2 Móz. 13.
2 Móz. 13.
Az elsőszülöttek felszenteltetése; az Izráel fiainak költözése.
2 Móz. 13,1
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2 Móz. 13,2
Nékem szentelj minden [4 Móz. 3,13. Luk. 2,23.] elsőszülöttet, valami megnyitja az ő anyjának méhét az Izráel fiai között, akár ember, akár barom, enyim legyen az.
2 Móz. 13,3
És monda Mózes a népnek: Megemlékezzél e napról, melyen kijöttetek Égyiptomból, a szolgálatnak házából; mert hatalmas kézzel hozott ki onnan titeket az Úr; azért ne egyetek kovászost.
2 Móz. 13,4
Ma mentek ki, az Abib hónapban.
2 Móz. 13,5
És ha majd bevisz téged az Úr a Kananeusok, meg Khittheusok, meg Emoreusok, meg Khivveusok és Jebuzeusok földére, melyről megesküdött a ti atyáitoknak, hogy néked adja azt a téjjel és mézzel folyó földet: akkor ebben a hónapban végezd ezt a szertartást.
2 Móz. 13,6
Hét napon át kovásztalan kenyeret egyél, a hetedik napon pedig innepet ülj az Úrnak.
2 Móz. 13,7
Kovásztalan kenyeret egyél hét napon át, és ne láttassék nálad kovászos kenyér, se kovász ne láttassék a te egész határodban.
2 Móz. 13,8
És add tudtára a te fiadnak azon a napon, mondván: Ez a miatt van, a mit az Úr cselekedett velem, mikor kijövék Égyiptomból.
2 Móz. 13,9
És legyen az néked jel gyanánt a te kezeden és emlékezetül a te szemeid előtt azért, hogy az Úr törvénye a te szádban legyen, mert hatalmas kézzel hozott ki téged az Úr Égyiptomból.
2 Móz. 13,10
Tartsd meg azért ezt a rendelést annak idejében esztendőről esztendőre.
2 Móz. 13,11
Ha pedig beviénd téged az Úr a Kananeusok földére, a miképen megesküdött néked és a te atyáidnak, és azt néked adándja:
2 Móz. 13,12
Az Úrnak ajánld fel akkor mindazt, [rész 34,19. 4 Móz. 8,17.] a mi az ő anyjának méhét megnyitja, a baromnak is, a mi néked lesz, minden méhnyitó fajzását; a hímek az Úré.
2 Móz. 13,13
De a szamárnak minden első fajzását báránynyal váltsd meg; ha pedig meg nem váltod, szegd meg a nyakát. Az embernek is minden elsőszülöttét megváltsd a te fiaid közül.
2 Móz. 13,14
És ha egykor a te fiad téged megkérdez, mondván: Micsoda ez? akkor mondd néki: Hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Égyiptomból, a szolgálatnak házából.
2 Móz. 13,15
És lőn, mikor a Faraó megátalkodottan vonakodék minket elbocsátani: megöle az Úr minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az ember elsőszülöttétől a barom első fajzásáig; azért áldozok én az Úrnak minden hímet, mely anyja méhét megnyitja, és megváltom az én fiaimnak minden elsőszülöttét.
2 Móz. 13,16
Legyen azért jel gyanánt a te kezeden és homlok-kötő gyanánt a te szemeid előtt, mert hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Égyiptomból.
2 Móz. 13,17
És lőn, a mikor elbocsátá a Faraó a népet, nem vivé őket Isten a Filiszteusok földje felé, noha közel vala az; mert monda az Isten: Netalán mást gondol a nép, ha harczot lát, és visszatér Égyiptomba.
2 Móz. 13,18
Kerülő úton vezeté azért Isten a népet, a veres tenger pusztájának útján; és fölfegyverkezve jövének ki Izráel fiai Égyiptom földéről.
2 Móz. 13,19
És Mózes elvivé magával a József tetemeit is, mert megesketvén megeskette vala Izráel fiait, mondván: Meglátogatván [1 Móz. 50,25. Józs. 24,32.] meglátogat titeket az Isten, akkor az én tetemeimet felvigyétek innen magatokkal.
2 Móz. 13,20
És elindulának Szukhótból [4 Móz. 33,6.] és táborba szállának Ethámban, a puszta szélén.
2 Móz. 13,21
Az Úr pedig megy vala előttök nappal [rész 40,38. 4 Móz. 10,34. 14,14. 5 Móz. 1,33. Nehem. 9,12. 19. Zsolt. 78,14. Zsolt 105,39.] felhőoszlopban, hogy vezérelje őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nékik, hogy éjjel és nappal mehessenek.
2 Móz. 13,22
Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől.
