2 Móz. 32.
2 Móz. 32.
Bálványozás az arany borjúval.
2 Móz. 32,1
Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyről leszállani, egybegyűle a nép Áron ellen és mondá néki: Kelj fel, [Csel. 7,40.] csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak; mert nem tudjuk mint lőn dolga ama férfiúnak Mózesnek, a ki minket Égyiptom földéből kihozott.
2 Móz. 32,2
És monda nékik Áron: Szedjétek le az aranyfüggőket, a melyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülein vannak, és hozzátok én hozzám.
2 Móz. 32,3
Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggőket füleiről, és elvivék Áronhoz.
2 Móz. 32,4
És elvevé kezökből, és alakítá azt vésővel; így csinála abból [Zsolt. 106,19.] öntött borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid Izráel, a kik kihoztak téged Égyiptom földéről.
2 Móz. 32,5
Mikor látta ezt Áron, oltárt építe az előtt, és kiálta Áron, mondván: Holnap az Úrnak innepe lesz!
2 Móz. 32,6
Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égőáldozattal és hálaáldozattal is; azután [1 Kor. 10,7.] leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszani.
2 Móz. 32,7
Szóla pedig az Úr Mózesnek: Eredj menj alá; mert megromlott a te néped, a melyet kihoztál Égyiptom földéből.
2 Móz. 32,8
Hamar letértek az útról, a melyet parancsoltam nékik, borjúképet öntöttek magoknak, azt tisztelik és annak áldoznak, és azt mondják: [1 Kir. 12,28.] Ezek a te isteneid Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptom földéből.
2 Móz. 32,9
Monda ismét az Úr Mózesnek: Látom ezt a népet, bizony [rész 33,3. 5 Móz. 3,13.] keménynyakú nép.
2 Móz. 32,10
Azért hagyj békét nékem, hadd gerjedjen fel haragom ellenök, és törűljem el őket: Téged azonban [4 Móz. 14,12.] nagy néppé teszlek.
2 Móz. 32,11
De Mózes esedezék az Úrnak, az ő Istenének színe előtt, mondván: Miért gerjedne Uram a te haragod néped ellen, a melyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál vala ki Égyiptomnak földéről?
2 Móz. 32,12
Miért [4 Móz. 14,13. 16.] mondanák az égyiptomiak, mondván: Vesztökre vivé ki őket, hogy elveszítse a hegyek között, és eltörülje őket a föld színéről? Múljék el a te haragod tüze, és hagyd abba azt a néped ellen való veszedelmet.
2 Móz. 32,13
Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izráelről a te szolgáidról, kiknek [1 Móz. 15,18. 26,4. 1 Móz 28,13.] megesküdtél te magadra, mondván nékik: Megsokasítom a ti magotokat mint az égnek csillagait; és azt az egész földet, melyről szóltam, a ti magotoknak adom, és örökségül bírják azt örökké.
2 Móz. 32,14
És abba hagyá az Úr azt a [vers 10.] veszedelmet, melyet akart vala bocsátani az ő népére.
2 Móz. 32,15
Megfordula azért és megindula Mózes a hegyről, kezében a bizonyság két táblája; mindkét oldalukon beírt táblák, mind egy felől, mind más felől beírva.
2 Móz. 32,16
A táblák pedig [rész 31,18. 5 Móz. 9,10.] Isten kezének csinálmányai valának, az írás is Isten írása vala, kimetszve a táblákra.
2 Móz. 32,17
Józsué pedig hallván a nép rivalgását, monda Mózesnek: Harczkiáltás van a táborban.
2 Móz. 32,18
Az pedig felele: Nem diadalmasoknak, sem meggyőzetteknek kiáltása ez, éneklés hangját hallom én.
2 Móz. 32,19
És mikor közeledett volna a táborhoz, látá a borjút és a tánczolást, és felgerjede Mózesnek haragja, és elveté kezéből a táblákat, és összetöré azokat a hegy alatt.
2 Móz. 32,20
Azután fogá a borjút, a melyet csináltak vala, tűzben [5 Móz. 9,21.] megégeté, és apróra töré mígnem porrá lett, és a vízbe hintvén, itatá azt az Izráel fiaival.
2 Móz. 32,21
És monda Mózes Áronnak: Mit tett néked e nép, hogy ilyen nagy bűnbe keverted?
2 Móz. 32,22
Felele Áron: Ne gerjedjen fel uram haragja: ismered e népet, [vers 9.] hogy gonosz.
2 Móz. 32,23
Mert azt mondák nékem: Csinálj nékünk isteneket, [vers 1.] a kik előttünk járjanak; mert ama férfiúnak Mózesnek, ki minket Égyiptom földéről kihozott, nem tudjuk mint lőn dolga.
2 Móz. 32,24
Én pedig felelék: Kinek van aranya? Szedjétek le; és nékem ide adák, én pedig a tűzbe vetettem, és e [vers 4.] borjú formáltaték.
2 Móz. 32,25
És látván Mózes, hogy a nép megvadula, mert Áron megvadítá vala őket, ellenségeik csúfjára.
2 Móz. 32,26
Megálla Mózes a tábor kapujában, és monda: A ki az Úré, ide hozzám! és gyűlének ő hozzá mind a Lévi fiai.
2 Móz. 32,27
És szóla nékik: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, menjetek által és vissza a táboron, egyik kaputól a másik kapuig, és kiki ölje meg az ő attyafiát, barátját és rokonságát.
2 Móz. 32,28
A Lévi fiai pedig a Mózes beszéde szerint cselekedének, és elhulla azon a napon a népből úgymint háromezer férfiú.
2 Móz. 32,29
És mondá Mózes: Ma szenteljétek kezeiteket az Úrnak, kiki az ő fia és attyafia ellen, hogy áldása szálljon ma reátok.
2 Móz. 32,30
És másnap monda Mózes a népnek: Nagy bűnt követtetek el, most azért felmegyek az Úrhoz, talán kegyelmet nyerhetek a ti bűneiteknek.
2 Móz. 32,31
Megtére azért Mózes az Úrhoz, és monda: Kérlek! Ez a nép nagy bűnt követett el: mert aranyból csinált magának isteneket.
2 Móz. 32,32
De most bocsásd meg bűnöket; ha pedig nem: törölj ki [4 Móz. 11,15.] engem a te könyvedből, a melyet írtál.
2 Móz. 32,33
És monda az Úr Mózesnek: A ki vétkezett ellenem, azt törlöm ki az én könyvemből.
2 Móz. 32,34
Most azért eredj: vezesd a népet a hová mondottam néked: Ímé, Angyalom [Ésa 63,9.] megy előtted; és az én látogatásom napján ezt az ő bűnöket is meglátogatom.
2 Móz. 32,35
És megverte az Úr a népet ezért is, [4 Móz. 11,1. 33.] a mit cselekedtek a borjúval, melyet Áron készített vala.
