2 Móz. 17.
2 Móz. 17.
A kősziklából víz fakad. Az Amálekiták meggyőzetnek.
2 Móz. 17,1
És elindula Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájából, [4 Móz. 33,12. 14.] az Úr rendeléséhez képest az ő útjok rendje szerint és tábort ütének Refidimben. De a népnek nem vala inni való vize.
2 Móz. 17,2
Verseng [4 Móz. 20,2.] vala azért a nép Mózessel és mondák: Adjatok nékünk vizet, hogy igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek én velem? Miért kísértitek az Urat?
2 Móz. 17,3
És szomjúhozik vala ott a nép a vízre és zúgolódék a nép Mózes ellen és monda: Miért hoztál ki minket Égyiptomból? hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és barmainkat?
2 Móz. 17,4
Mózes pedig az Úrhoz kiálta mondván: Mit cselekedjem ezzel a néppel? Kevés hijja, hogy meg nem köveznek engemet.
2 Móz. 17,5
És az Úr monda Mózesnek: Eredj el a nép előtt és végy magad mellé Izráel vénei közűl; pálczádat is, [2 Móz. 4,2.] melylyel a folyót [rész 14,16.] megsujtottad, vedd kezedbe és indulj el.
2 Móz. 17,6
Ímé én oda állok te elődbe a sziklára a Hóreben, és te sujts a [4 Móz. 20,8. Zsolt. 78,15. 1 Kor. 10,4.] sziklára, és víz jő ki abból, hogy igyék a nép. És úgy cselekedék Mózes Izráel vénei szeme láttára.
2 Móz. 17,7
És nevezé annak a helynek nevét Masszának és Méribának, Izráel fiainak versengéséért, és mert kísértették az Urat, mondván: Vajjon köztünk van-é az Úr vagy nincsen?
2 Móz. 17,8
Eljöve pedig [5 Móz. 25,17. 18.] Amálek és hadakozék Izráel ellen Refidimben.
2 Móz. 17,9
És monda Mózes Józsuénak: Válaszsz nékünk férfiakat és menj el, ütközzél meg Amálekkel. Holnap én a halom tetejére állok és az Isten pálczája [rész 4,20.] kezemben lesz.
2 Móz. 17,10
És úgy cselekedék Józsué a mint mondotta vala néki Mózes, megütközék Amálekkel: Mózes, Áron és Húr pedig felmenének a halom tetejére.
2 Móz. 17,11
És lőn, mikor Mózes felemelé kezét, Izráel győz vala; mikor pedig leereszté kezét, Amálek győz vala.
2 Móz. 17,12
Mikor azért Mózes kezei elnehezedének, követ hozának és alája tevék, hogy arra űljön; Áron pedig és Húr tartják vala az ő kezeit, egy felől az egyik, más felől a másik, és felemelve maradának kezei a nap lementéig.
2 Móz. 17,13
Józsué pedig leveré Amáleket és az ő népét fegyver élivel.
2 Móz. 17,14
És monda az Úr Mózesnek: Írd meg ezt [4 Móz. 24,20. 5 Móz. 25,17-19.] emlékezetül könyvbe és add tudtára Józsuénak, hogy mindenestől eltörlöm Amálek [1 Sám. 15,2. 3.] emlékezetét az ég alól.
2 Móz. 17,15
És építe Mózes oltárt és nevezé nevét Jehova-Niszszi-nek.
2 Móz. 17,16
És monda: Megesküdött az Úr, hogy harcza lesz az Úrnak Amálek ellen nemzetségről nemzetségre.
