Ruth. 4.
Ruth. 4.
Boáz feleségül veszi Ruthot, a ki Dávid királynak ősanyja lőn.
Ruth. 4,1
Boáz pedig felment a kapuba, és ott leült. És ímé arra ment az a legközelebbi rokon, a kiről Boáz beszélt vala, és monda néki: Jer csak, ülj ide atyafi. És az oda ment és leüle.
Ruth. 4,2
Ekkor ő maga mellé vett tíz férfiút a város vénei közül és monda: Üljetek ide! És azok leülének.
Ruth. 4,3
És ő monda a legközelebbi rokonnak: Azt a darab szántóföldet, mely a mi atyánkfiáé, Eliméleké volt, eladja Naómi, a ki haza jött a Moáb mezejéről.
Ruth. 4,4
Én pedig gondoltam, hogy füledbe juttatom, mondván: Vedd meg az itt ülők előtt és az én népemnek vénei előtt. Ha megváltod: váltsd meg; és ha nem váltod meg: jelentsd ki előttem, hogy tudjam; mert rajtad kívül nincs, a ki megváltaná, [rész 3,12.] és én vagyok utánad. És az monda: Én megváltom.
Ruth. 4,5
És monda Boáz: A mely napon megveszed a szántóföldet Naómi kezéből, akkor a Moábita Ruthtól, a megholtnak feleségétől veszed meg, hogy nevet támaszsz a megholtnak, az [5 Móz. 25,5. 6.] ő örökségében.
Ruth. 4,6
A legközelebbi rokon pedig monda: Nem válthatom meg magamnak, hogy el ne veszessem a magam örökségét; váltsd meg te magadnak az én rokoni részemet, mert én nem válthatom meg.
Ruth. 4,7
Ez vala pedig a szokás régen Izráelben, a megváltás és cserélés alkalmával, minden dolognak megerősítésére: A férfi lehúzta az ő saruját [5 Móz. 25,7-9.] és oda adta felebarátjának, és ez volt a bizonyság Izráelben.
Ruth. 4,8
Monda annakokáért a legközelebbi rokon Boáznak: Vedd meg magadnak! És lehúzta a saruját.
Ruth. 4,9
És monda Boáz a véneknek és az egész népnek: Ti vagytok tanui ma, hogy megvettem mindent, a mi Eliméleké volt, és mindent, a mi Kiljoné és Mahloné volt, Naómi kezéből;
Ruth. 4,10
Sőt a Moábita Ruthot is, Mahlonnak feleségét feleségül vettem, hogy nevet támaszszak a megholtnak az ő örökségében, és ki ne veszszen a megholtnak neve az ő atyjafiai közül és az ő helységének kapujából. Tanuk vagytok ma.
Ruth. 4,11
És monda az egész nép, mely a kapuban vala és a vének: Tanuk vagyunk! Tegye az Úr az asszonyt, a ki a te házadba megy, olyanná, mint Rákhel és Lea, a kik ketten építették fel Izráel házát, [1 Móz. 29,32. 1 Móz. 30,22.] és gyűjts vagyont Efratában és szerezz nevet Bethlehemben.
Ruth. 4,12
És a te házad legyen, miként a Pérecz [1 Móz. 38,29.] háza - a kit Thámár szült Júdának - abból a magzatból, a melyet az Úr adánd néked ettől az asszonytól.
Ruth. 4,13
Elvevé annakokáért Boáz Ruthot, és lőn az néki felesége, és beméne hozzá, és megadá az Úr, hogy az fogana az ő méhében, és szült fiút.
Ruth. 4,14
És mondák az asszonyok Naóminak: Áldott az Úr, a ki ma nem engedte meg, hogy rokon nélkül maradj; emlegessék az ő nevét Izráelben!
Ruth. 4,15
És legyen ő a te lelkednek megvidámítója, és vénségednek istápolója, mert menyed szülte őt, az, a ki téged szeret, és a ki többet ér néked hét fiúnál.
Ruth. 4,16
Ekkor megfogá Naómi a gyermeket, és ölébe vevé, és dajkája lőn annak.
Ruth. 4,17
A szomszédasszonyok pedig nevet adának néki, mondván: Fia született Naóminak, és nevezték az ő nevét Obednek. Ez az apja Isainak, a Dávid atyjának.
Ruth. 4,18
És a Pérecz nemzetségei [1 Móz. 46,12. 1 Krón. 2,5.] ezek: Pérecz nemzé Hesront;
Ruth. 4,19
Hesron pedig nemzé Rámot, és Rám nemzé [Máté 1,3.] Amminádábot;
Ruth. 4,20
Amminádáb pedig nemzé Naássont, és Naásson nemzé [Máté 1,4. Máté 1,5.] Sálmónt;
Ruth. 4,21
Sálmón pedig nemzé Boázt, és Boáz nemzé Obedet; [Máté 1,5.]
Ruth. 4,22
És Obed nemzé Isait, Isai pedig nemzé Dávidot. [Máté 1,6.]
