Zsolt. 40.
Zsolt. 40.
Hálaadás és további segélyért könyörgés az ellenség ellen.
Zsolt. 40,1
Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
Zsolt. 40,2
Várván vártam az [Zsolt. 38,16.] Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.
Zsolt. 40,3
És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros [Zsolt. 69,3. 15. 16.] fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet.
Zsolt. 40,4
És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek, és bíztak az Úrban.
Zsolt. 40,5
Boldog ember az, a ki az Úrba vetette bizodalmát, és nem fordul a kevélyekhez és a hazugságra vetemedettekhez!
Zsolt. 40,6
Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, de többek, semhogy elszámlálhatnám.
Zsolt. 40,7
Véres áldozatot és [Zsolt. 51,18. Zsid. 10,5.] ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égőáldozatot és [Zsolt. 50,9-14.] bűnért való áldozatot sem kívántál.
Zsolt. 40,8
Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem,
Zsolt. 40,9
Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette [Ésa. 51,7. Zsolt. 119,70. 80-92.] van.
Zsolt. 40,10
Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, te tudod, óh Uram!
Zsolt. 40,11
Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hűségedet és segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben.
Zsolt. 40,12
Te, Uram, ne tartsd vissza tőlem irgalmadat; kegyelmed és igazságod mindig megóvnak engem.
Zsolt. 40,13
Mert bajok vettek engem körül, a melyeknek számuk sincsen; utolértek bűneim, [Zsolt. 38,5.] a melyeket végig sem nézhetek; számosabbak a fejem hajszálainál, és a szívem is elhagyott engem.
Zsolt. 40,14
Tessék Uram néked, hogy megments engemet; siess [Zsolt. 70,2.] Uram segítségemre!
Zsolt. 40,15
Szégyenüljenek [Zsolt. 70,3.] meg és piruljanak mind, a kik életemre törnek, hogy elragadják azt; riadjanak vissza, gyalázat érje, a kik bajomat kívánják.
Zsolt. 40,16
Pusztuljanak el [Zsolt. 70,4.] az ő gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!
Zsolt. 40,17
Örülnek [Zsolt. 70,5.] és örvendeznek majd mindazok, a kik téged keresnek; azt mondják mindenha: Magasztaltassék fel az Úr, a kik szeretik a te szabadításodat.
Zsolt. 40,18
Rólam is, noha én szegény [Zsolt. 70,6.] és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot. Te vagy segítségem, szabadítóm, oh Istenem, ne késsél!
