2 Móz. 9.
2 Móz. 9.
Marhavész, fekélyek s jégeső csapása Égyiptomon.
2 Móz. 9,1
És monda az Úr Mózesnek: Menj a Faraóhoz és beszélj vele: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem:
2 Móz. 9,2
Mert ha nem akarod elbocsátani és tovább is tartóztatod őket:
2 Móz. 9,3
Ímé az Úr keze lészen a te mezei barmaidon, lovakon, szamarakon, tevéken, ökrökön és juhokon; igen nagy döghalál.
2 Móz. 9,4
De különbséget tesz az Úr az Izráel barmai között és Égyiptom barmai között, és mindabból, a mi Izráel fiaié, egy sem vész el.
2 Móz. 9,5
Időt is hagya az Úr, mondván: Holnap cselekszi az Úr ezt a dolgot a földön.
2 Móz. 9,6
Meg is cselekedé az Úr ezt a dolgot másodnapon, és elhulla Égyiptomnak minden barma, de az Izráel fiainak barma közül egy sem hullott el.
2 Móz. 9,7
El is külde a Faraó, és ímé egy sem hullt vala el az Izráeliták barma közül: de a Faraó szíve kemény maradt, és nem bocsátá el a népet.
2 Móz. 9,8
Az Úr pedig monda Mózesnek és Áronnak: Vegyétek tele markaitokat kemenczehamuval, és szórja azt Mózes az ég felé a Faraó szeme láttára.
2 Móz. 9,9
Hogy porrá legyen Égyiptomnak egész földén, s emberen és barmon hólyagosan fakadó fekéllyé legyen Égyiptomnak egész földén.
2 Móz. 9,10
Vevének azért kemenczehamut és a Faraó elé állának, és Mózes az ég felé szórá azt; és lőn az emberen és barmon hólyagosan fakadó fekély.
2 Móz. 9,11
És az írástudók nem állhatnak vala Mózes előtt a fekély miatt; mert fekély vala az írástudókon s mind az Égyiptombelieken.
2 Móz. 9,12
De az Úr [vers 34. rész 7,12. 13. 8,15. 32.] megkeményíté a Faraó szívét, és nem hallgata reájok, a mint megmondotta vala az Úr Mózesnek.
2 Móz. 9,13
És monda az Úr Mózesnek: Kelj fel reggel és állj a Faraó eleibe és mondd néki: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.
2 Móz. 9,14
Mert ezúttal minden csapásomat reá bocsátom a te szívedre, a te szolgáidra és a te népedre azért, hogy megtudd, hogy nincs én hozzám hasonló az egész földön.
2 Móz. 9,15
Mert ha most kinyujtanám kezemet és megvernélek téged és a te népedet döghalállal, akkor kivágattatnál a földről.
2 Móz. 9,16
Ámde azért tartottalak fenn tégedet, hogy megmutassam néked az én [rész 3,19. 20. Róm. 9,17.] hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.
2 Móz. 9,17
Ha tovább is feltartóztatod az én népemet és nem bocsátod el őket:
2 Móz. 9,18
Ímé holnap ilyenkor igen nagy jégesőt bocsátok, a melyhez hasonló nem volt Égyiptomban az napságtól fogva hogy fundáltatott, mind ez ideig.
2 Móz. 9,19
Most annakokáért küldj el, hajtasd be barmaidat és mindenedet, valamid a mezőn van; minden ember és barom, a mely a mezőn találtatik és házba nem hajtatik, - jégeső szakad arra, és meghal.
2 Móz. 9,20
A ki a Faraó szolgái közűl az Úr beszédétől megfélemedék, szolgáit és barmait házakba futtatá.
2 Móz. 9,21
A ki pedig nem törődék az Úr beszédével, szolgáit és barmát a mezőn hagyá.
2 Móz. 9,22
Az Úr pedig monda Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az égre, hogy legyen jégeső Égyiptom egész földén az emberre, baromra és a mező minden fűvére, Égyiptom földén.
2 Móz. 9,23
Kinyujtá azért Mózes az ő vesszejét az égre, az Úr pedig mennydörgést támaszta és jégesőt, és tűz szálla le a földre, és jégesőt bocsáta az Úr Égyiptom földére.
2 Móz. 9,24
És lőn jégeső, és a tűz egymást éré az igen nagy jégeső közt, a melyhez hasonló nem volt az egész Égyiptom földén, mióta nép lakja.
2 Móz. 9,25
És elveré a jégeső egész Égyiptom földén mindazt, a mi a mezőn vala, embertől baromig; a mező minden fűvét is elveré a jégeső és a mező minden fáját is egybe rontá.
2 Móz. 9,26
Csak a Gósen földén, hol Izráel fiai valának, nem volt jégeső.
2 Móz. 9,27
A Faraó pedig elkülde és hívatá Mózest és Áront, és monda nékik: Vétkeztem ezúttal; az Úr az igaz; én pedig és az én népem gonoszok vagyunk.
2 Móz. 9,28
Imádkozzatok az Úrhoz, hogy legyen elég a mennydörgés és jégeső, és akkor elbocsátlak titeket és nem maradtok tovább.
2 Móz. 9,29
Mózes pedig monda néki: Mihelyt kimegyek a városból, felemelem kezeimet az Úrhoz; megszűnnek a mennydörgések és nem lesz többé jégeső, hogy megtudd, hogy az Úré a föld.
2 Móz. 9,30
De tudom, hogy te és a te szolgáid még nem féltek az Úr Istentől.
2 Móz. 9,31
A len pedig és az árpa elvereték, mert az árpa kalászos, a len pedig bimbós vala.
2 Móz. 9,32
De a búza és a tönköly nem vereték el, mert azok késeiek.
2 Móz. 9,33
És kiméne Mózes a Faraótól a városból és felemelé kezeit az Úrhoz, és megszűnének a mennydörgések s a jégeső és eső sem ömlik vala a földre.
2 Móz. 9,34
Amint látá a Faraó, hogy megszűnék az eső, meg a jégeső és a mennydörgés, ismét vétkezék és megkeményíté szívét ő és az ő szolgái.
2 Móz. 9,35
És kemény maradt a Faraó szíve, és nem bocsátá el az Izráel fiait, a mint megmondotta vala az Úr Mózes által.
