Buzdítás a jeruzsálemi gyülekezet számára való adakozásra.
Tudtotokra adjuk pedig, atyámfiai, Istennek azt a kegyelmét, a [Róm. 15,25. 26.] melyet Macedónia gyülekezeteivel közlött.
Hogy a nyomorúság sok próbái közt is bőséges az ő örömük és igen nagy szegénységük jószívűségük gazdagságává növekedett.
Mert, bizonyság vagyok rá, erejük szerint, sőt erejük felett is adakoznak,
Sok könyörgéssel kérvén minket, hogy a szentek iránt való szolgálat jótéteményébe és közösségébe fogadjuk be [rész 9,1. Csel. 11,29. Róm. 15,26.] őket.
És nem a miképen reméltük, hanem önmagukat adták először az Úrnak, és nekünk is az Isten akaratjából.
Hogy kérnünk kellett Titust, hogy a miképen elkezdette, azonképen végezze is be nálatok ezt a jótéteményt is.
Azért, miképen mindenben bővölködtök, hitben, beszédben, ismeretben [1 Kor. 1,5.] és minden buzgóságban és hozzánk való szeretetben, úgy e jótéteményben is bővölködjetek.
Nem parancsképen mondom, hanem hogy a mások buzgósága által a ti szeretetetek valódiságát is kipróbáljam.
Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy [Zak. 9,9. Mát. 8,20. Luk. 9,58.] gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti [Fil. 2,6-11.] az ő szegénysége által meggazdagodjatok.
Tanácsot is adok e dologban; mert hasznos az néktek, a kik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is elkezdtétek tavaly óta.
Most hát a cselekvést is [1 Kor. 16,2.] vigyétek végbe; hogy a miképen az akarás készsége, [Fil. 2,13.] azonképen a végrehajtás is ahhoz képest legyen, a mitek van.
Mert ha a [Péld. 3,28. Márk 12,43. 1 Pét. 4,10.] készség megvan, a szerint kedves az, a mije kinek-kinek van, és nem a szerint, a mije nincs.
Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, néktek pedig nyomorúságtok legyen, hanem egyenlőség szerint; e mostani időben a ti bőségtek [rész 9,12.] pótolja amazoknak fogyatkozását;
Hogy amazoknak bősége is pótolhassa a ti fogyatkozástokat, hogy így egyenlőség legyen;
A mint megvan írva: a ki sokat szedett, [2 Móz. 16,18.] nem volt többje; és a ki keveset, nem volt kevesebbje.
Hála pedig az Istennek, ki ugyanazt [rész 9,15. 1 Kor. 16,57.] a buzgóságot oltotta [vers 6.] értetek a Titus szívébe.
Mivelhogy intésünket ugyan elfogadta, de nagy buzgóságában önként ment hozzátok.
Elküldöttük pedig vele együtt amaz atyafit is, a ki az összes gyülekezetekben dícséretes az evangyéliomért;
Nemcsak pedig, hanem a gyülekezetek útitársunknak is megválaszták ebben a jó ügyben, a melyet mi szolgálunk [Gal. 2,10.] magának az Úrnak dicsőségére és a ti készségetekre;
Óvakodván, hogy senki se ócsárolhasson minket a mi szolgálatunk által való bőséges jótétemény miatt;
Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt [Róm. 12,17.] is.
Sőt elküldöttük velök a mi atyánkfiát is, a kinek buzgó voltát sok dologban sokszor kipróbáltuk, most pedig még sokkal buzgóbb, irántatok való nagy bizodalmánál fogva.
Akár Titusról [rész 7,13. 12,18. Gal. 2,1.] van szó, ő az én társam és ti köztetek segítségem; akár a mi atyánkfiai felől, ők a gyülekezetek követei, [Róm. 16,7.] Krisztus dicsősége:
Adjátok azért szereteteteknek és felőletek való dicsekvésünknek, [rész 7,14.] bizonyságát irántuk a gyülekezetek előtt is.