2 Pét. 2.
2 Pét. 2.
A hamis tanítók sáfárkodásaival szemben éberek legyenek, óvakodjanak; azok megszégyenűlnek, kárhozatra jutnak, de a hívőket megtartja az Úr.
2 Pét. 2,1
Valának pedig hamis [Ezék. 13,2. 3. Mát. 25,11.] próféták is a nép között, a miképen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, a kik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, a ki megváltotta [1 Ján. 2,22.] őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak.
2 Pét. 2,2
És sokan fogják követni azoknak romlottságát; [1 Tim. 4,1.] a kik miatt az igazság útja káromoltatni fog.
2 Pét. 2,3
És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek; kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel, és romlásuk [5 Móz. 32,35.] nem szunnyad.
2 Pét. 2,4
Mert ha nem kedvezett az Isten a bűnbe esett angyaloknak, [Júd. 1,6.] hanem mélységbe taszítván, a sötétség lánczaira adta oda őket, hogy fenntartassanak az ítéletre;
2 Pét. 2,5
És ha a régi világnak sem kedvezett, de Nóét [1 Móz. 7,17-23.] az igazság hirdetőjét, nyolczad magával megőrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát;
2 Pét. 2,6
És ha Sodoma [1 Móz. 19,24. 25.] és Gomora városait elhamvasztotta, végromlásra kárhoztatta, például tévén azokra nézve, a kik istentelenkedni fognak;
2 Pét. 2,7
És ha megszabadította az igaz Lótot, [1 Móz. 19,12. 16-22.] a ki az istenteleneknek fajtalanságban való forgolódása miatt elfáradt;
2 Pét. 2,8
(Mert amaz igaz, azok között lakván, a gonosz cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötri vala az ő igaz lelkét):
2 Pét. 2,9
Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, [1 Kor. 10,13.] a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani.
2 Pét. 2,10
Főképen pedig azokat, a kik a testet követvén, [Júd. 1,4. 7. 8. 10. 16. 18.] tisztátalan kívánságban járnak, és a hatalmasságot megvetik. Vakmerők, magoknak kedveskedők, a kik a méltóságokat káromolni nem [Róm. 13,1. 2.] rettegnek:
2 Pét. 2,11
Holott az [Júd. 1,9.] angyalok, a kik erőre és hatalomra nézve nagyobbak, nem szólnak azok ellen az Úr előtt káromló ítéletet.
2 Pét. 2,12
De ezek, mint oktalan természeti állatok, a melyek megfogatásra és elpusztításra valók, azokat, a [Júd. 1,10.] miket nem ismernek, káromolván, azoknak pusztulásával fognak el is pusztulni,
2 Pét. 2,13
Megkapván gonoszságuk díját, mint a kik gyönyörűségnek tartják a naponkénti dobzódást; undokságok és [Júd. 1,12.] fertelmek, a kik kéjelegnek az ő csalárdságukban, mikor együtt lakmároznak veletek;
2 Pét. 2,14
A kiknek szemei [Mát. 5,28.] paráznasággal telvék, bűnnel telhetetlenek; elhitetik az állhatatlan lelkeket, szívök gyakorlott a telhetetlenségben, átok gyermekei;
2 Pét. 2,15
A kik elhagyván az egyenes útat, eltévelyedtek, követvén [4 Móz. 22,7-21. 32.] Bálámnak, Bosor fiának útját, a ki a gonoszság díját kedvelte.
2 Pét. 2,16
De megfeddetett az ő törvénytelenségéért: egy igavonó néma állat emberi szóval [4 Móz. 22,24.] szólván, megakadályozta a próféta esztelenségét.
2 Pét. 2,17
Ezek víztelen [Júd. 1,12.] kútfők, széltől hányatott fellegek, a kiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.
2 Pét. 2,18
Mert hiábavalóság kevély szavait szólván, [Júd. 1,16.] testi kívánsággal, bujálkodással elhitetik azokat, a kik valóban elszakadtak a tévelygésben élőktől,
2 Pét. 2,19
Szabadságot ígérvén azoknak, holott ők magok a romlottság [vers. 10-15. Ján. 8,34.] szolgái; mert a kit valaki legyőzött, az annak szolgájává lett.
2 Pét. 2,20
Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése [Fil. 3,7. 8.] által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotjuk [Zsid. 10,26. 27.] gonoszabbá lett az elsőnél.
2 Pét. 2,21
Mert jobb volna rájok nézve, ha meg sem [Luk. 12,47-48.] ismerték volna az igazság útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól.
2 Pét. 2,22
De betelt rajtok az igaz példabeszéd szava: Az [Péld. 28,11.] eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe.
