2 Móz. 2.
2 Móz. 2.
Mózes születése, neveltetése, menekülése és házassága.
2 Móz. 2,1
És elméne egy Lévi nemzetségéből való férfiú és Lévi-leányt vőn feleségűl.
2 Móz. 2,2
És fogada [rész 6,20. 4 Móz. 26,59. Zsid. 11,23.] méhében az asszony és fiat szűle; és látá, hogy szép az és rejtegeté három hónapig.
2 Móz. 2,3
De mikor tovább nem rejtegetheté, szerze annak egy gyékény-ládácskát, és bekené azt gyantával és szurokkal s belétevé a gyermeket és letevé a folyóvíz szélén a sás közé.
2 Móz. 2,4
Az ő nénje pedig megáll vala távolról, hogy megtudja: mi történik vele?
2 Móz. 2,5
És aláméne a Faraó leánya, hogy megfürödjék a folyóvízben, szolgálóleányai pedig járkálnak vala a víz partján. És meglátá a ládácskát a sás között s elküldé az ő szolgálóleányát és [Csel. 7,21.] kihozatá azt.
2 Móz. 2,6
És kinyitá és látá a gyermeket; és ímé egy síró fiú. És könyörűle rajta és monda: A héberek gyermekei közűl való ez.
2 Móz. 2,7
Az ő nénje pedig monda a Faraó leányának: Elmenjek-é s hívjak-é egy szoptatós asszonyt a héber asszonyok közűl, hogy szoptassa néked a gyermeket?
2 Móz. 2,8
És a Faraó leánya monda néki: Eredj el. Elméne azért a leányzó, és elhívá a gyermek anyját.
2 Móz. 2,9
És monda néki a Faraó leánya: Vidd el ezt a gyermeket és szoptasd fel nékem, és én megadom a te jutalmadat. És vevé az asszony a gyermeket és szoptatá azt.
2 Móz. 2,10
És felnevekedék a gyermek, és vivé őt a Faraó leányához, és fia gyanánt lőn annak, és nevezé nevét Mózesnek, és mondá: Mert a vízből húztam ki őt.
2 Móz. 2,11
Lőn pedig azokban a napokban, mikor Mózes felnevekedék, kiméne az ő atyjafiaihoz és látá az ő nehéz munkájokat s látá, hogy egy Égyiptombeli férfi üt vala egy héber férfit az ő atyjafiai közűl.
2 Móz. 2,12
Mikor ide-oda tekinte és látá hogy senki sincs, agyonüté az Égyiptombelit és elrejté azt a homokba.
2 Móz. 2,13
Másnap is kiméne és ímé két héber férfi veszekedik vala. És monda annak a ki bűnös vala: Miért vered a te atyádfiát?
2 Móz. 2,14
Az pedig monda: Kicsoda tett téged fő emberré és bíróvá mi rajtunk? Talán engem is meg akarsz ölni, mint megöléd az égyiptomit? Mózes pedig megfélemlék és monda: Bizony kitudódott a dolog.
2 Móz. 2,15
A Faraó is meghallá azt a dolgot és Mózest halálra keresteti vala: de [Csel. 7,29.] elfuta Mózes a Faraó elől és lakozék Midián földén; leűle pedig egy kútnál.
2 Móz. 2,16
Midián papjának pedig hét leánya vala, és oda menének és vizet húzának és tele merék a válúkat, hogy megitassák atyjoknak juhait.
2 Móz. 2,17
A pásztorok is oda menének és elűzék őket. Mózes pedig felkele és segítséggel lőn nékik és megitatá juhaikat.
2 Móz. 2,18
Mikor atyjokhoz Réhuelhez menének, monda ez: Mi az oka, hogy ma ilyen hamar megjöttetek?
2 Móz. 2,19
Ők pedig mondának: Egy égyiptombeli férfi oltalmaza minket a pásztorok ellen, annakfelette vizet is húzott nékünk, és megitatta a juhokat.
2 Móz. 2,20
S monda leányainak: És hol van ő? miért hagytátok ott azt a férfit? hívjátok el, hogy egyék kenyeret.
2 Móz. 2,21
És tetszék Mózesnek, hogy ott maradjon e férfiúnál, és ez feleségül adá Mózesnek az ő leányát, Czipporát.
2 Móz. 2,22
És fiat [rész 18,3.] szűle ez és nevezé nevét Gersomnak, mert mondá: Jövevény voltam az idegen földön.
2 Móz. 2,23
És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a [4 Móz. 20,15. 16.] szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
2 Móz. 2,24
És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal [1 Móz. 15,14. 26,2-4.] kötött szövetségéről.
2 Móz. 2,25
És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.
