2 Móz. 4.
2 Móz. 4.
Mózesnek csuda tévő erő adatik. Áron melléje rendeltetik. Czippóra körülmetéli fiát.
2 Móz. 4,1
Felele Mózes és monda: De ők nem hisznek nékem s nem hallgatnak szavamra, sőt azt mondják: nem jelent meg néked az Úr.
2 Móz. 4,2
Az Úr pedig monda néki: Mi az a kezedben? S ő monda: Vessző.
2 Móz. 4,3
Vesd azt - úgymond - a földre. És veté azt a földre és lőn kígyóvá; és Mózes elfutamodék előle.
2 Móz. 4,4
Monda pedig az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet és fogd meg a farkát! És kinyújtá kezét és megragadá azt, és vesszővé lőn az ő kezében.
2 Móz. 4,5
Hogy elhigyjék, hogy megjelent néked az Úr, az ő atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.
2 Móz. 4,6
És ismét monda néki az Úr: Nosza dugd kebeledbe a kezed; és kebelébe dugá kezét és kihúzá: ímé az ő keze poklos vala, olyan mint a hó.
2 Móz. 4,7
És monda: Dugd vissza kebeledbe a kezed: és visszadugá kezét kebelébe és kivevé azt kebeléből és ímé ismét olyanná lőn mint teste.
2 Móz. 4,8
És ha úgy lenne, hogy nem hisznek néked és nem hallgatnak az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavának.
2 Móz. 4,9
És ha úgy lenne, hogy ennek a két jelnek sem hisznek és nem hallgatnak szavadra: akkor meríts vizet a [rész 7,20.] folyóvízből és öntsd a szárazra, és a víz, a mit a folyóvízből merítettél, vérré lesz a szárazon.
2 Móz. 4,10
És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok.
2 Móz. 4,11
Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr?
2 Móz. 4,12
Most hát eredj és én lészek a te száddal, [Máté. 10,19. Luk. 21,14.] és megtanítlak téged arra, a mit beszélned kell.
2 Móz. 4,13
Ő pedig monda: Kérlek, Uram, csak küldd, a kit küldeni akarsz.
2 Móz. 4,14
És felgerjede az Úr haragja Mózes ellen és monda: [rész 6,20.] Nemde atyádfia néked a Lévi nemzetségből való Áron? Tudom, hogy ő ékesenszóló és ímé ő ki is jő elődbe [vers 27.] s mihelyt meglát, örvendezni fog az ő szívében.
2 Móz. 4,15
Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én lészek a te száddal és az ő szájával és megtanítlak titeket arra, a mit cselekedjetek.
2 Móz. 4,16
És ő beszél majd helyetted a néphez és ő lesz néked száj gyanánt, te pedig leszesz néki Isten gyanánt.
2 Móz. 4,17
Ezt a vesszőt pedig vedd kezedbe, hogy véghez vidd vele ama jeleket.
2 Móz. 4,18
És méne Mózes és visszatére az ő ipához Jethróhoz és monda néki: Hadd menjek és térjek vissza az én atyámfiaihoz Égyiptomba, hogy meglássam, ha élnek-e még? És monda Jethró Mózesnek: Eredj el békességgel.
2 Móz. 4,19
Az Úr pedig monda Mózesnek Midiánban: Eredj, térj vissza Égyiptomba; mert meghaltak mindazok a férfiak, a kik téged halálra kerestek vala.
2 Móz. 4,20
És felvevé Mózes az ő feleségét és az ő fiait és felülteté őket a szamárra és visszatére Égyiptom földére. Az [vers 2. 3. 17.] Isten vesszejét pedig kezébe vevé Mózes.
2 Móz. 4,21
És monda az Úr Mózesnek: Mikor elindulsz, hogy visszatérj Égyiptomba, meglásd, hogy mindazokat a csudákat véghez vidd a Faraó előtt, melyeket kezedbe adtam; [rész 7,12. 13. 20. 22.] én pedig megkeményítem az ő szívét, és nem bocsátja el a népet.
2 Móz. 4,22
Ezt mondd azért a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsőszülött fiam [Hós. 11,1.] az Izráel.
2 Móz. 4,23
Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsőszülött fiadat.
2 Móz. 4,24
És lőn az úton, egy szálláson, eleibe álla az Úr és meg akarja vala őt [1 Móz. 17,14.] ölni.
2 Móz. 4,25
De Czippora egy éles követ veve és lemetszé az ő fiának előbőrét és lába elé veté mondván: Bizony, vérjegyesem vagy te nékem!
2 Móz. 4,26
És békét hagya néki. Akkor monda: Vérjegyes a körűlmetélkedésért.
2 Móz. 4,27
Áronnak pedig monda az Úr: Eredj Mózes eleibe a pusztába! És elméne és találkozék vele az [rész 3,1.] Isten hegyénél és megcsókolá őt.
2 Móz. 4,28
Mózes pedig elbeszélé Áronnak az Úr mindama szavait, melyekkel őt elküldötte vala és mindazokat a jeleket, melyeket reá bízott vala.
2 Móz. 4,29
És méne Mózes és Áron és egybegyűjték Izráel fiainak minden véneit.
2 Móz. 4,30
És elmondá Áron mindazokat a beszédeket, melyeket mondott vala az Úr Mózesnek és megcselekedé a jeleket a nép szemei előtt.
2 Móz. 4,31
És hitt a [rész 3,18.] nép, és megértette, hogy meglátogatta az Úr Izráel fiait és megtekintette nyomorúságukat. És meghajták magokat és leborulának.
