Zsolt. 44.
Zsolt. 44.
Az üldözött nép esedezése a szabadító Istenhez.
Zsolt. 44,1
Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak [1 Krón. 25,1. 26,1.] tanítása.
Zsolt. 44,2
Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink [2 Móz. 12,26. 29. Józs. 4,21. 22.] beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
Zsolt. 44,3
Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
Zsolt. 44,4
Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te [Józs. 11,6-23.] jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
Zsolt. 44,5
Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
Zsolt. 44,6
Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
Zsolt. 44,7
Mert nem az [Zsolt. 20,8. 33,16.] ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
Zsolt. 44,8
Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
Zsolt. 44,9
Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.
Zsolt. 44,10
Mégis [Zsolt. 60,3.] megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
Zsolt. 44,11
Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
Zsolt. 44,12
Oda dobtál minket [Róm. 8,36.] vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
Zsolt. 44,13
Eladtad [5 Móz. 32,30.] a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
Zsolt. 44,14
Csúfságul vetettél [Zsolt. 79,4.] oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
Zsolt. 44,15
Példabeszédül vetettél oda [Jer. 24,9.] a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
Zsolt. 44,16
Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
Zsolt. 44,17
A csúfolók [Zsolt. 74,10.] és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
Zsolt. 44,18
Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
Zsolt. 44,19
Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
Zsolt. 44,20
Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a [Zsolt. 23,4.] halál árnyékát.
Zsolt. 44,21
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
Zsolt. 44,22
Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek [Zsolt. 139,4.] titkait.
Zsolt. 44,23
Bizony te éretted gyilkoltak [Róm. 8,36.] minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
Zsolt. 44,24
Serkenj fel! [Zsolt. 7,7. Máté 8,25.] Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
Zsolt. 44,25
Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
Zsolt. 44,26
Bizony porba hanyatlik lelkünk, a [Zsolt. 119,25.] földhöz tapad testünk.
Zsolt. 44,27
Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg [Zsolt. 25,11.] minket a te kegyelmedért!
