Zsolt. 104.
Zsolt. 104.
A világ-teremtő és fentartó Isten magasztalása.
Zsolt. 104,1
Áldjad én [Zsolt. 146,1.] lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
Zsolt. 104,2
A ki körülvette [1 Tim. 6,16.] magát világossággal, mint egy öltözettel, [Ésa. 40,22.] és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
Zsolt. 104,3
A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az [Ésa. 18,2.] ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
Zsolt. 104,4
A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
Zsolt. 104,5
Ő fundálta a földet az [Zsolt. 24,2.] ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
Zsolt. 104,6
Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek [1 Móz. 1,9. 10. 7,19. 24.] felett is vizek állottak vala.
Zsolt. 104,7
Egy kiáltásodtól [1 Móz. 1,9. 8,1. 3. Jób 37,4. 5.] eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
Zsolt. 104,8
Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
Zsolt. 104,9
Határt [Jób 38,20. 21. Jer. 50,22.] vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
Zsolt. 104,10
A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
Zsolt. 104,11
Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
Zsolt. 104,12
Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
Zsolt. 104,13
A ki megöntözi [Jób 38,26. 27.] a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Zsolt. 104,14
A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
Zsolt. 104,15
És bort, [Péld. 31,6. 7.] a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé [2 Sám. 14,2.] teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
Zsolt. 104,16
Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
Zsolt. 104,17
A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
Zsolt. 104,18
A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák [Péld. 30,24. 26.] hörcsögöknek menedéke.
Zsolt. 104,19
Teremtett holdat [1 Móz. 1,14-16.] ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
Zsolt. 104,20
Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Zsolt. 104,21
Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak [Ésa. 31,4.] a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
Zsolt. 104,22
Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
Zsolt. 104,23
Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
Zsolt. 104,24
Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld [Ésa. 6,3.] a te gazdagságoddal.
Zsolt. 104,25
Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
Zsolt. 104,26
Amott gályák járnak [Jób 25,13. 41,12-33.] s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
Zsolt. 104,27
Mindazok te reád néznek, hogy megadjad [Zsolt. 145,15.] eledelüket alkalmas időben.
Zsolt. 104,28
Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
Zsolt. 104,29
Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, [Jób. 34,14. 15.] kimulnak és porrá lesznek újra.
Zsolt. 104,30
Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
Zsolt. 104,31
Legyen az Úrnak [vers 24.] dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
Zsolt. 104,32
A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, [2 Móz. 19,18. Zsolt. 18,8.] és füstölögnek azok.
Zsolt. 104,33
Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
Zsolt. 104,34
Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
Zsolt. 104,35
Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
