4 Móz. 14.
4 Móz. 14.
Az Izráel népe háborog, vissza akar menni Égyiptomba; Józsué és Káleb megintik őket; Mózes könyörög a népért.
4 Móz. 14,1
És felemelé szavát az egész gyülekezet, és síra a nép azon az éjszakán.
4 Móz. 14,2
És mindnyájan zúgolódának Mózes ellen és Áron ellen Izráel fiai, és monda nékik az egész gyülekezet: Vajha megholtunk volna Égyiptom földén! vagy ebben a pusztában vajha meghalnánk!
4 Móz. 14,3
Miért is visz be minket az Úr arra a földre? hogy fegyver miatt hulljunk el? feleségeink és a kicsinyeink prédára legyenek? Nem jobb volna-é nékünk visszatérnünk Égyiptomba?
4 Móz. 14,4
És mondának egymásnak: Szerezzünk előttünk járót, és térjünk vissza Égyiptomba.
4 Móz. 14,5
Akkor arczczal leborulának Mózes és Áron Izráel fiai gyülekezetének egész községe előtt.
4 Móz. 14,6
Józsué pedig, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, a kik a földnek kémlelői közül valók valának, meghasogaták ruháikat.
4 Móz. 14,7
És szólának Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: A föld, a melyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, igen-igen jó föld.
4 Móz. 14,8
Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nékünk adja azt, mely tejjel és mézzel folyó föld.
4 Móz. 14,9
Csakhogy ne lázongjatok az Úr ellen, se ne féljetek annak a földnek népétől; mert ők nekünk csak olyanok, mint a kenyér; eltávozott tőlök az ő oltalmok, de az Úr velünk van: ne féljetek tőlök!
4 Móz. 14,10
Mikor pedig az egész gyülekezet azon tanakodék, hogy megkövezze őket: megjelenék az Úrnak dicsősége a gyülekezet sátorában Izráel minden fiának.
4 Móz. 14,11
És monda az Úr Mózesnek: Meddig gyaláz [1 Kor. 10,9.] engemet ez a nép? Meddig nem hisznek nékem, mind ama csudatételeim mellett sem, a melyeket cselekedtem közöttök?
4 Móz. 14,12
Megverem őket döghalállal, és elvesztem őket; [2 Móz. 32,10.] téged pedig nagy néppé teszlek, és ő nálánál erősebbé.
4 Móz. 14,13
És monda Mózes az Úrnak: Ha meghallják az égyiptombeliek [2 Móz. 32,12.] (mert közülök hoztad fel e népet a te hatalmad által):
4 Móz. 14,14
Elmondják majd e föld lakosainak, a kik hallották, hogy te Uram e nép között vagy, hogy szemtől szembe megjelentetted magadat te Uram, és hogy a te felhőd [2 Móz. 13,21.] megállott ő rajtok, és felhőoszlopban jársz te ő előttök nappal, éjjel pedig tűzoszlopban.
4 Móz. 14,15
Hogyha mind egyig elveszted e népet, így szólanak majd e népek, a melyek hallották a te híredet, mondván:
4 Móz. 14,16
Mivelhogy nem vihette be az Úr e népet [5 Móz. 9,28.] a földre, a mely felől megesküdött nékik, azért öldöste le őket a pusztában.
4 Móz. 14,17
Most azért hadd magasztaltassék fel az Úrnak ereje, a miképen szólottál, mondván:
4 Móz. 14,18
Az [2 Móz. 34,6.] Úr késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú, megbocsát hamisságot és vétket, de a bűnöst nem hagyja büntetlenül; [2 Móz. 20,5. 5 Móz 5,9.] megbünteti az atyák álnokságait a fiakban harmad és negyed íziglen.
4 Móz. 14,19
Kérlek, kegyelmezz meg e nép hamisságának a te irgalmasságod nagy volta szerint, a miképen megbocsátottál e népnek Égyiptomtól fogva mind eddig.
4 Móz. 14,20
És monda az Úr: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint.
4 Móz. 14,21
De bizonnyal élek én, és betölti az Úr dicsősége az egész földet.
4 Móz. 14,22
Hogy mindazok az emberek, a kik látták az én dicsőségemet és csudáimat, a melyeket cselekedtem Égyiptomban és e pusztában, és megkisértettek engemet immár tízszer, és nem engedtek az én szómnak:
4 Móz. 14,23
Nem látják meg azt a földet, a mely felől megesküdtem az ő atyáiknak; senki nem látja azt azok közöl, a kik gyaláztak engem.
