Róm. 9.
Róm. 9.
Az isteni kegyelem és az elválasztás.
Róm. 9,1
Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek által,
Róm. 9,2
Hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívemnek fájdalma;
Róm. 9,3
Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, a kik rokonaim test szerint;
Róm. 9,4
A kik izráeliták, a kiké a fiúság [2 Móz. 4,22. 5 Móz. 7,6.] és a dicsőség és a szövetségek, meg a [Zsolt. 147,19.] törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek;
Róm. 9,5
A kiké az atyák, és a kik közül való test szerint a Krisztus, [Luk. 3,23.] a ki mindeneknek felette örökké áldandó [Ján. 1,1. Zsid. 1,8. 9.] Isten. Ámen.
Róm. 9,6
Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten beszéde. [4 Móz. 23,19.] Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók;
Róm. 9,7
Sem nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban [1 Móz. 21,12.] neveztetik néked a te magod.
Róm. 9,8
Azaz, nem a testnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait [Gal. 4,28.] tekinti magul.
Róm. 9,9
Mert ígéretnek beszéde ez: Ez idő tájban eljövök, és Sárának fia lesz. [1 Móz. 18,10.]
Róm. 9,10
Nemcsak pedig, hanem Rebeka is, ki egytől fogant méhében, Izsáktól a mi atyánktól: [1 Móz. 25,21. 22.]
Róm. 9,11
Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megmaradjon, nem cselekedetekből, [2 Tim. 1,9.] hanem az elhívótól,
Róm. 9,12
Megmondatott néki, hogy: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek. [1 Móz. 25,23.]
Róm. 9,13
Miképen meg van írva: Jákóbot szerettem, [Malak. 1,2.] Ézsaut pedig gyűlöltem.
Róm. 9,14
Mit mondunk tehát: Vajjon nem igazságtalanság-é ez az Istentől? Távol legyen! [5 Móz. 32,4. Jób. 8,3.]
Róm. 9,15
Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, a kin könyörülök, és kegyelmezek annak, a kinek kegyelmezek. [2 Móz. 33,19.]
Róm. 9,16
Annakokáért tehát nem azé, a ki akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a könyörülő Istené.
Róm. 9,17
Mert azt mondja az írás a Faraónak, hogy: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam benned az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön. [2 Móz. 9,16.]
Róm. 9,18
Annakokáért a kin akar könyörül, a kit pedig akar, megkeményít.
Róm. 9,19
Mondod azért nékem: Miért fedd hát engem? Hiszen az ő akaratának kicsoda áll ellene? [Péld. 21,30.]
Róm. 9,20
Sőt inkább kicsoda vagy te óh ember, hogy versengsz az Istennel? Avagy mondja-é a készítmény a készítőnek: Miért csináltál engem így? [Ésa. 45,9. Jer. 18,6.]
Róm. 9,21
Avagy nincsen-é a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon?
Róm. 9,22
Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni és hatalmát megismertetni kívánván, nagy békességes tűréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek,
Róm. 9,23
És hogy megismertesse az ő dicsőségének [Kol. 1,26. 27.] gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre, mit szólhatsz ellene?
Róm. 9,24
A kikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is,
Róm. 9,25
A mint Hóseásnál is mondja: Hívom a nem én népemet én népemnek; és a nem szerettet szeretettnek. [Hós. 2,22.]
Róm. 9,26
És lészen, hogy azon a helyen, a hol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni. [Hós. 1,10.]
Róm. 9,27
Ésaiás pedig ezt kiáltja Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, a maradék tartatik meg. [Ésa. 10,22. 23.]
Róm. 9,28
Mert a dolgot bevégezi és rövidre metszi igazságban; mivel rövidesen végez az Úr a földön.
Róm. 9,29
És a mint Ésaiás előre megmondotta: Ha a Seregeknek [Ésa. 1,9. 1 Móz. 19,24.] Ura nem hagyott volna nékünk magot, olyanokká lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók.
Róm. 9,30
Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, a kik az igazságot nem követték, az [Eféz. 2,1-3.] igazságot elnyerték, még pedig a hitből való igazságot;
Róm. 9,31
Izráel ellenben, mely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére.
Róm. 9,32
Miért? Azért, mert nem hitből keresték, hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna. Mert beleütköztek a beleütközés [Luk. 2,34. 1 Kor. 1,23.] kövébe,
Róm. 9,33
A mint meg van írva: Ímé beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem [Ésa. 28,16.] Sionba; és a ki hisz benne, nem szégyenül meg.
