Zak. 1.
Zak. 1.
Megtérésre int és látásokban szól.
Zak. 1,1
Dárius második esztendejében, a nyolczadik hónapban szóla az Úr Zakariáshoz, [Ezsdr. 5,1.] a Berekiás fiához, a ki Iddó próféta fia, mondván:
Zak. 1,2
Igen megharagudott az Úr a ti atyáitokra.
Zak. 1,3
Mondjad azért nékik: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Térjetek [Ésa. 31,6. Jer. 3,12. Malak. 3,7.] hozzám, szól a Seregeknek Ura, és hozzátok térek, mond a Seregeknek Ura.
Zak. 1,4
Ne legyetek olyanok, mint atyáitok, a kikhez az elébbi próféták kiáltottak, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Térjetek meg kérlek a ti gonosz útaitokról, és a ti gonosz cselekedeteitekből, de nem [2 Kir. 22,13. Jer. 18,12.] hallgattak meg, és nem figyelmeztek reám, szól az Úr.
Zak. 1,5
Atyáitok? Hol vannak ők? És a próféták örökké élnek-é?
Zak. 1,6
De az én beszédeim és végzéseim, a [Jer. 23,2. Siral. 2,17.] melyeket szolgáim, a próféták által hirdettem: nem beteljesedtek-é a ti atyáitokon? És megtértek és azt mondták: A mint elhatározta vala a Seregeknek Ura, hogy a mi útaink és cselekedeteink szerint bánik velünk: úgy bánt velünk.
Zak. 1,7
A tizenegyedik hónapnak, azaz a Sebat hónapnak huszonnegyedik napján, Dáriusnak második esztendejében, szóla az Úr Zakariáshoz, a Berekiás fiához, a ki Iddó próféta fia, mondván:
Zak. 1,8
Látám éjszaka, hogy ímé, egy férfiú veres [Jel. 6,4. 5.] lovon ül vala, és áll vala a mirtus-fák között, a melyek egy árnyas völgyben valának; háta megett pedig veres, tarka és fehér lovak.
Zak. 1,9
És mondám: Mik ezek Uram? És mondá nékem az angyal, a ki beszél vala nékem: Én megmutatom néked: mik ezek.
Zak. 1,10
Akkor felele az a férfiú, a ki a mirtus-fák között áll vala, és mondá: Azok ezek, a kiket az Úr küldött, hogy járják be e földet;
Zak. 1,11
És felelének az Úr angyalának, a ki a mirtus-fák között áll vala, és mondák: Bejártuk a földet, és ímé, az egész föld vesztegel és nyugodt.
Zak. 1,12
Az Úr angyala pedig felele, és mondá: Seregeknek Ura! Meddig nem könyörülsz még Jeruzsálemen és Júdának városain, a melyekre haragszol immár hetven [Jer. 25,12.] esztendő óta?
Zak. 1,13
És nyájas szavakkal, vígasztaló szókkal felele az Úr az angyalnak, a ki beszél vala velem.
Zak. 1,14
És mondá nékem az angyal, a ki beszél vala velem: Kiálts, ezt mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: szeretem Jeruzsálemet és a Siont nagy szeretettel!
Zak. 1,15
De nagy haraggal haragszom én a hivalkodó népekre, a kikre kevéssé haragudtam ugyan, de ők [Ésa. 47,6. Ezék. 25,6.] gonoszra törtek.
Zak. 1,16
Azt mondja azért az Úr: könyörületességgel fordulok Jeruzsálemhez; benne építtetik meg az én házam, szól a Seregeknek Ura, és mérőzsinór nyujtatik ki Jeruzsálem felett.
Zak. 1,17
Mégis kiálts, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Bővelkedni fognak még városaim a jóban, mert megvígasztalja még az Úr a Siont, és magáévá fogadja még Jeruzsálemet!
Zak. 1,18
Majd felemelém szemeimet, és ímé, négy szarvat láték.
Zak. 1,19
És mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem: Mik ezek? És monda nékem: Ezek azok a szarvak, a melyek szétszórták Júdát, Izráelt és Jeruzsálemet.
Zak. 1,20
Azután mutata nékem az Úr négy mesterembert.
Zak. 1,21
És mondám: Mit jöttek ezek cselekedni? Ő pedig szóla, mondván: Ezek azok a szarvak, a melyek szétszórták Júdát annyira, hogy senki sem emelheti vala fel fejét: de eljöttek ezek, hogy elrettentsék őket, hogy letörjék a pogányok szarvait, a kik szarvakkal támadtak vala Júda földe ellen, hogy szétszórják azt.