4 Móz. 14,24
De [Józs. 14,8. 9.] az én szolgámat, Kálebet, mivelhogy más lélek volt vele, és tökéletességgel követett engem, beviszem őt arra a földre, a melyre bement vala, és örökségül bírja azt az ő magva.
4 Móz. 14,25
De Amálek és Kananeus lakik a völgyben; holnap forduljatok meg, és induljatok a pusztába, a veres tenger útján.
4 Móz. 14,26
Szóla annakfelette az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
4 Móz. 14,27
Meddig tűrjek e gonosz gyülekezetnek, a mely [Zsid. 3,17.] zúgolódik ellenem? Hallottam Izráel fiainak zúgolódásait, a kik zúgolódnak ellenem!
4 Móz. 14,28
Mondd meg nékik: [ Zsolt. 106,26. Zsid. 3,18.] Élek én, azt mondja az Úr, hogy épen úgy cselekszem veletek, a miképen szólottatok az én füleim hallására!
4 Móz. 14,29
E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, és pedig [rész 26,65.] mindazok, a kik megszámláltattak a ti teljes számotok szerint, húsz esztendőstől fogva és azon felül, a kik zúgolódtatok ellenem.
4 Móz. 14,30
És nem mentek be arra a földre, a melyre nézve felemeltem az én kezemet, hogy lakosokká teszlek abban titeket; Kálebet, [5 Móz. 1,35. Zsid. 3,18.] a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát kivéve.
4 Móz. 14,31
De kicsinyeiteket, a kik felől azt mondtátok, hogy prédára lesznek; őket beviszem, és megismerik azt a földet, a melyet megútáltatok.
4 Móz. 14,32
A ti holttesteitek azért a pusztában hullanak el.
4 Móz. 14,33
A ti fiaitok [5 Móz. 1,39.] pedig, mint a pásztorok, bujdosnak e pusztában negyven esztendeig, és viselik a ti paráználkodásitoknak büntetését, míglen megemésztetnek a ti holttesteitek e pusztában.
4 Móz. 14,34
A napok száma szerint, a melyeken megkémleltétek a földet, (tudniillik negyven napon, egy-egy napért egy-egy esztendő), negyven esztendeig hordozzátok a ti hamisságotoknak büntetését, és megismeritek az én elfordulásomat.
4 Móz. 14,35
Én, az Úr, szólottam. Bizonyára ezt mívelem az egész gonosz gyülekezettel, a mely összegyülekezett vala ellenem; ebben a pusztában emésztetnek meg, és ugyanott halnak meg.
4 Móz. 14,36
A férfiak azért, a kiket elküldött vala Mózes a földnek megkémlelésére, és visszatérének és felzúdíták ellene az egész gyülekezetet, rossz hírt terjesztvén arról a földről:
4 Móz. 14,37
Azok a férfiak [1 Kor. 10,10. Júd. 1,5.] azért, a kik rossz hírt terjesztének a földről, meghalának az Úr előtt csapás által.
4 Móz. 14,38
Csak Józsué, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, maradának életben ama férfiak közül, a kik mentek vala a földet megkémlelni.
4 Móz. 14,39
A mint pedig elbeszélé Mózes e beszédeket Izráel fiainak, a nép felette igen keserge.
4 Móz. 14,40
És felkelének reggel, és felmenének a hegy tetejére, mondván: Ímé készek vagyunk elmenni a helyre, a melyről szólott az Úr, mert vétkeztünk.
4 Móz. 14,41
És monda [5 Móz. 1,41. 42.] Mózes: Miért hágjátok át ilyen módon az Úr akaratát, holott nem sikerülhet az néktek.
4 Móz. 14,42
Fel ne menjetek, mert nem lesz közöttetek az Úr, hogy el ne hulljatok a ti ellenségeitek előtt.
4 Móz. 14,43
Mert az Amálek és a Kananeus van ott előttetek, és fegyver által hulltok el. Mivelhogy elfordultatok az Úrtól, nem is lesz az Úr veletek.
4 Móz. 14,44
Mindazáltal merészkedének felmenni a hegy tetejére; de az Úr szövetségének ládája és Mózes meg sem mozdulának a táborból.
4 Móz. 14,45
Alászálla azért az Amálek és a Kananeus, a ki lakik vala azon a hegyen, és megverék őket, és vágák őket mind Hormáig.
