Zak. 3.
Zak. 3.
Látás Jósua főpapról. Igéret a híveknek.
Zak. 3,1
Azután megmutatá nékem Jósuát, a főpapot, a ki az Úr angyala előtt álla, és a Sátánt, a ki jobb keze felől álla, hogy vádolja [Zsolt. 109,6.] őt.
Zak. 3,2
És mondá az Úr a [Ámós 4,11. Júd. 1,9.] Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán; dorgáljon meg az Úr, a ki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből kikapott üszög-é ez?
Zak. 3,3
Jósua pedig szennyes ruhába vala öltöztetve, és áll vala az angyal előtt.
Zak. 3,4
És szóla és monda az előtte állóknak, mondván: Vegyétek le róla a szennyes ruhákat! És monda néki: Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba [Ésa. 61,10.] öltöztetlek téged!
Zak. 3,5
Azután mondám: Tegyenek fejére tiszta süveget! Feltevék azért fejére a tiszta süveget, és ruhákba öltözteték őt, [2 Móz. 28,4.] az Úrnak angyala pedig ott áll vala.
Zak. 3,6
És bizonyságot tőn az Úrnak angyala Jósuának, mondván:
Zak. 3,7
Ezt mondja a Seregeknek Ura: Ha az én útaimban jársz, és ha parancsolataimat magtartod: te is ítélője leszel az én házamnak, sőt őrizni fogod az én pitvaraimat, és ki- s bejárást engedek néked ez itt állók között.
Zak. 3,8
Halld meg Jósua, te főpap; te és barátaid, a kik előtted ülnek, mert jelképes férfiak ezek: Ímé, bizony előhozom az én szolgámat, [Ésa. 11,1. Jer. 23,5. Luk. 1,78.] Csemetét!
Zak. 3,9
Mert ímé e kő az, [Zsolt. 118,22.] a melyet Jósua elé helyezek; egy kövön hét szem; ímé, én faragom annak faragványait, így szól a Seregeknek Ura, és eltörlöm e földnek álnokságait egy napon.
Zak. 3,10
Azon a napon, így szól a Seregeknek Ura, kiki hívja majd a maga felebarátját a szőlőtő [Mik. 4,4.] alá és a fügefa alá.
