Zsolt. 130.
Zsolt. 130.
A bűnbe merült ember esdeklése és bizodalma.
Zsolt. 130,1
Grádicsok éneke.
A mélységből [Zsolt. 88,6-8.] kiáltok hozzád, Uram!
A mélységből [Zsolt. 88,6-8.] kiáltok hozzád, Uram!
Zsolt. 130,2
Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!
Zsolt. 130,3
Ha a bűnöket [Zsolt. 25,11.] számon tartod, Uram: Uram, kicsoda [Jób 14,16-18.] maradhat meg?!
Zsolt. 130,4
Hiszen te nálad van [Zsolt. 32,5. 103,2. 3.] a bocsánat, hogy féljenek téged!
Zsolt. 130,5
Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.
Zsolt. 130,6
Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.
Zsolt. 130,7
Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van [vers 4.] a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!
Zsolt. 130,8
Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő [Ésa. 4,3.] bűnéből.
