1 Kor. 4.
1 Kor. 4.
Az apostol Isten sáfára, kit Isten ítél meg, nem ember. A maga és Apollós példájából tanuljanak a felfuvalkodott és pártos korinthusiak alázatosságot. Értesíti őket. Timótheus elküldéséről és a maga menési szándékáról.
1 Kor. 4,1
Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit [Mát. 16,19. Kol. 1,25. 2 Kor. 4,5.] és Isten titkainak [Mát. 28,19. 20.] sáfárait.
1 Kor. 4,2
A mi pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy [Luk. 12,42. Zsid. 3,5.] mindenik hívnek találtassék.
1 Kor. 4,3
Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy ti tőletek ítéltessem meg, vagy emberi ítéletnaptól; sőt magam sem ítélem meg magamat.
1 Kor. 4,4
Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; [2 Móz. 34,7. 1 Ján. 3,21.] a ki ugyanis engem megítél, az Úr [Zsolt. 35,24.] az.
1 Kor. 4,5
Azért idő előtt semmit se ítéljetek, míg [Mát. 7,1.] el nem jő az Úr, a ki egyrészt világra hozza [Préd. 12,16. 2 Kor. 5,10.] a sötétségnek titkait, másrészt [2 Kor. 10,18.] megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentől lészen a dícsérete.
1 Kor. 4,6
Ezeket pedig, atyámfiai, példában szabtam magamra és Apollósra ti érettetek, hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy annakfelette [Péld. 3,7. Róm. 12,3. rész 3,18.] a mi írva van, nem kell bölcselkedni; hogy senki se fuvalkodjék fel az egyikért a másik ellen.
1 Kor. 4,7
Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha [Ján. 3,27. Róm. 12,6. 1 Pét. 4,10. Jak. 1,17. 1 Krón. 29,14.] pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?
1 Kor. 4,8
Immár beteltetek, immár [Jel. 3,17.] meggazdagodtatok, nálunk nélkül uralkodásra jutottatok; vajha csakugyan uralkodásra jutottatok volna, hogy mi is veletek egybe uralkodhatnánk.
1 Kor. 4,9
Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat, utolsókul állított, mintegy halálra [Zsolt. 44,23. Róm. 8,36.] szántakul: mert [Zsid. 10,33.] látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek.
1 Kor. 4,10
Mi bolondok [rész 3,18. 2 Kor. 13,9.] a Krisztusért, ti pedig bölcsek a Krisztusban; mi erőtlenek, ti pedig erősek; ti dicsőségesek, mi pedig gyalázatosak.
1 Kor. 4,11
Mindezideig [2 Kor. 11,27.] éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, [Csel. 23,2. 2 Kor. 4,8. 9.] bujdosunk is,
1 Kor. 4,12
Fáradozunk [rész 9,15. Csel. 18,3. 20,34. 1 Thess. 2,9. 2 Thess. 3,8.] is, tulajdon kezünkkel munkálkodván; ha szidalommal illettetünk, [Róm. 12,14. Mát. 5,44.] jót kívánunk; ha háborúságot szenvedünk, [Zsolt. 109,28.] békességgel tűrjük;
1 Kor. 4,13
Ha gyaláztatunk, könyörgünk: szinte a világ szemetjévé lettünk, mindeneknek söpredékévé egész mostanig.
1 Kor. 4,14
Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint szerelmes gyermekeimet [1 Thess. 2,11.] intelek.
1 Kor. 4,15
Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem [rész 3,6.] vagytok a Krisztus Jézusban az evangyéliom által.
1 Kor. 4,16
Kérlek azért titeket, legyetek [rész 11,1. Fil. 3,17.] az én követőim.
1 Kor. 4,17
Azért küldtem hozzátok Timótheust, ki nékem szeretett és hű [1 Tim. 1,2. 2 Tim. 1,2.] fiam az Úrban, a ki eszetekbe juttatja néktek az én útaimat a Krisztusban, a mint mindenütt, minden gyülekezetben tanítok.
1 Kor. 4,18
De mintha el se mennék ti hozzátok, úgy felfuvalkodtak némelyek.
1 Kor. 4,19
Pedig elmegyek hamarosan hozzátok, ha az Úr akarándja; [Csel. 18,21. Zsid. 6,3. Jak. 4,15.] és megismerem a felfuvalkodottaknak nem a beszédjét, hanem az erejét.
1 Kor. 4,20
Mert nem beszédben áll az Istennek országa, [rész 2,1. 4. 5. Luk. 17,20.] hanem erőben.
1 Kor. 4,21
Mit akartok? Vesszővel menjek-é hozzátok, [2 Kor. 10,2. 6. 9. 11.] avagy szeretettel és szelídségnek lelkével?
