1 Pét. 2.
1 Pét. 2.
Gyarapodjunk a tiszta evangyéliomi tudományban, meggondolván elhivatásunkat; életünk legyen követendő példa a hitetlenekre nézve; engedelmeskedjünk a felsőbbségnek; türelemmel járjunk Krisztus nyomdokain.
1 Pét. 2,1
Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést, és minden rágalmazást. [Jak. 1,21. 4,11. Eféz. 4,22. 31.]
1 Pét. 2,2
Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek; [rész 1,23. Mát. 18,3. Zsid. 5,12. 13. 2 Pét. 3,18. Zsid. 6,4. 5.]
1 Pét. 2,3
Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr. [Zsolt 34,9.]
1 Pét. 2,4
A kihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz, [vers 6. 7. Dán. 2,34. 44. 45.]
1 Pét. 2,5
Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, a melyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. [Eféz. 2,22. Zsid. 3,6. Róm. 12,1. Zsid. 13,15. Zsolt. 51,19.]
1 Pét. 2,6
Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek Sionban, a mely kiválasztott, becses; és a ki hisz abban, meg nem szégyenül. [Ésa. 28,16. Ján. 3,16.]
1 Pét. 2,7
Tisztesség azért néktek, a kik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, a melyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává; [Zsolt. 118,22. Mát. 21,42.]
1 Pét. 2,8
A kik engedetlenek lévén, megütköznek az ígében, a mire rendeltettek is. [Ésa. 8,14. Róm. 9,32. 33. 1 Kor. 1,23. 1 Thess. 5,9.]
1 Pét. 2,9
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; [2 Móz. 19,5. 6. Jel. 1,6. Ésa 3,21.]
1 Pét. 2,10
A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok. [Hós. 2,22. Róm. 9,25. 11,30. 31.]
1 Pét. 2,11
Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, a melyek a lélek ellen vitézkednek; [rész 1,1. 17. 2 Kor. 5,6. Róm. 7,23. Jak. 4,1. Gal. 5,17.]
1 Pét. 2,12
Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy a miben rágalmaznak titeket mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján. [rész 3,16. Fil. 2,15. Mát. 5,16. Luk. 19,44.]
1 Pét. 2,13
Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak, mint felebbvalónak; [Róm. 13,1. 5. Mát. 22,21. Tit. 3,1.]
1 Pét. 2,14
Akár helytartóknak, mint a kiket ő küld a gonosztévők megbüntetésére, a jól cselekvőknek pedig dícsérésére. [Róm. 13,4. 3.]
1 Pét. 2,15
Mert úgy van az Isten akaratja, hogy jót cselekedvén, elnémítsátok a balgatag emberek tudatlanságát; [vers 12. 3. 9. Tit. 2,7. 8.]
1 Pét. 2,16
Mint szabadok, és nem mint a kiknél a szabadság a gonoszság palástja, hanem mint Istennek szolgái. [1 Kor. 7,22. 8,9. Gal. 5,13. 2 Pét. 2,19. Róm. 6,22.]
1 Pét. 2,17
Mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot szeressétek; az Istent féljétek; a királyt tiszteljétek. [rész 4,8. 5,9. Róm. 13,7.]
1 Pét. 2,18
A cselédek teljes félelemmel engedelmeskedjenek az uraknak; nem csak a jóknak és kíméleteseknek, de a szívteleneknek is. [Eféz. 6,5. 6. Tit. 2,9.]
1 Pét. 2,19
Mert az kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért tűr keserűségeket, méltatlanul szenvedvén. [Mát. 5,10. 39.]
1 Pét. 2,20
Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arczul veretve tűrtök? de ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél. [Luk. 12,47. 15. 3,14. 17. 4,14. 16.]
1 Pét. 2,21
Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek: [rész 4,1. 3,18. Luk. 9,23. 24. Ján. 13,15. Mát. 16,24.]
1 Pét. 2,22
A ki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott: [Ésa. 53,9. Ján. 8,46. 2 Kor. 5,21.]
1 Pét. 2,23
A ki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre: [Ésa. 53,7. Zsid. 4,15. Ján. 18,23.]
1 Pét. 2,24
A ki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: a kinek sebeivel szógyultatok meg. [Ésa. 53,4. 5. Kol. 1,22. Gal. 3,13. 2,20. Róm. 6,11.]
1 Pét. 2,25
Mert olyanok valátok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához. [Ésa. 53,6. Zsid. 13,20. Ján. 10,10. 11. Ezék. 34,11.]
