A házasság tisztességes dolog, de a ki meg tudja magát őrizni a paráznaságtól, jobb, ha nem lép házasságra. Az elválás, ha csak lehet, kerülendő, még a hitetlen társsal szemben is. A ki milyen állapotban lett keresztyén, abban maradjon meg.
A mik felől pedig írtatok nékem, jó a férfiúnak [vers 26.] asszonyt nem illetni.
De a paráznaság miatt minden férfiúnak tulajdon felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon férje.
A feleségének adja meg a férj a köteles jóakaratot; hasonlóképen a feleség is a férjének.
A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; hasonlóképen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége.
Ne foszszátok meg egymást, hanemha egyenlő akaratból bizonyos ideig, hogy ráérjetek a bőjtölésre és az imádkozásra, azután ismét együvé térjetek, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok.
Ezt pedig kedvezésképen mondom, nem parancsolat szerint.
Mert szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; de kinek kinek [Mát. 19,12.] tulajdon kegyelmi ajándéka vagyon Istentől, egynek így, másnak pedig úgy.
Mondom pedig a nem házasoknak és az özvegyasszonyoknak, hogy jó nékik, ha úgy maradhatnak, mint én is.
De ha magukat meg nem tartóztathatják, [1 Tim. 5,14.] házasságban éljenek: mert jobb házasságban élni, mint égni.
Azoknak pedig, a kik házasságban vannak, hagyom nem én, hanem az [1 Thess. 4,15.] Úr, hogy az asszony [Mát. 5,32. Malak. 2,14.] férjétől el ne váljék.
Hogyha pedig elválik is, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg férjével; és a férj se bocsássa el a [Márk 10,11.] feleségét.
Egyebeknek pedig én mondom, nem az Úr: Ha valamely atyafinak hitetlen felesége van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa [vers 14. 16.] azt.
És a mely asszonynak hitetlen férje van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt.
Mert meg van szentelve a hitetlen férj az ő feleségében, és meg van szentelve a hitetlen asszony az ő férjében, mert különben a ti gyermekeitek tisztátalanok volnának, most [Róm. 11,16.] pedig szentek.
Ha pedig a hitetlen elválik, ám váljék el; nem vettetett szolgaság alá a keresztyén férfiú, vagy asszony az ilyen dolgokban. De békességre [Eféz. 2,14. 17.] hívott minket az Isten.
Mert mit tudod, te asszony, [1 Pét. 3,1. 2.] ha megmentheted-e a férjedet; vagy mit tudod, te férfiú, ha megmentheted-e a feleségedet?
Csak a mint kinek-kinek adta az Isten, a mint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon. És minden gyülekezetben ekképen rendelkezem.
Körülmetélten hivatott el valaki? ne fedezze el azt; körülmetéletlenül hivatott el valaki? me metélkedjék körül.
A [Gal. 5,6. 6,15.] körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi; hanem Isten parancsolatainak megtartása.
Kiki [Eféz. 4,1.] a mely hivatásban hívatott el, abban maradjon.
Szolgai állapotban hivattattál el? Ne gondolj vele, sőt ha szabad lehetsz is, inkább élj azzal.
Mert az Úrban elhívott szolga az Úrnak szabadosa; hasonlóképen [Ján. 8,36. Gal. 5,13.] a ki szabadságban hívatott el, [Eféz. 6,6.] Krisztusnak szolgája.
Áron vétettetek meg, ne [rész 6,20. 1 Pét. 1,18. 19.] legyetek embereknek szolgái.
Kiki [vers 17. 20.] a miben elhívatott, atyámfiai, abban maradjon meg az Isten előtt.
A hajadonok felől nincs ugyan parancsolatom az Úrtól, de tanácsot adok úgy, mint a ki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy [1 Tim. 1,12.] hitelreméltó legyek.
Úgy ítélem azért, hogy jó ez a jelenvaló szükség miatt, hogy [Jer. 16,2. vers 1. 1 Móz. 2,18.] tudniillik jó az embernek úgy maradni.
Feleséghez köttettél? Ne [vers 10. 11.] keress elválást. Megszabadultál feleségedtől? Ne keress feleséget.
De ha veszel is feleséget, nem vétkezel; és ha férjhez megy is a hajadon, nem vétkezik [vers 38.]; de az ilyeneknek háborúságuk lesz a testben. Én pedig kedveznék néktek.
Ezt pedig azért mondom, atyámfiai, mert az idő rövidre [Róm. 13,11.] van szabva ezentúl, azért a kiknek van is feleségök, úgy legyenek, mintha nem volna.
És a kik sírnak, mintha nem sírnának; és a kik vígadnak, mintha nem vígadnának; a kik vesznek, mintha semmijök sem volna.
És a kik élnek e világgal, mintha nem élnének: mert [1 Ján. 2,17. Zsolt. 39,7. Jak. 1,10. 4,14.] elmúlik e világnak ábrázatja.
Azt akarnám pedig, hogy ti gond nélkül legyetek. A ki házasság nélkül van, [1 Tim. 5,5.] arra visel gondot, a mi az Úré, mimódon kedveskedhessék az Úrnak;
A ki pedig feleséget vett, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a [Eféz. 5,29.] feleségének.
Különbözik egymástól az asszony és a hajadon. A ki [vers 38.] nem ment férjhez, az Úr dolgaira visel gondot, hogy szent legyen mind testében, mind lelkében; a ki pedig férjhez ment, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a férjének.
Ezt pedig a ti hasznotokra mondom; nem hogy tőrt vessek [vers 9.] néktek, hanem hogy illendőképen és állhatatosan ragaszkodjatok az Úrhoz háboríthatatlanul.
De ha valaki szégyennek tartja az ő hajadon leányára, ha virágzó idejét múlja, és úgy kell történnie, a mit akar, azt cselekedje, nem vétkezik; menjenek [vers 9. 38.] férjhez.
A ki pedig szilárdan áll a szívében és a szükség nem kényszeríti, hatalma pedig van a tulajdon akarata fölött, és azt végezte el szívében, hogy megtartja hajadon leányát, jól cselekszi.
Azért, a ki férjhez adja, az [vers 9.] is jól cselekszi, de a ki nem adja férjhez, még jobban [vers 32. 34.] cselekszi.
Az asszonyt törvény köti, míg férje él, [Róm. 7,2.] de ha férje meghal, szabadon férjhez mehet, a kihez akar, csakhogy az [2 Kor. 6,14. 16.] Úrban.
De boldogabb, [vers 26. 28. 32.] ha úgy marad, az én véleményem szerint; pedig hiszem, hogy bennem is Istennek lelke van.