1 Kor. 15.
1 Kor. 15.
A feltámadás bizonynyal meglészen, a mint a Krisztus is feltámadott. A halál eltöröltetik. Elvettetik romlandó test, feltámad romolhatatlan. A kik életben maradnak, azoknak teste átváltozik.
1 Kor. 15,1
Eszetekbe juttatom [Gal. 1,11. 12.] továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be [rész 2,2.] is vettetek, melyben állotok is,
1 Kor. 15,2
A mely által üdvözültök is, [rész 1,21. Róm. 1,16.] ha megtartjátok, a minémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké.
1 Kor. 15,3
Mert azt adtam előtökbe főképen, a mit én is úgy vettem, [Róm. 4,25.] hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért [Gal. 1,11. 12.] az írások [Ésa. 53,8. 9. Dán. 9,26.] szerint;
1 Kor. 15,4
És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások [Mát. 12,40. Zsolt. 16,10.] szerint;
1 Kor. 15,5
És hogy megjelent Kéfásnak; [Luk. 24,34.] azután a [Márk. 16,14. Ján. 20,19.] tizenkettőnek;
1 Kor. 15,6
Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak;
1 Kor. 15,7
Azután megjelent Jakabnak; azután mind az [Luk. 24,50.] apostoloknak;
1 Kor. 15,8
Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, [Csel. 9,3-6. 15,17.] nékem is megjelent.
1 Kor. 15,9
Mert én [Eféz. 3,8.] vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek [1 Tim. 1,13.] anyaszentegyházát.
1 Kor. 15,10
De Isten kegyelme [Róm. 15,18. 19.] által vagyok, a mi vagyok; és az ő hozzám való kegyelme [2 Kor. 2,14.] nem lőn hiábavaló; sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem [2 Kor. 11,5.] való kegyelme.
1 Kor. 15,11
Akár én azért, akár azok, így prédikálunk, és így lettetek ti hívőkké.
1 Kor. 15,12
Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül [Csel. 17,18.] feltámadott, mimódon mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása?
1 Kor. 15,13
Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel.
1 Kor. 15,14
Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, [Róm. 4,25.] de hiábavaló a ti hitetek is.
1 Kor. 15,15
Sőt az Isten hamis bizonyságtevőinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felől bizonyságot [Csel. 2,24. 32. 3,15.] tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust; a kit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.
1 Kor. 15,16
Mert ha a halottak [Róm. 8,11.] fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel.
1 Kor. 15,17
Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, [vers 14.] hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok.
1 Kor. 15,18
A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek [Dán. 12,2.] tehát.
1 Kor. 15,19
Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
1 Kor. 15,20
Ámde Krisztus feltámadott a halottak [Csel. 26,23. Kol. 1,18. Jel. 1,5.] közül, zsengéjök [Mát. 28,1-6.] lőn azoknak, kik elaludtak.
1 Kor. 15,21
Miután ugyanis ember által [1 Móz. 3,19. 2,17. Róm. 5,12. 18.] van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.
1 Kor. 15,22
Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban [Róm. 5,21.] is mindnyájan megeleveníttetnek.
1 Kor. 15,23
Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge [1 Thess. 4,14-17.] a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, [Gal. 5,24.] az ő eljövetelekor.
1 Kor. 15,24
Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt.
1 Kor. 15,25
Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem [Mát. 22,44. Zsolt. 110,1.] ellenségeit mind lábai alá veti.
1 Kor. 15,26
Mint utolsó [Jel. 20,14.] ellenség töröltetik el a halál.
1 Kor. 15,27
Mert mindent az ő lábai alá vetett. [Zsolt. 8,7. Mát. 28,18. Zsid. 2,18.] Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája [Mát. 11,27.] van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett.
1 Kor. 15,28
Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, [vers 27.] a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.
1 Kor. 15,29
Különben mit cselekesznek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, a halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?
1 Kor. 15,30
Mi is miért [Róm. 8,36.] veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban?
1 Kor. 15,31
Naponként halál révén [1 Thess. 2,19.] állok. A veletek való dicsekedésre [2 Kor. 1,8-10. 2 Kor. 4,10. 11.] mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban.
1 Kor. 15,32
Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap [Ésa. 22,13. 56,12.] úgyis meghalunk!
1 Kor. 15,33
Ne tévelyegjetek. [Eféz. 5,6.] Jó erkölcsöt megrontanak gonosz [Péld. 13,20.] társaságok.
1 Kor. 15,34
Serkenjetek [Róm. 13,11.] fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre [rész 6,5.] mondom.
1 Kor. 15,35
De mondhatná valaki: Mi módon [Ezék. 37,3-10. Mát. 22,29.] támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki?
1 Kor. 15,36
Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha [Ján. 12,24.] megrothadánd.
1 Kor. 15,37
És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét.
1 Kor. 15,38
Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő [1 Móz. 1,11.] saját testét.
1 Kor. 15,39
Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké.
1 Kor. 15,40
És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké.
1 Kor. 15,41
Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve.
1 Kor. 15,42
Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;
1 Kor. 15,43
Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; [Fil. 3,20. 21.] elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben.
1 Kor. 15,44
Elvettetik érzéki test, feltámasztatik [rész 6,13.] lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.
1 Kor. 15,45
Így is van megírva: Lőn az első ember, [1 Móz. 2,7.] Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.
1 Kor. 15,46
De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.
1 Kor. 15,47
Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, [Luk. 1,78. Ján. 3,13.] mennyből való.
1 Kor. 15,48
A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.
1 Kor. 15,49
És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, [1 Móz. 5,3.] hordani fogjuk [Fil. 3,21.] a mennyeinek ábrázatját is.
1 Kor. 15,50
Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test [Mát. 16,17. Ján. 1,13. vers 42-44.] és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
1 Kor. 15,51
Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, [1 Thess. 4,15. 17.] de mindnyájan elváltozunk.
1 Kor. 15,52
Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; [Mát. 24,31. 1 Thess. 4,16.] mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.
1 Kor. 15,53
Mert szükség, hogy ez a romlandó test [2 Kor. 5,4.] romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.
1 Kor. 15,54
Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon [Ésa. 25,8.] írva: Elnyeletett a halál diadalra.
1 Kor. 15,55
Halál! [Hós. 13,14.] hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?
1 Kor. 15,56
A halál fullánkja [Róm. 6,23.] pedig a bűn; a bűn ereje [Róm. 4,15. Róm. 7,13.] pedig a törvény.
1 Kor. 15,57
De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk [1 Ján. 5,4. 5.] Jézus Krisztus által.
1 Kor. 15,58
Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, [Kol. 1,23.] mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak [Ján. 6,29.] dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló [Péld. 11,18. 2 Krón. 15,7.] az Úrban.
