4 Móz. 27.
4 Móz. 27.
A Czélofhád leányainak örökösödése; Józsué Mózes helyébe állíttatik.
4 Móz. 27,1
Előállának pedig a Czélofhád leányai, a ki Héfer fia vala, a ki Gileád fia, a ki Mákir fia, a ki Manasse fia vala, József fiának, Manassénak nemzetségei közül. Ezek pedig az ő leányainak neveik: [rész 26,33. Józs. 17,3.] Makhla, Nóa, Hogla, Milkha és Thircza.
4 Móz. 27,2
És megállának Mózes előtt, és Eleázár pap előtt, és a fejedelmek előtt, és az egész gyülekezet előtt a gyülekezet sátorának nyilásánál, mondván:
4 Móz. 27,3
A mi atyánk meghalt a pusztában, de ő nem volt azoknak seregében, a kik összeseregeltek volt az Úr ellen a Kóré [rész 16,1.] seregében; hanem az ő bűnéért [rész 14,28. 29. 35. 1 Móz. 32,35.] holt meg, és fiai nem voltak néki.
4 Móz. 27,4
Miért töröltetnék el a mi atyánknak neve az ő nemzetsége közül, azért, hogy nincsen őnéki fia? Adj örökséget nékünk a mi atyánknak atyjafiai között.
4 Móz. 27,5
Mózes pedig vivé ezeknek ügyét az Úr elé.
4 Móz. 27,6
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
4 Móz. 27,7
Igazat szólnak a Czélofhád leányai: Adj [rész 36,2.] nékik örökségi birtokot az ő atyjoknak atyjafiai között, és szállítsd rájok az ő atyjoknak örökségét.
4 Móz. 27,8
Izráel fiainak pedig szólj, mondván: Mikor valaki meghal, és fia nem leend annak, akkor adjátok annak örökségét az ő leányának.
4 Móz. 27,9
Ha pedig nem leend néki leánya, akkor adjátok az ő örökségét az ő testvéreinek.
4 Móz. 27,10
Ha pedig nem leendenek néki testvérei, akkor adjátok az ő örökségét az ő atyja testvéreinek.
4 Móz. 27,11
Ha pedig nem leendenek az ő atyjának testvérei, akkor adjátok az ő örökségét annak, a ki legközelebbi atyjafia az ő nemzetségéből, és bírja azt. Legyen pedig az Izráel fiainak végezett törvényök, a miképen megparancsolta az Úr Mózesnek.
4 Móz. 27,12
Monda [5 Móz. 32,48-50.] azután az Úr Mózesnek: Menj fel az Abarim hegyére, és lásd meg a földet, a melyet Izráel fiainak adtam.
4 Móz. 27,13
Miután pedig megláttad azt, takaríttatol te is a te népedhez, a miképen oda takaríttatott Áron, a te testvéred;
4 Móz. 27,14
Mivelhogy nem engedétek [rész 20,12.] az én beszédemnek a Czin pusztájában, a gyülekezet versengésének idején, hogy megdicsőítettetek volna engemet ama vizeknél az ő szemeik előtt. Ezek a versengésnek vizei Kádesnél a Czin pusztájában.
4 Móz. 27,15
Szóla azért Mózes az Úrnak, mondván:
4 Móz. 27,16
Az Úr, a minden [rész 16,22. Zsid. 12,9.] test lelkének Istene, rendeljen férfiút a gyülekezet fölé.
4 Móz. 27,17
A ki kimenjen ő előttök, és a ki bemenjen ő előttök; a ki kivigye őket, és a ki bevigye őket, hogy ne legyen az Úr gyülekezete olyan mint a juhok, a melyeknek [1 Kir. 22,17.] nincsen pásztoruk.
4 Móz. 27,18
Az Úr pedig monda Mózesnek: Vedd melléd Józsuét [5 Móz. 3,21. Józs. 1,1.] a Nún fiát, a férfiút, a kiben lélek van, és tedd ő reá a te kezedet.
4 Móz. 27,19
És állasd őt Eleázár pap elé, és az egész gyülekezet elé, és adj néki parancsolatokat az ő szemeik előtt.
4 Móz. 27,20
És a te dicsőségedet közöld ő vele, hogy hallgassa őt Izráel fiainak egész gyülekezete.
4 Móz. 27,21
Azután pedig álljon Eleázár pap elé, és kérdje meg őt az [2 Móz. 28,30. 1 Sám. 28,6.] Urimnak ítélete felől az Úr előtt. Az ő szava szerint menjenek ki, és az ő szava szerint menjenek be, ő és Izráel minden fia ő vele, és az egész gyülekezet.
4 Móz. 27,22
Úgy cselekedék azért Mózes, a miképen parancsolta vala az Úr néki; mert vevé Józsuét, és állatá őt Eleázár pap elé, és az egész gyülekezet elé.
4 Móz. 27,23
És tevé az ő kezét ő reá, és ada néki parancsolatokat, a miképen szólott vala az Úr Mózes által.
