Zsolt. 42.
Zsolt. 42.
A templomtól távol vetett ember vágyakozása Isten után és az ő háza után.
Zsolt. 42,1
Az éneklőmesternek; [1 Krón. 25,1. 26,1.] Kóráh fiainak tanítása.
Zsolt. 42,2
Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!
Zsolt. 42,3
Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?
Zsolt. 42,4
Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: „Hol van [Zsolt. 22,8. 9.] a te Istened?”
Zsolt. 42,5
Mikor ezekről emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam ezelőtt és ujjongó örömmel és hálaadással [Zsolt. 84,8.] vezettem őket, az ünneplő sokaságot, az Isten házáig.
Zsolt. 42,6
Miért csüggedsz el [vers 7. 12. Zsolt. 43,5.] lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orczájának szabadításáért.
Zsolt. 42,7
Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjéről, a Miczár hegyéről.
Zsolt. 42,8
Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap [Zsolt. 88,17.] fölöttem!
Zsolt. 42,9
Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez.
Zsolt. 42,10
Hadd mondjam Istennek, az [Zsolt. 3,4. 43,2.] én kőszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?
Zsolt. 42,11
Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened?
Zsolt. 42,12
Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még [Zsolt. 18,1. 43,5.] hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.
