1 Kor. 11.
1 Kor. 11.
A férfiú fedetlen fővel, a nő fedett fővel vegyen részt az istentiszteletben. Intés a szeretetvendégséget és az úrvacsoráját illetőleg.
1 Kor. 11,1
Legyetek az én követőim, mint én [rész 4,16. Fil. 3,17. 2 Kor. 6,3-10.] is a Krisztusé.
1 Kor. 11,2
Dícsérlek pedig titeket atyámfiai, hogy én rólam mindenben megemlékeztek, és a miképen meghagytam néktek, [vers 23. rész 15,1-3.] rendeléseimet megtartjátok.
1 Kor. 11,3
Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; [Eféz. 5,23. 1 Móz. 3,16.] a Krisztusnak feje pedig az [rész 3,23. Ján. 14,28.] Isten.
1 Kor. 11,4
Minden férfiú, a ki befedett fővel imádkozik avagy prófétál, [rész 12,10. 14,1.] megcsúfolja az ő fejét.
1 Kor. 11,5
Minden asszony pedig, a ki befedetlen fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét, mert egy és ugyanaz, mintha megnyiretett volna.
1 Kor. 11,6
Mert ha az asszony nem fedi be fejét, nyiretkezzék is meg, hogy ha pedig éktelen dolog asszonynak megnyiretkezni, vagy megberetváltatni, fedezze be az ő fejét.
1 Kor. 11,7
Mert a férfiúnak nem kell befednie az ő fejét, mivel ő az Istennek képe [1 Móz. 1,26. 27.] és dicsősége; de az asszony a férfiú dicsősége.
1 Kor. 11,8
Mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a [1 Móz. 2,18. 21.] férfiúból.
1 Kor. 11,9
Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem [1 Móz. 2,18. 23.] az asszony a férfiúért.
1 Kor. 11,10
Ezért kell az asszonynak hatalmi jelt viselni a fején az angyalok miatt.
1 Kor. 11,11
Mindazáltal sem férfiú nincs asszony nélkül, sem asszony férfiú nélkül az [Gal. 3,28. 1 Móz. 2,24.] Úrban.
1 Kor. 11,12
Mert a miképen az asszony a férfiúból van, azonképen a férfiú is az asszony által, az egész pedig az Istentől.
1 Kor. 11,13
Magatokban [Csel. 4,19.] ítéljétek meg: illendő dolog-é asszonynak fedetlen fővel imádni az Istent?
1 Kor. 11,14
Avagy maga a természet is nem arra tanít-é titeket, hogy ha a férfiú nagy hajat visel, csúfsága az néki?
1 Kor. 11,15
Az asszonynak pedig, ha nagy haja van, ékesség az néki; mert a haj fátyol gyanánt adatott néki.
1 Kor. 11,16
Ha pedig [1 Tim. 6,4.] valakinek tetszik versengeni, nekünk olyan szokásunk nincsen, sem az Isten gyülekezeteinek.
1 Kor. 11,17
Ezt pedig tudtotokra adván, nem dícsérlek, hogy nem haszonnal, hanem kárral gyűltök egybe.
1 Kor. 11,18
Mert először is, mikor egybegyűltök a gyülekezetben, hallom, [rész 1,10. 11. 12. 3,3.] hogy szakadások vannak köztetek; és valami részben hiszem is.
1 Kor. 11,19
Mert szükség, [Mát. 10,34. 35. 18,7. Luk. 17,1. Ján. 2,19. Csel. 20,30.] hogy szakadások is legyenek köztetek, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek [5 Móz. 13,3. Luk. 2,35.] ti köztetek.
1 Kor. 11,20
Mikor tehát egybegyűltök egyazon helyre, nincs úrvacsorájával való élés:
1 Kor. 11,21
Mert kiki az ő saját vacsoráját veszi elő az evésnél; és némely éhezik, némely pedig dőzsöl.
1 Kor. 11,22
Hát nincsenek-é házaitok az evésre és ivásra? Avagy az Isten gyülekezetét vetitek-é meg, és azokat szégyenítitek-é meg, [Jak. 2,6.] a kiknek nincsen? Mit mondjak néktek? Dícsérjelek-é titeket ebben? Nem dícsérlek.
1 Kor. 11,23
Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek előtökbe is adtam: [rész 15,3.] hogy az Úr Jézus [Mát. 26,26-28. Luk. 12,19.] azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret,
1 Kor. 11,24
És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
1 Kor. 11,25
Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.
1 Kor. 11,26
Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg [Mát. 25,13. 26,64. Ján. 14,3.] eljövend.
1 Kor. 11,27
Azért a ki [rész 10,21. Zsid. 6,6.] méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.
1 Kor. 11,28
Próbálja [2 Kor. 13,5. Gal. 6,4.] meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból,
1 Kor. 11,29
Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.
1 Kor. 11,30
Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan.
1 Kor. 11,31
Mert ha [Zsolt. 32,5.] mi ítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el.
1 Kor. 11,32
De mikor ítéltetünk, az [Zsid 12,5. 6. 10.] Úrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk.
1 Kor. 11,33
Azért atyámfiai, mikor egybegyűltök az evésre, egymást megvárjátok.
1 Kor. 11,34
Ha pedig valaki éhezik, otthon egyék, hogy ítéletre ne gyűljetek egybe. A többire nézve, majd ha hozzátok megyek, rendelkezem.
