2 Móz. 34.
2 Móz. 34.
A tízparancsolat új táblái, és a szövetség megújítása.
2 Móz. 34,1
És monda az Úr Mózesnek: Vágj két kőtáblát, hasonlókat az [rész 32,16. 19.] előbbiekhez, hogy írjam fel azokra azokat a szavakat, a melyek az előbbi táblákon voltak, a melyeket széttörtél.
2 Móz. 34,2
És légy készen reggelre, és jöjj fel reggel a Sinai hegyre, és állj ott előmbe a hegy tetején.
2 Móz. 34,3
De senki veled fel [rész 19,12. 13.] ne jöjjön, és senki ne mutatkozzék az egész hegyen; juhok és barmok se legeljenek a hegy környékén.
2 Móz. 34,4
Vágott azért két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és felkelvén reggel, felméne Mózes a Sinai hegyre, a mint az Úr parancsolta néki, és kezébe vevé a két kőtáblát.
2 Móz. 34,5
Az Úr pedig leszálla felhőben, és ott álla ő vele, és [rész 33,19.] nevén kiáltá az Urat:
2 Móz. 34,6
És az Úr elvonula ő előtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú.
2 Móz. 34,7
A [rész 20,6.] ki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja a bűnöst [Jer. 32,18.] büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen.
2 Móz. 34,8
És Mózes nagy sietséggel földre borula, és lehajtá fejét.
2 Móz. 34,9
És monda: Uram, ha előtted kedvet találtam, kérlek járjon az Úr velünk; mert keménynyakú nép ez! Kegyelmezz a mi vétkeinknek és gonoszságunknak, és fogadj [Zak. 2,12.] minket örökségeddé.
2 Móz. 34,10
Ő pedig monda: Ímé szövetséget kötök; a te egész néped előtt csudákat teszek, a milyenek nem voltak az egész földön, sem a népek között, és meglátja az egész nép, a mely között te vagy, az Úrnak cselekedeteit; mert csudálatos az, [Józs. 10,12. 13.] a mit én cselekszem veled.
2 Móz. 34,11
Jegyezd meg magadnak a mit ma parancsolok néked. Ímé kiűzöm előled az Emoreust, Kananeust, Khittheust, Perizeust, Khivveust, Jebuzeust.
2 Móz. 34,12
Vigyázz magadra, nehogy [rész 23,32. 33. 5 Móz. 7,2.] szövetséget köss annak a földnek lakosaival, a melybe bemégy, hogy botránkozásra ne legyen közötted.
2 Móz. 34,13
Hanem oltáraikat rontsátok el, törjétek össze bálványaikat, és vágjátok ki berkeiket.
2 Móz. 34,14
Mert nem szabad imádnod más istent; mert az Úr, a kinek neve féltőn szerető, féltőn szerető Isten ő.
2 Móz. 34,15
Hogy valamiképen szövetséget ne köss annak a földnek lakosaival, hogy a mikor isteneiket követvén paráználkodnak, és áldoznak az ő isteneiknek, és meghívnak téged, egyél az ő áldozatukból.
2 Móz. 34,16
És feleséget ne végy az ő [1 Kir. 11,2.] leányaik közül a te fiaidnak, hogy mikor paráználkodnak az ő leányaik isteneiket követvén, a te fiaidat is paráználkodásra vigyék, az ő isteneiket követvén.
2 Móz. 34,17
Ne csinálj magadnak öntött isteneket.
2 Móz. 34,18
A kovásztalan kenyér innepét megtartsad: hét nap egyél kovásztalan kenyeret, [rész 12,15. 23,15.] a mint megparancsoltam néked, az Abib hónap ideje alatt; mert Abib hónapban jöttél ki Égyiptomból.
2 Móz. 34,19
Mindaz a mi az anyja [rész 13,2.] méhét megnyitja, enyém legyen, és minden hímbarmod is, a mely a te tehenednek vagy juhodnak első fajzása.
2 Móz. 34,20
De a szamárnak első vemhét juhon váltsd meg; ha pedig nem váltod, szegd nyakát. Fiaid közül minden [rész 13,13. 15.] elsőszülöttet megválts, és ne jöjjön üresen [5 Móz. 16,16.] előmbe senki.
2 Móz. 34,21
Hat napon munkálkodjál, a hetedik napon pedig pihenj; szántás és aratás idején is pihenj.
2 Móz. 34,22
A [rész 23,16.] hetek innepét is megtartsd a búza zsengének aratásakor; meg a betakarás innepét is az esztendő végén.
2 Móz. 34,23
Háromszor [5 Móz. 16,16.] esztendőnként minden férfiú jelenjen meg az Úrnak, Izráel Ura Istenének színe előtt.
2 Móz. 34,24
Mert kiűzöm a népeket előled, és kiszélesítem határodat, és senki nem kívánja meg a te földedet, mikor felmégy, hogy a te Urad Istened előtt megjelenjél, esztendőnként háromszor.
2 Móz. 34,25
Áldozatom [rész 23,18.] vérét ne ontsd ki kovász mellett, és a husvét innepének áldozatja ne maradjon meg reggelig.
2 Móz. 34,26
Földed [rész 23,19. 5 Móz. 26,2.] zsengéiből az elsőt vidd fel az Úrnak a te Istenednek házába. Ne [rész 23,19.] főzz gödölyét az anyja tejében.
2 Móz. 34,27
És monda az Úr Mózesnek: Írd fel ezeket a szavakat; mert ezeknek a szavaknak értelme szerint kötöttem szövetséget veled és Izráellel.
2 Móz. 34,28
És ott vala az Úrral negyven [rész 24,18. 5 Móz. 9,9. 18.] nap és negyven éjjel: kenyeret nem evett, vizet sem ivott. És felírá a [rész 31,18.] táblákra a szövetség szavait, a tíz parancsolatot.
2 Móz. 34,29
És lőn, a mikor Mózes a Sinai hegyről leszálla, (a Mózes kezében vala a bizonyság két táblája, mikor a hegyről leszálla) Mózes nem tudta, hogy az ő orczájának bőre sugárzik, mivelhogy Ővele szólott.
2 Móz. 34,30
És a mint Áron és az Izráel minden fiai meglátták Mózest, hogy az ő orczájának bőre sugárzik: [2 Kor. 3,7.] féltek közelíteni hozzá.
2 Móz. 34,31
Mózes pedig megszólítá őket, és Áron és a gyülekezetnek fejei mind hozzá menének, és szóla velök Mózes.
2 Móz. 34,32
Azután az Izráel fiai is mind hozzá járulának, és megparancsolá nékik mind azt, a mit az Úr mondott néki a Sinai hegyen.
2 Móz. 34,33
Mikor pedig elvégezte Mózes velök a beszédet, leplet tőn [2 Kor. 3,13.] orczájára.
2 Móz. 34,34
És mikor Mózes az Úr elébe méne, hogy vele szóljon, levevé a leplet, míg kijőne. Kijövén pedig, elmondá az Izráel fiainak, a mi parancsot kapott.
2 Móz. 34,35
És az Izráel fiai láták a Mózes orczáját, hogy sugárzik a Mózes orczájának bőre; és Mózes a leplet ismét orczájára borítá, mígnem beméne, hogy Ővele szóljon.
