zsolt. 66,5
Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az [Zsolt 46,9. 65,12-14.] ő cselekedetei az emberek fiain.
Zsolt. 66,6
A tengert [2 Móz. 14,21. 22. Józs. 3,14-17.] szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
Zsolt. 66,7
A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela.
Zsolt. 66,8
Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
Zsolt. 66,9
A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
Zsolt. 66,10
Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
Zsolt. 66,11
Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
Zsolt. 66,12
Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket [Zsolt. 60,14.] bőségre.
Zsolt. 66,13
Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked [Zsolt. 116,14. 56,13. 14.] fogadásaimat,
Zsolt. 66,14
A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
Zsolt. 66,15
Hízlalt [3 Móz. 3,1-17.] juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. Szela.
Zsolt. 66,16
Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
Zsolt. 66,17
Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem [Zsolt. 18,4-7.] alatt.
Zsolt. 66,18
Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg [Ján. 9,31. Jak. 4,3.] nem hallgatott volna az én Uram.
Zsolt. 66,19
Ámde meghallgatott Isten, [Zsolt. 18,7. 20-25.] figyelmezett könyörgésem szavára.
Zsolt. 66,20
Áldott az Isten, [Zsolt. 18,50. 51.] a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.
