Zsolt. 132.
Zsolt. 132.
Könyörgés a Dávid házának megtartásáért és dicsőségéért.
Zsolt. 132,1
Grádicsok éneke.
Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
Zsolt. 132,2
A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
Zsolt. 132,3
Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
Zsolt. 132,4
Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
Zsolt. 132,5
Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób [1 Krón. 28,2. 3. 29,3.] Istenének hajlékot!
Zsolt. 132,6
Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
Zsolt. 132,7
Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk [Zsolt. 99,5.] le lábainak zsámolyához!
Zsolt. 132,8
Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te [4 Móz. 10,35.] és a te hatalmadnak ládája!
Zsolt. 132,9
Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
Zsolt. 132,10
Dávidért, [1 Kir. 11,12. 2 Kir. 19,34.] a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
Zsolt. 132,11
Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod [2 Sám. 7,12-16.] gyümölcsét ültetem székedbe;
Zsolt. 132,12
Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
Zsolt. 132,13
Mert a Siont választotta ki az Úr, azt [1 Krón. 21,26. 22,1. 2.] szerette meg magának lakhelyül:
Zsolt. 132,14
Ez lesz [1 Kir. 6,12. 13. 9,3.] nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
Zsolt. 132,15
Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
Zsolt. 132,16
Papjait [2 Krón. 6,41.] meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
Zsolt. 132,17
Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket [vers 11. 12. 1 Kir. 11,36.] szerzek az én felkentemnek.
Zsolt. 132,18
Ellenségeire [Zsolt. 18,38-43. 21,4. 6.] szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
